Csak egy csoda

Senki sem foghatja fel az idő hatalmasságát. Sem mi egyszerű halandók, sem a fizikusok, de a fügefa alatt meditáló buddhista szerzetesek sem. Ennél fogva senki sem látta még a természet valódi erejét, a világ törvényeinek nagyméretű kifejeződését, amikor bolygók állnak össze, csillagok esnek szét, életformák alakulnak ki, és pusztulnak halomra. Pedig folyton galaxisok ütköznek, csillagrendszereket szippantanak be a fekete lyukak, és teret nyer a sötét energia. Így hát az, hogy senki nem látott még valódi csodát nem jelenti azt, hogy ne lenne teljesen átlagos.
Most, ha elfogadjuk, hogy minden részecskének, bozonnak és hadronnak, pozitronnak és neutrínónak nincsenek megjósolható paraméterei, csak azoknak valószínűségei, megérthetjük a következő történetet…
Egyszer úgy gondolt egy pár elemi részecske, hogy elhagyja a normális utat, amin járnia kellene, és összeverődik egy pár társsal. Érkeztek mindenhonnan, az univerzum ismert részéből, és az elképzelhetetlen ismeretlenből is, hogy pont a Földön pont egy óvodás kisgyerek szobájában összpontosuljanak. Atomok alakultak ki, befogták a megfelelő számú elektront erőterükbe, és az egész kavalkád úgy forgott, úgy alakult, hogy molekulák képződtek, a molekulákból hosszú láncok, majd egyre összetettebb struktúrák, míg végül az egészből egy gyönyörű, használt papírzsebkendő nem lett. Az esemény éjjel történt, a kisfiú mégis látta, mert a találkozóra antirészecskék is jöttek, s az anyaggal egyesülve a látható energiaspektrumba eső fotonokat bocsájtottak ki, a történéseket tehát fényjelenség is kísérte. Elámulva nézte a ritka látványt, és félve aludt el, mélyen betakarózott, hogy semmi baja ne eshessen. Reggel az anyukája ébresztette. Felhúzta a redőnyt, lekorholta a gyermekét, a rendetlenség miatt, és felszedte a zsebkendőt a szőnyegről. Egy perccel később pedig az utcán lévő nagy kék kukába dobta, mert épp akkor jött a szemeteskocsi, már hallani lehetett amint befordul az utca túloldalán. A kukásautó személyzete pedig nem kivételezett egy hulladékdarabbal sem. Így végezte hát egy szeméttelepen a Föld nevű bolygó történetének egyetlen csodája.

Mint mondtam, az ember bámulatba ejtően vak. Részben ez is volt a kihalásának oka. De ez egy másik történet, ezt majd egyszer máskor mesélem el.