Végre hazaértem. Végtelen nyugalom és béke szállt meg, olyan ragyogó a fény. A Nap is sokkal szebben és fényesebben süt, mint eddig. Bár a por megcsillan néha a fényben, azért látom, hogy amíg nem voltam itthon, addig is gondoskodtál rólam. A kedvenc, öreg plédem odakészítve az ágy végébe, mintha csak azt várná, hogy leüljek. A párnára hajtom fejemet, elmerengek arról, hogy mit kéne tennem. A lelkem csendes, örömteli, olyan könnyűnek érzem magam. Rengeteg emlék jut eszembe, kedves ragaszkodásod, és angyali mosolyod. Körbenézek még egyszer a lakásban, minden szobába bekkukantok, hátha fellelem azokat az élményeket, melyek még itt tarthatnak. De úgy gondolom, már jobb ez így, melegebb lesz nekem a másik helyen. Mintha hazavárnának. Igen, a mikrosütő, amivel annyit bajlódtam. Azt is itthagyom, Neked. Sokszor megfedtél azért, mert a hűtőben felejtettem az ételt. De olyan kedves volt, amikor együtt ültünk le enni, ezért is mindig nagyon vártalak. Te hoztad a napfényt, a meleget, a jókedvet, az életet. Lágy simogatásod emlékére megborzongok, de nem feledhetem, hogy miért vagyok itt. Búcsúznom kell, itt az idő. Még egyszer utoljára körbenézek, helyettem mély sóhajt veszel. Most már mehetünk. Féltő kezedben elleszek, míg hamvaim a végső nyughelyemre jutnak. Szeretlek.
(K.I. édesapja emlékére)
2 hozzászólás
Nagyon szép búcsúszavak egy kedves baráttól vagy hozzátartozótól?
Üdv.
Kedves Kata!
Köszönöm kedvességed, egy kedves barátom édesapja ment el nemrég. És a barátom olyan szépen elmesélte, hogy édesapja hamvait még egyszer utoljára körbevitte a lakásban, hogy utojára "körülnézhessen", hogy megihletett a fentiekkel. A barátom – aki az egész elmúlást kibírta sírás nélkül – az írásom nyomán zokogott.