Boszorkányság

Jöjjön a történelem, honnan is jött ez a boszorkány hiszti?

Az első boszorkányemlítések a X – XI. századra datálhatók. Akkoriban a tehetetlen férfiak kenték rá a nőkre impotenciájukat, és egyszerűen leboszorkányozták őket. Nyilván leginkább a csúnya nőket érintette ez a titulus (hacsak nem voltak ebben a szakmában virtuózak). Onnan eredhet a „bottal sem piszkálnák meg őket” mondás. Bár ennek is megvolt a napjainkig tartó hatása. Lassan kezdtek kihalni a csufi nők. A növényeknél ezt hívhatták fajtanemesítésnek. Szegény Gregor Mendel vakarhatja a fejét, hogy ő csak a növényeknél találta ki ezt.

VIII. Ince pápa (született, mint Giovanni Battista Cibo 1432-1492) érte el az áttörést a boszorkány témában, mikor megalkotta és kiadta Heinrich Kramer inkvizítor kérésére a Summis desiderantes affectibus (Minden sóvárgással) kezdetű egyházi rendeletet, gúnynevén a boszorkánybullát. Gondolom, VIII. Ince pápának az üthetett szöget a fejébe, hogy sorra utód nélkül halnak meg a papjai, és ez ellen kellett már valamit tenni. Bár alapvető tévedésben lehetett, mert ez esetben a férfiak közt kellett volna keresni a hibást. Durvább esetben, a háziállatokban. Mivel akkoriban a felvilágosodás szellői sem érintették meg, nem hibáztathatjuk érte.
Viszont Kramernek lekötelezettje volt a pápa, ezért kreált neki egy jövedelmező állást, így megalapította az Égetni való Kft-t egy közhasznú non-profit céget, aminek ő lett a kurátora. Már akkoriban is úgy mentek a dolgok, mint mostanában.
Volt ideológia is hozzá. Idézet a rendeletből: „…elhárítsunk minden, az inkvizítorok munkáját gátló akadályt, és hogy megfelelő eszközökkel védjük meg az ártatlan lelkeket az eretnekségtől és ezen mérgek pusztulásától, úgy határoztunk, hogy inkvizítorainkat feljogosítjuk a fenti romlottságban és szörnyűségekben vétkes személyek megjavítására, bebörtönzésére és megbüntetésére”. Akkor ez le is lett vajazva. És az ellenségkép is meg lett teremtve.

Hogy ki is volt VIII. Ince? Egy végsőkig elkötelezett hívő ember. Igazi Saulus – Paulus történet. Az ő damaszkuszi útja is figyelemre méltó. Megtérése előtt 16 gyermeke született. Nyolc a felesége halála után. Látszik, hogy a hite már akkor a cölibátus irányába terelte. Tehát megtért.
És hogy miként lett pápa? Egyszerű a történet. Úgy döntött, hogy belép az Úr egyházába. Rómába utazott, és ott felajánlotta szolgálatait pápa féltestvérének, Calandrini bíborosnak. Így már lett ismerőse a központban. Gyorsan haladt a ranglétrán, mígnem elérkezett a pápaválasztás ideje. Az egyenlő erőket képviselő Giuliano della Rovere, és De Rodrigo Borgia csoportja a legkisebb közös többszöröst választotta, VIII. Incét. Ő aztán nyakra-főre adta ki az ostoba rendeleteit, attól függően, hogy kinek mikor kellet fizetni valami szolgálatáért.
Ennyit a boszorkányüldözés feltalálójáról.

A nép is rákapott a falunapokon rendezett boszorkányégetésekre. Ezért egészen a XIX. századig le sem szoktak róla. Hazánkban azért visszafogottabban hozták ezeket ítéleteket, bár az istenverte Szegeden sokáig múlatták boszorkányégetéssel az idejüket. Volt az a nagy szegedi boszorkányper, amit persze mi akkor szerveztünk meg, amikor már Európában lecsengőben volt ez a hiszti. 18 embert fogtak perbe. Hat bevallás közben elhunyt. A maradék tizenkettőt négyesével oszlophoz kötötték, aztán alájuk pörköltek.
Annyi volt nekik. Taps meghajlás!

Nem azért vagyunk magyarok, hogy ne tartsunk ki az eszméink mellett. Borsod megyében még 1967-ben is virágzott a boszorkányüldözés. Egy elvetemült Miskolc melletti kis településen történt meg az eset. Egy szerencsétlen özvegyasszonynak a macskáját üldözőbe vették a helybéli daliák. Egy bottal sikerült lesántítani. A probléma csak annyi volt, hogy a néni is sántított. Ebből egyenesen az következett, hogy a macska ő volt. Ergo boszorkány. Onnantól aztán az öregasszonyt kezdték el üldözni. Csak a kivonuló rendőrségnek sikerült féken tartani a rajongókat, és megakadályozni a gyújtogatást.
Érdekesség képpen egy kis etimológia ebben a témakörben.
Ótörök eredetű szó a „baszargan” (boszorkánynő). Ez és sok hasonló szó a „basz” (nyom) igető származéka. A babonás hit szerint a baszorkány rátelepszik az alvó ember mellére, és nyomás alá helyezi. Ezzel kínzó álmokat okoz neki. Hálásak lehetünk a százötven éves török vendégeskedésnek, hogy rengeteg török szót vehettünk át tőlük. Kézenfekvő, hogy a b@szik szó is innen ered.
Na, ugye, hogy érdekes is tud lenni a nyelvtan? Későbbiek során a boszorkány szó átkerült a mesék világába.
De térjünk át a napjainkra.
Roald Dahl-tól idézve:
„Az igazi boszorkányok hétköznapi ruhát hordanak, és szakasztott úgy néznek ki, mint a hétköznapi nők. Hétköznapi házakban élnek, és rendes állásuk van.”
Ehhez már csak annyit tudok hozzátenni, manapság a boszorkányok team-ben dolgoznak.
A csapat tagjai: 1 házasságközvetítő, 1 anyakönyvvezető, 1 boszorkány, és mindegyik utál mosogatni.