Búbánat Blues

"Mész má tejér" ? – ordította Galamb a szakadt ingű lánynak. A próbaterem padlóján rengeteg sörösüveg hevert. A lány letérdelt, és szuszogva kezdte összeszedni az üvegeket egy kopott reklámszatyorba. A széles mozdulattól kipattant a felső gombja és érett, súlyos melle láthatóan himbálózott a kockás anyag alatt. Matyi vigyorogva figyelte. Végre Galamb nem őt zargatta. A lányt a koncert vége felé vették észre. A mélynyomó mellett állt és Galambot figyelte. Rajongással. Egyedül neki tetszett a zene a teremben. A fűtől kótyagos álrockerek egymás szájából verték ki a dzsangát idétlen pogózásuk közben. Galamb megint Jaggert játszva vonaglott a színpadon. Matyi röhögve verte a dobokat, miközben a nagy darab marha felborította a mikrofonállványt, de a lánynak így is tetszett. Rajongása ősi volt. Így nézhetett az ősasszony a mammut hússal, ordítva a barlangba belépő veszettül férfias parancsolójára.
Végre összeszedte mind a tizenhat üveget.
– Zsíros tejet hozzál! Érted ?- vakkantotta Galamb – Ég a pokol.
István szótlanul letette a gitárt, és a kezét nyújtotta a felcihelődő lánynak. Eszter hálásan nézett a magas, vékony fiúra és nem értette hogy az a macsó énekes, aki a színpadon olyan dögös volt, egyszeriben miért olyan visszataszító. Elengedte a fiú kezét és halkan köszönömöt susogott. Kiment az ajtón.
– Miért vagy ilyen bugris állat? – Kérdezte István azzal a nyugtalanító csendességgel ami a sajátossága volt. Galambban bennragadt az üvöltés, ami a nyitva felejtett ajtó miatt szakadt ki belőle.
– Te ehhez nem értessz Pityuka – mondta – Így kell bánni a nőkkel. Te csak simogasd a gitárodat, a többit bízd rám.
István fintorogva elfordult és az ablakon át hosszan nézett a távolodó lány után.
– Huszonkétezer forint maradt a gázsiból, mindenki kap egy ötöst, kettő meg marad benzinre.
– Nem kicsit vagy még részeg Galamb- szólt Matyi – egy ötvenest kaptunk a szervezőtől. Egy láda sör pedig nem huszonnyolcezer forint. Tévedek?
– Fogd be a pofád kis köcsög és simulj bele az átlényegülésbe – üvöltött újra Galamb – Mióta ugathatsz bele te is a szervezésbe ?
– És azt ki mondta hogy te vagy itt a császár ? – bődült egy mély hang a sarokból.
Satya feltápászkodott a kopott kanapéról és hatalmas bicepszeivel megindult Galamb felé.
– Ülj vissza Satya – szólt halkan István – Ide a lóvét Galamb, meg a maradék angyalport is.
Mielőtt a lakli ellentmondhatott volna Satya még egy lépést tett felé, erre ész nélkül a zsebébe nyúlt és egy pár gyűrött bankót dobott István kezébe. Majd egy apró zacskót tett féltő gonddal a keverő pultra. István egy laza mozdulattal a wc-be dobta a tablettákkal teli zacskót.
– Megőrültél, egy húszezrest vágtál ki a francba te állat ! – mondta remegve Galamb és a wc-hez ugrott.
Késő. Satya már megrántotta a zsinórt.
– Minek neked a tej egy láda sörre ? – kérdezte fapofával István. .
– Új anyag, szájon át szedhető, ég a belem tőle – mondta Galamb könyékig a csészében túrva. Azután felállt és reménytelenség költözött szürke szemeibe miközben ezt motyogta
– Hol van már az a szuka? Fáj a gyomrom.
– Inkább játszuk az új bluest ! – Békített balról Matyi.
– Búbánat blues, mi Galamb ? – röhögött Satya a fiú ziháló arcába nézve.
Belecsaptak. Satya vadul hozta az egyeket basszus gitárján, miközben István kezében érzelmesen sírt a Fender. Matyi keményen dolgozott az akadozó lábgépen. Galamb rekedtes hangja még akkor is szólt a visszhangosítóban mikor a fiú már a földön feküdt maga alá temetve a kontroll ládát. Később a mentős azt mondta hogy szinte szétmarta a gyomrát a balkánról származó új szennyezett toxikus kábítószer amit néhány hete árulnak tablettákban. Este Eszter kezében egy doboz tejjel sírva olvasta a mikrofonba Galamb szövegét amely már végérvényesen búbánat blues maradt.