Csak magadra számíthatsz! 2 / 1..

Hideg, őszi szél fújt, a kislány fázósan, reszkető kézzel húzta össze vékony kabátját. Szája széle kék volt a hidegtől, gyomra is korgott az éhségtől. Nevelő szülőktől szökött meg, nem bírta a verést, a megaláztatást. Szülei rég meghaltak, árvaházban nőtt fel, ott sem volt jó, a többiek kinevették, hogy mindig magányosan ült az ágya szélén. Melegségre vágyott, egy megértő kedves emberre, amilyennek halványan édesanyjára emlékezett. Nevelő szülei csak cselédnek vitték ki az intézetből, korán reggeltől, késő estéig dolgozott keményen, de köszönet helyett verést kapott. Vékony mogyoróvesszővel verték, bőre is ki volt hasadozva, hurkák jelezték a verések nyomait…A fejbőre is fájt, ahogy cibálták a haját, a hajhagymái megduzzadtak. Egyszer nevelő apja még nadrágszíjjal is ütötte, addig még a fájdalomtól elájult. Akkor megijedtek, hogy agyonverték, de mikor nyakon öntötték egy vödör hideg vízzel, kinyitotta a szemét. Aznap még rántott húst is adtak neki ebédre. Tegnap betelt a pohár. Egy kis cicát talált a széna kazalnál. Bevitte a sufnijába, s ott adott neki a reggelijéből, pont akkor lépett be a nevelő anyja, s akkora pofont kent le neki, hogy a cica is kirepült a kezéből, és elszaladt. Rikácsolt vele, hogy a drága ételt egy kóbor macskának adja, s ütötte, ahol érte. A haját cibálta, ahogy kiszabadult a keze közül, egy csomó haj ott maradt a markában. Futott, ahogy a lába bírta, nem érezte a hideg szelet, mert a forró könnyek zuhatagként ömlöttek szeméből, ekkor elhatározta soha többé nem megy vissza hozzájuk.
Már két napja úton van, éhesen szomjasan, reszketve a hidegtől.
Ahogy botorkált a szélben, látott távolban egy tanyát.Összeszedte miden erejét és futott a tanya felé. A szél cibálta a haját, pirosra csípte az arcát, de most nem törődött ezzel, mert éhes volt. Az ereje is fogytán, már alig várta, hogy odaérjen. Egyenesen az istálló felé vette útját. Nem szeretett volna találkozni most senkivel nehogy visszavigyék a nevelőkhöz.Az istálló ajtónál hallgatózott egy darabig, a léceken át beleskelődött, de nem látott senkit. Kinyitotta az ajtót és besurrant a jó meleg istállóba… Egy tehén, egy ló árválkodott ott, s fent a szénapadláson tyúkok. Egyenesen odamászott, hátha akad tojás a széna között…Mikor felért a tyúkok szétrebbentek, csak egy maradt a helyén, éppen tojt. Alányúlt, s érezte van ott több tojás, kettőt ki is emelt, egyenként feltörte és kiszívogatta belőle a tartalmát. Valamelyest csillapította az éhségét.
Rettenetesen fájt a fejbőre… A hajhúzás még mindig sajgott. Nagyon elfáradt, fázott is, bebújt a szénába, jól bevackolódott és álomba merült.

Folyt.