Cím nélkül I. Fejezet

I. Fejezet

A gép gyorsult. Pillanatok alatt kiemelkedett a felhők közül, és pár másodperccel később az ég már nem kék volt, csak mélyfekete. A pilóta dühös volt mindenkire. Nem tudta, hova tart, vagy mi a célja, de beszállt a felderítő rombolóba és elhagyta a bolygót. Elege volt a városból, a helyőrségből, az otthonából, a nőkből, de az egész planétából, ahol felnőtt, és ahol ott maradt a lány. A felderítőt nem érzékelték a szenzorok. Gond nélkül süvöltött át az űrbéli javítódokkok és ellenőrző központok között. A parányi kis hajó apró légynek tűnt a hatalmas létesítmények között. Most bármennyire is el akart menni, szíve mélyén mégis ott maradt az érzés, hogy ide visszajöhet, ha megnyugszik. Nem is tévedhetett volna nagyobbat. Úgy pakolt össze kapkodva, hogy talán két hétre volt elég a vize, és az étele. Elég egy kis fejnyugtatáshoz. Bár gondolkodott azon is, hogy tovább marad. A flottában kimenőt kért az admirálistól, és meg is kapta. Ő volt a legjobb pilóta a bolygón, de ismerték a természetét. Ha ő ideges volt, jobban jártak, ha nem kérdeztek semmit, és nyugton hagyták. Nem volt semmilyen katonai akció kilátásban, ahol szükség lett volna a pilótára, kiképzésben meg nyugodtan nélkülözhették. Évek óta nem vett ki egy napnál hosszabb kimenőt. A parancsnok azt hitte, hogy a túlhajtottságtól gőzölt be a fiatalember. Évek óta nyugalom volt a bolygón. Az utolsó háborúban sorozták be a fiút tizenhat évesen. De azóta már eltelt négy év. És a béke úgy tűnt, tartós marad. De eszükbe sem jutott feltételezni, hogy nem a környező jelentéktelen emberi kolóniák, vagy a birodalom kielégíthetetlen szája a legnagyobb veszély, ami leselkedhet rájuk. Flottájuk egy részét leszerelték. A maradék negyven cirkáló már rég elavult volt. Két csatahajójuk volt összesen úgy-ahogy modernnek nevezhető. Ahogy a fiatal pilóta elhagyta a védelmi vonalat, egy kicsit megnyugodott. Úgy döntött, most egy jó darabig eszében sem lesz visszajönni. Dezertálni nem akart, bár most az is megfordult a fejében. Nem is akarta látni az otthonát, ahol csak rossz érte, hiába volt háborús hős, hiába mentette meg az egész bolygót már egyszer a szinte biztos elbukástól. Lelassított. Megfordította a gépet, hogy az elülső kilátóablakok a bolygóra nézzenek. Lekapcsolta a hajó minden világítását, hogy végignézhessen otthonán. Ekkor a bolygó előterében féregjárat nyílt. Nem értette. Egyetlen pilótát sem ismert, aki ilyen nagy gravitációjú tárgyhoz ennyire közel mernének kilépni. Egyetlen milliomod fok hiba a bolygó közepébe dobhatta a legkisebb hajókat is. A nagy tömegű szállítóhajók épp hogy a rendszeren belül mertek belépni. A fiú nem tudta, mi történhet. Nem érkezett semmi a féregjáratból. A négy quantumkapu megvillant, és el is tűnt, de a kapu nem csukódott be. Hihetetlen lassan két orr emelkedett ki a valós térbe, és elindult a bolygó felé. Teljesen ismeretlen hajók voltak. Nagyjából kétszer akkorák, mint az emberi