Búcsúztató

Sziasztok összes kedves rokonaim, összes kedves barátaim, írótársaim, no meg mind összes nagyon kedves, volt) üzletfeleim! Naná, hogy! búcsúztatjuk Óévet, állunk sírjánál. (Van ki megrendülten, mások kárörömmel.) Ők gondolják magukban, ezt az évet is sikerült túlélniük. (Oszt mennek piálni, a halotti toron. Mék majd én is, sietek berúgni, de piszkosul ám!) Ó, te édes kedves elmúlt Év!

Búcsúzni készülsz Édes-Kedves, nem tehetsz erről. Lejárt az Időd, elkoptál, hiába is kapaszkodnál, átlapozott rajtad már a Gergely-naptár. Összegyűlnek rokonaid, szeretteid, barátaid, üzletfeleid sírodnál. Mindenki – kivéve azokat, Én ölellek, szeretettel, tisztelettel. Hoztál nékem örömet, szomorúságot.(Is.) Köszönöm, hogy lehettem veled! Meg köszöni néked mindenki, aki elismert, szeretett, meg az is megköszönheti neked, hogy voltál – különbe az is, aki utált. Mind itt vannak, mind itt vagyunk ravatalodnál.

Megnyugodhattak, megnyugodhatott mindenki, „por hamvaidra” temetésed után, elmegyünk majd egy jót piálni, miképp Veled anno, elődöd halála idején. Ilyen tapintatlan az emberiség. Piázással, berúgással, hányással, petárda-durrogtatással búcsúztatja a haldoklót! És a nagy lárma az még a megszülető kisdedet, az Új évet is felébresztik! No ne már! Mekkora egy nagy tapintatlanság, szemétség! Különbe’ ne aggódj, megvettük már a jövő évi naptárakat, bennük összes fontos családi eseménnyel: névnapok születésnapok, jubileumok. Tudom remélni, temetésem időpontja nincs még a lajstromba, legalább is jövóre! ? Ráérek, ráérünk még!