Csak bánat a szerelem

András nem volt a nők bálványa, kicsit kövér volt ráadásul szemüveges.Félénk volt, nem mert a lányokhoz szólni sem és ha véletlen azok szóltak hozzá, hát csak dadogott. Pedig
már elmúlt huszonöt éves. Egy üzemben dolgozott, mint műszerész.
Főnökei és a kollégái szerették, mert szorgalmas volt és
megbízható, mindenben számíthattak rá.

Történt, hogy egyik nap egy új kolléganő érkezett az üzembe.András látásból már ismerte, hisz nem messze laktak egymástól.A lány is megismerte és köszönt neki.- Szia, Edit vagyok. Te nem a Honvéd utcában laksz?- Andrást forróság öntötte el,hogy egy ilyen csinos lány hozzászól, s mi több megismerte.-De igen. Én is, láttalak már többször is a Naputcánál szoktál leszállni a buszról, én két megállóval feljebb lakom.- Itt fogsz dolgozni? Kérdezte a fiú.- Igen, az alkatrész összeszerelő műhelyben. Már holnap kezdek. Ha gondolod, jöhetünk együtt reggel dolgozni.
Te is hétre jársz ugye?- Igen, rebegte a fiú alig hallhatóan és úgy nézte a lányt, mint aki csodát lát.- Akkor a hat tízes busznál találkozunk jó?- Igen.

A lány még megállt beszélni a főnökkel. András, mint aki lefagyott, csak bámult a lány után.
A kollégák rögtön köré gyűltek, és faggatni kezdték,- ki ez a csaj? Ismered? Hol lakik?
Hú de jó csaj, majd mutass be neki barátom.- Ez a srác még soha nem beszélt velem, most meg barátom, gondolta András, de azért azt mondta jó, rendben.

Várta már a műszak végét, de az idő nagyon lassan haladt, alig tudott a munkájára koncentrálni, mindig a lány járt az eszében, azok a barna szemek megbabonázták.

Végre hazaért, fütyörészett, édesanyja meg is kérdezte,- mi az kisfiam, történt valami agyárban?
-Á semmi különös csak jó kedvem van.- Este nem is nézte a tévét, csak feküdt az ágyán és álmodozott. Nehezen aludt el. Az ébresztőórát fél órával előrébb állította, nehogy lekésse a buszt reggel. Még az óracsörgés előtt felébredt, gyorsan elkészült, a kávéját sem itta meg.
Korábban elindult, gyalog ment két megállót és ott várt. Nemsokára jött a lány is.

-Szia, köszönt. Hogy vagy? Hogy aludtál?- Andrást meglepte a lány kedvessége.
-Köszönöm jól és te, én is. Jön a busz.- Amíg utaztak, beszélgettek mindenféléről, filmekről, zenéről. Kiderült, hogy hasonló az ízlésük.

Benn a cégnél nem egy műhelyben dolgoztak, de András többször is oda ment a lányhoz kicsit beszélgetni. Neki nem volt olyan kötött a munkája. Hazafelé is együtt mentek. Beszélgettek, hogy milyen volt a lány első napja.

András megint nagyon vidáman ért haza, nem is evet, egyből a szobájába ment és nézte a telefonjában a lányról titokban készített képet. Érezte ez már szerelem.
Sokszor volt már szerelmes, de ez, szinte égette. Gyakran elképzelte, hogy másnap mit mond majd a lánynak, hogy elhívja moziba vagy táncolni, bár azt nem tudott. De amikor ott volt már nem merte. Félt a visszautasítástól, mert mindig az volt a vége.

Már két éve jártak így dolgozni. A fiú minden nap vitt valami apróságot, csokit, süteményt, gyümölcsöt a lánynak. Egyszer észre vette, hogy Edit beszélget az egyik fiúval, később egyre sűrűbben látta őket együtt, és amikor észrevették, hogy nézi őket, csak nevettek, mintha kinevették volna. Elmaradtak a reggeli találkozások. Szinte már alig köszönt a lány neki.
Mikor kézen fogva jött a másik fiúval felé, szeretett volna elsüllyedni, láthatatlan lenni.

Egyik nap András nem ment dolgozni, főnöke nem tudta mi lehet, mert ilyet még soha nem tett, talán beteg gondolta. Délben csörgött a telefon, egy zokogó asszony rebegte alig hallhatóan. András meghalt. Beszedte az anyja gyógyszereit az éjszaka, reggel már nem ébredt fel. Huszonhét éves volt. Edit még a temetésre sem ment el.

A lány hoz egyik nap egy fekete ruhás nő lépet és egy papírlapot adott át neki.- Ezt Andris neked írta.- Edit elolvasta, ennyi volt rajta, CSAK BÁNAT A SZERELEM. Megvonta a vállát összegyűrte a papírdarabot és szó nélkül tovább ment. Meg se hallotta az anya szavát, mikor mondta neki. -Szeretett téged. -Kicsit arrább beszállt egy autóba és eltűnt az asszony szeme elöl. Bár a könnyfátylon át az anya ezt már nem láthatta.