csatahajók. Több száz apró pont tűnt elő ekkor a járatból, és özönlötték el a bolygó körüli pályát. Az állomások tüzet nyitottak. Pár másodperc múlva semmi nem volt belőlük. Kicsit mélyebb pályán dokkolt az egyik csatahajó. Ijedt tempóban kezdett leválni a javítódokktól. Egy félfordulat közben, a oldalába kapott egy találatot. A pajzsa nélküli hajó bénán sodródott tovább. A pilóta számára nem volt idegen a látvány, ahogy egy sérült hajóból repülnek ki a magatehetetlen testek, de ez még őt is sokkolta. Csatahajót még nem látott elpusztulni még. E közül a két hajó közül az egyiket egyetlen találat kivégezte. Ezek voltak az előző háború végén a szuperfegyverek. Amikkel sikerült megverniük a tucatnyi környező barbár kolónia népeit. Tíz bolygóvédelmi állomás tűzerejével ért fel egyetlen kolosszus. A második most lépett be a küzdelembe. A sötét oldal felől, mint a fergeteg nyitott tüzet a támadó flottára, de az idegen hajók mintha meg sem érezték volna az össztüzet. Pajzsaik felvillantak, majd fényük elhalt. Ott álltak érzéketlenül a csatahajóval szemben. Mintha egy pillanatra elgondolkodtak volna, majd tüzet nyitottak. A flotta utolsó erőssége három másodpercig állta a furcsa kék fényű fegyverek sugarát Majd pajzsa összeomlott, és a hajó kettétört. Apró kis felhőben távozott a hajóból az azonnal megszilárduló levegő. A pilóta most tért magához. De nem avatkozott közbe. Egy kis felderítő csapatszállítóban ült, ami ugyan kiválóan fel volt fegyverezve könnyű fegyverzetű hajók ellen, és tucatszor bizonyította már, hogy minden érzékelő szeme elől el tud tűnni, de itt egyből felfogta. Esélye sem lenne. A mozgékony kis hajóval megfordult, és elindult a sáv felé, ahol már lehetséges egy ugrást végrehajtani az ő számára is. Még nem értette, hogy mi történt. Csak azt tudta, hogy a jelentősebb haderővel rendelkező világokat értesítenie kell a veszélyről. Most először biztos volt benne, hogy a támadók nem emberek voltak. A tizenkét évszázad alatt összesen egy nyomát találták az emberi hajók, annak, hogy más értelmes lények is élnének a galaxisban, de azok több ezer éves romok voltak. Senki nem számított rá, hogy most az emberi világok egységesedésének küszöbén tör rájuk egy teljesen ismeretlen nép. A bolygó eközben zöld füstbe borult, elvesztve egységes kékeszöld képét. A pilóta fejében egyvalami zakatolt: hárommilliárd. Hárommilliárd fő élt a planétán, mielőtt ez a flotta megérkezett. Vajon hányan élték túl. A visszaszámláló jelezte a bolygóközi tér eléréséig hátralevő idő. Tíz, kilenc, nyolc, hét… És ekkor újabb féregjárat nyílt. Jóval a biztonsági vonalon kívül egy nehézcirkáló bukkant ki a fizikai térbe. Üzenet érkezett a bolygó felé.
– Itt az Excalibur nehézcirkáló! Kérem jelentkezzenek. Támadás várható! Kider központ válaszoljon! – A pilóta azonnal kapcsolatot nyitott.
– Itt John Kider őrnagy! Azonosítsák magukat Excalibur. – A hangjára nehézkesen érkezett válasz.
– Chris Feder százados, azonosító 9-2-57-189.
