Cany és Alky horgászik

Figyelem! A most következő történet a képzelet szüleménye, alkoholos, vagy drogos állapotban filozofálni kizárólag Cany és Alky képes, ezért előre leszögezném, hogy ezzel próbálkozni sem érdemes!

Ha bárki ott megállna, és végignézne a meseszép tájon, gyönyörködne a víz csillogásában a napsütés alatt, nem is venne észre semmi furcsát. Alky úgy ült ott, mint aki természetes részévé vált ennek a tájnak, pont hogy azon lehetne csodálkozni, hogy nem nőtte még be a moha. Úgy 5 órát töltött eddig a parton, és ebből egy órája tökéletesen mozdulatlan. Talán kifogyott a hal a Balatonból? Vagy csak Alky unta meg, hogy minden apró rezzenésre felugorjon? Bármi is történt a nagy semmittevést végül Cany törte meg.
– Bakker nem kaptam! – Ült le mellé jó barátja.
– Nem kaptál? – Kerekedett ki Alky szeme.
– Nem tudott hozni a srác. És most mi a fenét kezdjek egy egész hétvégén keresztül fű nélkül?
– Hát akkor öregem, most az én akaratom érvényesül! – Azzal előkapott egy üveg bort a táskájából, hisz nála ez ilyen alapvető felszerelés volt a pénztárca, iratok és telefon mellett.
– Remek! Nem hiszem el, annyira ideges vagyok!
– Ugyan már barátom, ez nem egy nagy probléma!
– Már hogy ne lenne probléma?
– Nézz rám, nekem nem baj.
– Persze, de ha nem lenne nálad bor, azt egyből problémának éreznéd!
– Hát lehet, hogy rosszul esne, de ami azt illeti, az se egy nagy probléma.
– Akkor mi a probléma?
– Afrikában éhezni.
– Igen, ezt senki nem vitatja, mégis minden embernek megvan a maga gondja, ami miatt aztán folyton ideges.
– Mert hülyék, és nem képesek örülni a szép dolgoknak.
– Na jó, de az éhezés se feltétlenül probléma, pl mit tennél, ha már egy napja nem ettél volna semmit?
– Csinálnék egy meleg szenyát.
– Na ugye! Az nem nagy probléma! – Ezen mind a ketten elmosolyodtak.
– Komolyra fordítva a szót, ez érdekes, mi az, ami valóban problémának számít? – Tette fel a kérdést Alky.
– Talán az a helyzet, amire valóban nem találunk megoldást.
– Ennyivel nem rázhatjuk le ezt a témát.
– Ott van, amikor valaki tele van gyerekekkel, de pénzzel, és idővel már nincs. Az egy elég gázos helyzet.
– Hát ja, az az. Bár én feltenném a kérdést, hogy minek csinált annyi gyereket. Úgy értem, magának okozta a bajt, mint ahogy a legtöbb ember magának okozza a bajt.
– De ha már ott van, akkor probléma.
– Jó, persze, ha bedobnám a vízbe a pecabotot, akkor az is egy jó nagy probléma lenne, mivel 50.000Ft volt. Mégis ha bárkinek elmesélném, hogy szörnyű, a vízbe dobtam a drága botomat, és most vehetek egy újat, csak kiröhögnének, hogy minek dobtam a vízbe.
– Akkor azt hiszem, kellőképpen bebizonyítottuk, hogy gyereket nevelni nem is probléma. Pedig ez így elég érdekesen hangzik.
– De akkor mi az? – Kérdezte Alky, miközben felbontott egy újabb üveg bort.
– A pénz!
– Undorító anyagias világ. – Jegyezte meg a legunottabb hangon, miközben Cany kezébe nyomta az üveget.
– Az, de a pénz attól még egy jó nagy probléma.
– Ha úgy vesszük, az afrikai gyerekek is ennek hiányában éheznek. De ez ennyire nem árnyékolhatja be a boldogságot!
– Pedig megteszi.
– Én láttam már szegény, de boldog embereket.
– De nekik is kell valamennyi pénz.
– Hát ja, de egy remetének már semmi szüksége rá!
– Akkor a pénzt is kilőhetjük?
– Csak félig. A pénz azért megérdemli, hogy félig problémának tekintsük, de egyébként valóban bebizonyítottuk, hogy a pénz se feltétlenül probléma. Van aki képes nélküle élni.
– Azt hiszem, kifogytam az ötletekből. Akkor a világon semmi se probléma, és az összes ember hülye.
– Csak félig, hisz a pénz félig probléma.
– Igaz!
– Ez egy nagyon vidám filozófia így.
– Várj! A szeretet! Pontosabban annak hiánya, na az probléma.
– A szeretet? Érdekes kérdés. Hát részben nyilván nem, hisz mi van akkor? Az élet megy tovább.
– De ha ott hagy valaki, akkor te akkor is érzed, hogy ez rossz, és hiába vigyorogsz, és mondod, hogy megy tovább a világ, akkor se múlik el ez az érzés. Vagy ha meghal valakid, hisz szeretet alatt érthetünk családi szeretetet is, mondhatnád hogy nem baj. Egyszer mindenki meghal, ez természetes. De mégsem érezzük így.

– Hát másrészről pedig valóban erről van szó. Az érzelmek léteznek, néha rosszak, és ha más nem, hát az probléma, hogy nem érezzük magunkat jól, és ettől nem vagyunk boldogok.
– Igen ám! – Tette hozzá egyből Cany – De ha nem zárjuk ki az érzelmeket, akkor egyéb személyiségünkhöz fűződő entitást se csukhatunk ki, és ilyen az értékrend.
– Az értékrend?
– Igen, ami meghatározza azt is, hogy mit tartunk fontosnak, és mit nem.
– Tehát van mondjuk egy ilyen rózsaszín lány, akinek fontos hogy legyen hosszú műkörme.
– Azaz fontos számára a jó kinézet. Na de legyen hozzá még valaki.
– Például egy olyan ember, aki sorra végzi el a magasabbnál magasabb szintű iskolákat.
– Remek, neki a tudás a fontos. Na a kinézetre adó lánynak sokkal fontosabb az aktuális divat, és az, hogy lép ki az utcára, míg az okos gyereknek sokkal fontosabb a tudomány jelenlegi állása, meg az, hogy sikerül a vizsgája.
– Jó gondolat, és a lánynak a köröm letörés a baj, a diplomásnak meg a bukta.
– Vagy ha nem veszik fel valahova.
– Hát sajnálom, de ha figyelembe vesszük az értékrendet is, akkor kénytelenek leszünk kimondani azt, hogy a probléma szubjektív. – Rázta a fejét Alky.
– És tudod hogy ez mit jelent?
– Na mit?
– Azt hogy fojtathatjuk ott, ahol elkezdtük. Tehát: egyszerűen nem hiszem el, hogy egész hétvégén nem lesz füvem, ilyen nincs!
– Ugye nem azt akarod mondani, hogy sikeresen bebizonyítottuk azt, hogy nekem muszáj ezt hallgatnom holnap is, mert az tényleg egy jó nagy probléma.
– Nem, egyébként már megnyugodtam, jó ez a bor. Van még?
– Nálam ne lenne?