Cicafül

A metrót az utolsó percben sikerült elérnie Balázsnak. A beszállás befejezését kérő jelzés záró hangjaira beugrott a legközelebbi kocsiba. Az ajtó hangos csattanással bezáródott mögötte, aztán kisvártatva zörögve nekilódult a szerelvény.
Ilyen késő este, amikor ő elszabadul a munkahelyéről, már kevesebb az utas, mint a reggeli zsúfoltságban, átláthatóbb a szerelvény belseje.
Nem mintha valami sok látnivaló lenne, de azért Balázs végigpillant a kocsin, hátha egy csinos kis nő utazik éppen most, akin megpihentethetné az egész napos monitornézéstől kikészült szemeit. Úgyis csak nézni meri a lányokat, informatikus „kockaként” éli az életét, éjjel-nappal a számítógép mellett. Még soha nem volt barátnője.
A csinos nőknek biztosan máshol van dolguk – állapítja meg Balázs leverten, de aztán a szeme szinte önkéntelenül visszatér a másik ajtónál üldögélő idősebb asszonyhoz. Magában kuncogva megállapítja, hogy jól látta az előbb, az ősz hajú, testes nő, a boglyaként szétálló hajkoronájára egy cicafül hajpántot biggyesztett.
Pedig messze van a farsang, odakinn a felszínen, a májusi nyár izzasztja már a pestieket.
Begördül a szerelvény a Kálvin térre, s az idős asszony a hátát görbítve, nehézkesen feláll, de a cicafülek a fejéről ott maradnak mögötte, a metró kocsi falán.
A falra festett cicafülek fölött egy macskaeledel reklám van. A cicafülek – a reklám kiterjesztéseként – szelfizéshez kerültek a falra. „Ülj ide, ha cicafület szeretnél” hívogat a felirat.
Balázs magában vigyorog, hogy azt hitte a cicafülek a távozó asszonyság ékességei.

Ettől kezdve Balázst mintha megbűvölték volna a cicafülek a falon, igyekszik elcsípni reggel és este, azt a szerelvényt, és azt a kocsit, amiben látta őket. Néha több szerelvényt is elenged, mire megérkezik a kedvence.
Szereti nézni a figyelmetlen, mit sem sejtő utasokat, ahogy leülnek oda, és a cicafülek rákerülnek a fejükre. Úgy veszi észre, hogy bár senkit sem lát szelfizni vele, de hatással lesz az odaülő utasokra.
Egy kerekképű, őszes, idősebb úr megnyalja a szája szélét, miközben egy egérke szerű lányt nézeget utazás közben.
Egy középkorú nő, úgy igazítja meg az összegyűrődött szoknyáját hátul, hogy a balkeze igazító mozdulata a cicák farkának jellegzetes kígyózó mozgását utánozza.
Fekete hajú fiatal lány, a cicafülek alól felállva, a macskák jellegzetes járásával oson az ajtó felé.
Egy vörös, göndör hajú nő meg szinte dorombol a telójába, miközben kicsit az arcához dörzsölgeti. Balázs egy idő után meg van győződve, hogy akik oda ülnek, azok valahogy elmacskásodnak a cicafülek alatt.

Milyen lenne megízlelni ezt az elmacskásodást, és megfürdeni benne? – furdalja őt a kíváncsiság.
Egyik este, amikor jó sokat várt a cicafüles metróra, elhatározza, hogy leül oda, és megtapasztalja milyen változást hoz neki az a hely.
Szerencséje van, az ülés szabad, és ő óvatosan leereszkedik rá, majd kényelmesen hátradől. Ellenáll a kísértésnek, hogy elővegye a telefonját, és készítsen magáról egy képet, hiszen mások sem tették. Lecsukódnak a fáradtságtól a szemei, s amikor félig nyitott szemmel macskásan körülnéz, már a végállomás következik. Lassan feláll, és az egész testét átmozgató nyújtózkodással vezeti le a felgyülemlett feszültséget. Kioson a nyíló ajtók között, zsákmány után kutatva körülnéz, és a tömegben rögtön észrevesz egy hosszú barnahajú fiatal nőt, akinek a fején egy cicafüles fejhallgató van, amin a fülek zöldesen világítanak.
Gyors léptekkel megkerüli az előtte járókat, tágra nyílt szemekkel, minden figyelmével koncentrálva a lányra összpontosít. Amikor utoléri, óvatosan, röviden megérinti a karját.
A lány rámered, a szája egy kicsit duzzogónak tűnik. Balázs a fülére mutat, a lány feltolja a füléről a fejhallgató hangszóróját.
Balázs mélyen belenéz a rászegeződő szempárba, bátorítóan pislog a lányra, és azt mondja neki: Kedvelem a cicafüleket. A lány elmosolyodik, és együtt mennek tovább.