– Mint a kideri flotta rangidős tisztje, utasítom, hogy hajójával azonnal induljon a most átküldött koordinátákra! A támadás elpusztította Kidert! Elkéstek. – Hangjában egy cseppnyi szemrehányás, vagy düh sem volt. Teljesen tárgyilagosan és higgadtan beszélt, ahogy azt már megszokta. Egy idegen hajó észrevette a cirkálót, és most teljes sebességen közeledett feléjük. John tudta, hogyha ugyan messziről észrevehetetlen is a hajója, közelről nem lesz ilyen szerencséje. Amikor az apró kis felderítő romboló szabad szemmel is látható, semmi nem védi a becélzástól. Kijelölt egy pontot a mély űrben, átküldte a koordinátákat, és ugrott. A cirkáló követte. A semmiben jelentek meg. A térség egyik leghidegebb pontján, félúton a Föld és Kider között. Magyarázatot kért a cirkáló parancsnokától. A százados azonnal átszállt a jelentősen kisebb hajóra, és jelentést tett. Egy felderítő úton voltak a túlzsúfolt bolygó második nagy gyarmatosításának elkezdéséhez. Egy csak számmal illetett bolygót készültek megvizsgálni, amikor ott egy hatalmas flottába ütköztek. Tucatnyi anyahajó és több ezer kisebb hajóból álló flotta keringett a bolygó körül. Kilépésük után azonnal tüzet nyitottak rájuk. Azonnal elugrottak, de a hagyományos hajtóműveik sérüléseket szereztek, és hetven embert vesztettek, mikor egy becsapódó plazmatöltet átszakította a jobboldali pajzsokat, és egy teljes fedélzetről elszökött az oxigén. A hibákat egy külső lakatlan világon kijavították, és visszatértek a Kiderre. Végzetes hiba volt a leszállás. Közel hárommilliárd ember halálát okozta. Épp a beszéd végére ért, mikor az egész flotta megjelent alig egy félpercnyire tőlük. Cirkálók és rombolók süvítettek feléjük teljes sebességgel. És csak gyorsultak tovább. Kider azonnal elrendelte az ugrást egy egészen más irányú pozícióra. Ismét a semmi közepén jelentek meg.
– Rendben. Le kell vonnunk a tanulságot. Követni tudják az ugrásainkat. De nem tudjuk, hogy mennyi ideig hagy nyomot a féregjárat, és hány ugráson keresztül tudnak követni minket. Most harminckét percbe telt, hogy utolérjenek minket. Tehát kétpercenként ugrunk, a legkülönbözőbb irányokba. A tizedik ugrás fog a Földre vinni minket. Értesítenünk kell a nagy fejeseket, hogy mi történt. Nem számíthatunk rá, hogy más hajó is megúszta. Pillanatnyilag ez a két hajó a legfontosabb az egész galaxisban. Bárki, aki fel akar bennünket, figyelmeztetés nélküli tűzparancs. Ugrás négy perc múlva, és utána folyamatosan. Térjen vissza a hajójára százados! – Fejezte be parancsát Kider. Aktiválta a fegyverzetet, a pajzsokat maximális teljesítményre növelte. Már nem számított az, hogy észreveszik-e. Így majdnem akkora jelet adtak, mintha két könnyűcirkáló lett volna egymás mellett teljes harci készültségben. A kis rombolót egy fantom rendszerrel is ellátták, ami megnövelte az általa kiadott jelet, egy csatahajóhoz közelítő jelszintet produkálva, de most ezt még nem akarta bekapcsolni. Elég volt a minimális megtévesztés. Nézte a visszaszámlálót. Még tíz másodperc. Beütött egy célkoordinátát találomra. Az ugrás megtörtént. Mosolyogva konstatálta, hogy ő még sosem tévesztett célt ugrásnál, míg a legtöbb pilótánál már megtörtént hasonló hiba. Aztán hátradőlt. Két perc múlva ismét ugrottak, majd ismét. Még hétszer. A hetedik ugrásnál nem a mélyűrbe érkeztek. Vagy legalábbis nem úgy tűnt. Nem messze tőlük egy holdnál alig nagyobb valami volt. Elemzést kért a számítógéptől. Egy űrállomás volt. A gép távolsági letapogatása alapján lakatlan. Közelebb repültek, amikor az állomás másik oldaláról két romboló és egy könnyűcirkáló emelkedett ki. A számítógép