Csak egy rossz álom

Húgomnak, bátyámnak,…és paranoiánknak…

Vacsora közben még minden rendben volt. Bár a férfinak nem volt étvágya, azért megivott egy üveg sört. Reggel óta fájt a gyomra. Fáradtnak, gyengének érezte magát.
Úgy döntött: most hamarabb lepihen, reggelre biztos elmúlik az a fura fájdalom. Felállt az asztaltól, elindult a hálószoba felé. Lassú mozdulatokkal helyezte magát kényelembe az ágyában, közben a másnapi teendőket rendezgette a fejében. Kezét a hasán pihentette, mintha csak önmagát gyógyítaná kézrátétellel. Az álom hamarosan elérte.

Édesanyjáról álmodott. Alvás közben a férfi agya lejátszotta neki azt a filmet, amit mindig is látni szeretett volna: kézen fogva mamival az állatkertben! Mami mutogatja neki a vadakat, majmokat, közben ő, a kis kezében sósperecet szorongat. Az állatkert nagy, a mami pedig olyan szép. Csak sétálgatnak, nézelődnek. Mami magyarázza neki a dolgokat. Ő, a kisfiú pedig kortyolva issza édesanyja szavait.
Amikor elérnek a hüllőkhöz a kisfiú ijedten megtorpan. A kígyók, mintha át akarnák fúrni magukat az akváriumon, ahová zárták őket. Mindegyik a kisfiút akarja egészben lenyelni. Ő nagyon megijed, kezéből kiesik a perec. Anyjáért kiáltana, de nincs hangja, és a mami sincs sehol. A kígyók pedig már egyre közelednek. Futni próbál, de nem tud. Minden lépés egy lassú perc, minden méter egy hosszú óra. Közben a kígyók egyre közelednek, és a mami sehol. A kisfiú menekülne az állatkertből, de a perec még mindig ott van mellette a földön.
Pedig milyen erővel próbál kitörni onnan. Még mindig csak egy helyben toporog, a kígyók meg csak közelednek. Az egyik már éppen ágaskodik. Lehet, hogy a mamit már megette, most ő következik? A bestia szája hatalmasra nyílik. Ekkora még az állatkert kapuja sem volt. A kisfiú nagyon fél, és a mami sehol!

A férfi izzadtan riadt fel álmából. Szétnézett a szobában: Ott nem voltak kígyók, amik fel akarták volna falni őt. De sajnos, a mami sem volt igaz, a mami sem létezett soha. Talán csak nagyon régen, amire ő nem emlékezhet. Ernyedten hanyatt feküdt, lecsukta szemeit. Aludni próbált, de most valami szebb álmot kívánt magának.
A fájdalom hirtelen jött, mint egy késszúrás. Aztán a többi, egyre nagyobb erővel, egyre sűrűbben. A férfi hiába szorította hasát, nem múlt a fájdalom. A földre zuhant, miközben üvöltött a kíntól. Arra gondolt, talán jobb lett volna ha a kígyó, egészben lenyeli akkor, ott az állatkertben. A perec árulkodó jel lett volna. A perec az ő gyomrában, ő meg a kígyó gyomrában. Akkor a kígyót ki fogja felfalni? Tovább üvöltözött. A mami persze most sincs sehol! Lenézett maga mellé a földre. Ha ott a perec mázlija van, mert csak az álom folytatódik. Ha nincs perec, és persze szokás szerint a mami sem, akkor nagy gáz van, mert ez nem álom.
A fájdalom sajnos valós éppúgy, mint az egyre nagyobb számban megjelenő lukak a férfi hasán. Ujjaival érezte őket, de nem volt bátorsága oda nézni. Tapintással térképezte fel a hasát. Furcsa érzés volt.
Iszonyú gyötrelmek közt, hatalmas adag bátorságot merítve mégis csak vetett egy pillantást a hasára, amit jelenleg úgy érzékelt, mint egy gennyes, soha gyógyulni nem akaró véres, vörhenyes sebet, aminek a közepén egy nagy lyuk tátong. Iszonyú pillanatok következtek, de megtette. Elvette kezét a hasáról. A látvány semmiben nem különbözött az általa elképzeltektől. A púposodó hasán kráter-szerű tölcséres lyukak tátongtak, melyek enyhén véreztek. A belőlük felnyomakodó óriás gilisztákhoz hasonló bél-nyúlványok tekeregve, összefonódva ágaskodtak, mint megannyi rakoncátlan hajtincs a viharos szélben.

A férfi élete legrosszabb perceit élte át túl azon, hogy édesanyja az állatkertben magára hagyta. Telefonálnia kellene! Segítség kell! A hasából kitüremkedő nyúlós, csúszós, biológiailag helyhez kötött bélcsatornák pedig csak egyre-másra próbálták legalizálni szabadság vágyukat. A telefont véres, remegő kezekkel vette magához. Tárcsázott, kicsöngött…
Egy nő szólt bele. A hang megnyugtató volt. Rokoni szálak fűzték az asszonyhoz. A lukas hasú férfi, egyik kezével a telefont tartotta, másikkal pedig az ide-oda csúszkáló beleket próbálta kordában tartani. Nem volt egyszerű feladat. Röviden vázolta a nőnek jelenlegi helyzetét… A válasz szintén csak fura volt akárcsak az éjszakai történések. A nő kórházban van, nem tud átmenni hozzá, mert véletlenül lefűrészelte három ujját favágás közben. A férfi nem értette: hogyan lehet egy régi, keretes fűrésszel ujjakat levagdosni. Miért kell fát vágni a nyár közepén, miközben az udvaron hegyekben áll a tűzifa? A férfi nem tudta, mi fáj neki jobban, a perforált hasa, vagy a húga paranoiája attól, hogy meg fog fagyni. A telefon csörögni kezdett nagyon messziről, aztán egyre hangosabban.
Ez, hogy lehet, hiszen éppen telefonál…

A férfi felriadt. Felült az ágyon, megtapogatta hasát. Soha nem volt még ilyen boldog. Minden rendben van, nincsenek tátongó lukak. Ez csak egy rossz álom volt. A telefon azonban valósan csörgött. Felvette… Az a női hang szólt bele, akitől álmában a segítséget kérte, és akihez rokoni szálak fűzték.
– Szia! Ne haragudj, be tudnál vinni a kórházba? Véletlenül lefűrészeltem az ujjamat favágás közben.
– Persze, máris indulok! – válaszolta a férfi megdöbbenve, és ismét a hasára tapintott.
– Van itt még egy kis gond…az öcséd is kórházban van! Véreset hány, az arcán kelések vannak. Az orvos megvágta az egyiket szikével és dühös kis pókok rontottak ki belőle!
Tiszta horror…!

A férfi nem akarta elhinni a hallottakat: Ez csak egy rossz álom!?… És akkor megint jött az a késszúrás-szerű fájdalom a hasából…

Sid Clever