Célozd meg a végtelent, a mindenséget, az örökkévalóságot – akkor dobsz a legnagyobbat, vagy a legmesszebbre!
Ezt nem én találtam ki.
De tapasztalatból tudom, mert megfigyeltem, hogy működik.
Most úgy érezzük, minden – vagy bármi -, boldogítóan lehetséges lenne köztünk.
Ami megtörténhetne.
Nem korlátozza le a realitás. Nincs behatárolt tere, ideje, tömege a kapcsolatunkban semminek.
Korlátja csupán a képzeletünk határa.
Ez óriási szabadságot jelent a megélésben! Minden súrlódás, vagy akadály kiiktatva, kizárva belőle
– legalábbis -, egy időre.
Képzeletünk számára minden lehetséges, még az is, hogy csak a jót vegyük bele.
A valóság egyik aspektusát.
Ez kicsit olyan mint, petesejtnek lenni – vagy csak -, hímivarsejtnek.
Nincs találkozás!
Csak potenciál.
Ami a képzeletünk megtermékenyítője.
9 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Potenciál – a képzeletünk megtermékenyítője.
Rövid terjedelmű, de annál tartalmasabb írásod igazán pezsdítő.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm szépen, Laca, viszont-pezsdítő hozzászólásodat!
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál.
Ildikó
Kedves Ildikó! József Attila is arra biztat, h "a mindenséggel mérd magad" ! A képzeletnek tényleg nincs határa, a képzelet révén bárhova eljuthatunk, bármit megvalósíthatunk. Bár, egy másik nagy költő pedig így ír: "ne nézz tehát vágyaid távolába / ez a világ nem a mi birtokunk / csak amennyit a szív felfoghat magának / magunkénak csak annyit mondhatunk" Igaz, h Vörösmarty már öreg volt akkor, amikor ezt a bölcsességet írta. (Bírom az írókat, amikor valami eget-rengetően nagyot mondanak, borzalmasan klassz, mint költemény) A petenciál lenne? Lehet, nem tudom! 🙂 ????? Szeretettel. én
Szia Bödön!
Tényleg! Akkor most lehet, sok újat nem mondhattam.
Tágítsd hát szíved, hisz a világegyetem is táguló!
Üzenem Vörösmartynak, ha szabad ilyet.
A test nem azért lesz aszott, hogy beledolgozza magát a lelkibe?
Csak kérdezem.
Az általad említett gondolatok, nagyjainkéi, mélyen elraktározva hevertek a tudatom legmélyén.
Amikor ezt írtam, a saját jelenidejű élményemet írtam meg.
S akkor a teremtés élményemről, ami megelőzte ezt,még nem is beszéltem,amikor azt éreztem, hogy minden létező egynemű, s hogy a szeretet a teremtés méhe, s hogy én benne vagyok, még a "bőröm" sem fejlődött ki – jelen állpotomban.
Köszönöm hogy megfogalmaztattad ezt velem itt. Igazán jól esett.
Szeretettel és hálával, hogy itt jártál,és köszönöm azidézeteket, mindenképp!
Ildikó
lehet, h az idézet nem pontos, bocsánat! 🙂
Hát termékeny vagy az már biztos, s tágítod a képzeletünket.
Drága Andi!
Köszönöm, és örülök ha így gondolod.
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Szia!
Én is sokat gondolok ilyesféléket mostanság. Gratulálok, megfontolásra érdemes meglátások.
Üdv: István
Köszönöm, kedves István!
Örülök neked!
Üdvözlettel:
Ildikó