tárgyilagosan közölte, hogy egy kalózcéh azonosítóját használó hajókról van szó, melyek mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák az Emberi Szövetség létrejöttét. Kider azonnal kiadta a tűzparancsot. Hat torpedó indult el a két hajó irányából. A válasz tétova lézersugarak voltak, de a beméréshez jócskán messze voltak. A cirkáló megpróbált kitérni. Az oldalán érte a találat, és elvesztette a teljes pajzsrendszerét. Ahogy látszott, ezek a gépek évek óta nem voltak karbantartva. Viszont amire nem számítottak, még csak most következett. A két romboló felrobbanása után a cirkáló oldala megnyílt, és régimódi ágyúcsövek emelkedtek ki a falból Száznyolcvanat számolt a számítógép. Tüzet nyitottak. A két hajó közti űrt lövedékek milliói töltötték meg. Kider a cirkálót utasította a kitérő manőver megkezdésére, a rombolón pedig elindította az álcázó rendszert. Teljesen láthatatlanná vált minden érzékelő előtt. Megkerülte a tűzvonalat. Tudta, hogy most egyetlen hibát kell ejtenie a hajó elvesztéséhez. A pajzsrendszerek ki voltak kapcsolva, a fegyverrendszer tíz százalék alatt üzemelt, a manőverezés teljes mértékben manuális volt. Figyelte az Excalibur rendszereit. Találatok érték, de a pajzsa kitartott. Jelentéktelen volt az a sérülés, amit szerzett. Ő jócskán kikerült a tűzvonalból. Felgyorsította a hajót és célra állt. Oldalirányba sodródott. Három torpedót indított el a cirkáló felé. Egy pillanatig úgy tűnt, nem vették észre a tölteteket, de a cirkáló csigalassúsággal elfordult, és elhárító lövedékeket engedett ki a felső fedélzetből. Két rakétát megfogtak. A harmadik betalált. A gerincén találta el a hajót. Az leállt a tüzeléssel. Egyetlen pillanatig, mintha semmi nem történt volna, majd a kalózok büszkesége kettészakadt, ahogy a robbanás a gerincében található tartó és rögzítő oszlopokat eltépte. Kider egy torpedót indított a központ felé, és kiadta a parancsot az ugrásra. Ismét a tiszta mélyűrben voltak, és készültek az utolsó ugráshoz. Kapcsolatot nyitott a cirkálóval.
– Excalibur. Találhatók a hajón fantomszondák? – Kérdezte annak a reménye nélkül, hogy ez segítheti a lekövethetetlenségüket.
– Igen Uram! Háromszáz darab szondánk van. – Kider elgondolkodott, majd arra jutott, hogy most egy lapra kell feltenni mindent.
– Lője ki mindet a legkülönbözőbb koordinátákra hármasával. Ugorjanak féregjáratba, de vagy lakatlan bolygókra érkezzenek, vagy a mélyűrbe. Reméljük ennyi elég lesz. – Beütötte a következő ugrás koordinátáit, és ugrott. Körülötte százegy kékeszöld villanás jelezte, hogy a szondák is elindultak. Az emberiség anyabolygójának rendszerébe érkezett. Soha nem látta még a földet, csak képei voltak, de mindig tudta, hogy egyszer el fog ide jutni. Tömött két-háromszáz emeletes lakónegyedek és múzeumként kiállított egykori városok váltogatták egymás. Negyvenmilliárd fő élt a bolygón, és mindig legalább egymilliárd turista akarta megtekinteni az egykori egyetlen bolygó műemlékeit. Bár ahhoz már nem sok köze volt, aminek a múzeumban kiállított viaszbábúk eredeti mintái láthatták. Az óceánok szürkés árnyalatban úsztak, a Föld nagy része fölött ólomszürke felhő lebegett, melyből az egyetlen hatalmas város legmagasabb épületei emelkedtek ki. Egyetlen egységes fény volt az egész. Már a vizet és az energiahordozókat is más bolygókról importálták. De a föld alatt itt volt a galaxis legnagyobb hajógyára, itt volt található a gazdasági és politikai irányító elit. Ők irányították a galaxis emberi részét. Immáron bebizonyosodott, van más is. Üzenet érkezett a planétáról.
– Itt Föld Központ! Ismeretlen hajó azonosítsa magát!