Csak senki meg ne tudja! 18 +

Lajos bácsi, a köpcös özvegy, pirospozsgás arca hirtelen felderült. Megtorpant a Don Papó pizzéria előtt. Homlokára csapott. Hogy ez nem jutott eddig eszébe? Nem lesz semmi baj. És most sem vette észre, hogy egy A6-os Audi már egy fél órája követi. Eddig, kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az utcán közlekedő autókra figyeljen. A járókelőkre koncentrált, nehogy ismerőssel találkozzon! Karika lábait, amit még kisdedkori D vitamin hiánya okozott, szedte gyors tempóban. Mit szedte, nagy iramban karikázott velük. Most pedig már nem érdekelte semmi. Megvan a megoldás! Itt a szomszédban! Egy pizzéria! Vesz egy pizzás dobozt és abba teszi bele. És nincs szégyen. Könnyű kimagyarázni. Kinek is kéne magyarázni? Senkinek. Elvégre ő már meglett férfi! Szó, mi szó, tényleg meglett. Ám az A6-os Audi mindkét első ajtaja kinyílt. Két bőrdzsekis, napszemüveges fiatalember, zsebre dugott kézzel kiszállt az autóból. Szétnéztek, majd dühösen visszaültek, mivel a sarkon befordult a 17A jelzésű helyi járatú autóbusz, mely a közeli megállóban megállt és sokan leszálltak róla. Most sem lehet! Már egy fél órája így megy. Amikor akcióba akartak lépni mindig közbejött valami… És tessék! Közben Lajos bácsi mit sem sejtve, határozott elképzeléssel belépett a pizzériába. Odament a pultoshoz és rátért a tárgyra.
– Mekkora a legnagyobb pizzájuk átmérője, amit lehet önöknél rendelni?
– 54 cm. Van 17 féle. Milyet parancsol a kedves úr?
– És ha valaki rendel, akkor ezt milyen csomagolásban szállítják ki?
– Gondolja, hogy tejeszacskóban? – emelt szemöldökén az árus. – Természetesen pizzás dobozban.
– És, az mekkora?
Az eladó lelkesedése kezdett értetlenségbe átcsapni, de még mindig készségesen válaszolt.
– Mi mekkora? A doboz mekkora? 60 centiszer, 60 centi, és 10 magas.
– Jó lesz! – bólintott elégedetten Lajos bácsi, majd gyorsan folytatta is.
– Kérnék egyet!
– Rendben. És milyen pizzát kér bele az úr?
– Ja? Pizzát? Á, azt nem kérek! Csak pizzás dobozt.
– Elnézést kedves uram. Ez itt pizzéria. Ide enni járnak az emberek. Van, hogy elviszik, mert sietnek. Tehát esetleg jár doboz a pizzához, mert valamibe ugye csomagolni kell.
– Akkor kérek 2 franciakrémest. Mert azt nagyon szeretem.
– Khmmm. Ez itt pizzéria. Nem dobozgyár. Nem cukrászda.
Lajos bácsi gyorsan szétnézett.
– Rendben van. Akkor kérek 2 darab tepertős pogácsát. És ha kérném tegye bele egy legnagyobb méretű pizzás dobozba….
– Miért nem egy fagyasztóládás dobozba? Abba kényelmesebben elfér két pogi.
És belevágta a dobozba a két darabot. Csak úgy. Zacskó nélkül. Hadd zörögjön a vén hülyének.
Lajos bátyánk fizetett és korát meghazudtoló fürgeséggel távozott a megvető pillantások sűrűjéből.
Irány a szomszéd üzlet! „Ámor Álma Szexcentrum”. Egyszer élünk! És jön a 65. születésnapja! 15 év nő nélkül? Ki lehet bírni? Nagyon is! De szex nélkül? Nem érdemes. Valamit, valamiért! Három hete látta meg az interneten az ideális asszonyt. És majd itt segítenek neki. Mert mégiscsak van ideális nő az ilyen agglegénnyé özvegyült korosodó hivatalnok számára! A világháló jó dolog. Sok mindenre található megoldás. És erre is. Az Audisok most is elmulasztották az akciót. Mert egyikük lehetséges parkolót keresett, míg a társa a parkolóórát rugdosta. Lajos bácsi pedig egyik ajtón ki, a másikon be. Még nem járt soha ilyen helyen. Filmeken, neten nem ilyennek ábrázolták. Meg is lepődött. Ennyi lidóra nem számított. És a Ferire a közös képviselőre sem, aki épp távozóban volt. Miközben zsebébe tuszkolt néhány tubus valamit, kedélyesen üdvözölte a meglepődött öreget.
– Adj Isten, Lajos bátyám! Maga is az akció miatt?… – és cinkos mosollyal rákacsintott hősünkre.
– Milyen akció? – kerekedett el az öreg szeme, de aztán olyan zavarba jött, hogy hebegni kezdett. Nem. Dehogy! Izé…Én csak egy pizzát hoztam… A szomszédból… Izé… Mert a pizzafutár az unokaöcsém és a belvárosban dugóba került… És nem akartam, hogy elveszítse az állását… – jött hirtelen a mentő ihlet a pizzásdoboztól
Feri a közös képviselő, csodálkozva megtorpant.
– Na fene! Már van futár? Végre! Megjött az eszük! Jó, hogy mondja ezt, Lajos bátyám! Mindjárt beugrok és rendelek egyet, mert istenien értik ezt. Csak nincs mindig ideje az embernek megvárni. Na, viszlát!
Az öreget kis híján a guta ütötte meg. Kerek feje még kerekebb lett, épp, mint a lába és a pír egész széles arcát beterítette. De végre nem volt több vevő az üzletben. És a profi eladó hölgy is felmérte a helyzetet és rutinos szolgálatkészséggel oldotta azt:
– Úgy látom, most van először ilyen helyen. Segíthetek?
Az öreg nehezen oldódott. Feszélyezetten tette egyik kezéből a másikba a pizzás dobozt. Megköszörülte a torkát és belekezdett:
– Van egy jó barátom… A napokban lesz a születésnapja és szeretném meglepni… Ha érti kegyed…
– A barátja hetero?
– Nem, kérem. Vízszerelő.
– Esetleg meleg? – Bámult rá a nő, bíztató tekintettel.
– Nem kérem, eddig nem volt lázas.
A nő mosolya majdnem nevetéssé érett, ahogy újra érdeklődött.
– A lányokat, vagy a fiúkat szereti a barátja? – az utolsó szót nyomatékosan megnyomta az eladóhölgy, amitől még nagyobb zavarba került az öreg.
– A guminőket – csúszott ki az elkapkodott válasz. – Khmmm. Illetve, azzal szeretném meglepni…. Egy újjal, tetszik tudni. Van neki már kettő, de azokat unja. Tetszik tudni? Változatosságra vágyik – hadarta az utolsó mondatokat.
– Értem. És van konkrét elképzelése?
– Elképzelésem? Az vaaaan. Hogyne! Nagyon el tudom képzelni!
– A választékunk széles, uram. Az árak is. Mekkora összegre gondolt?
Lajosunk meghökkent.
– Összegre nem gondoltam. Az interneten láttam a hirdetésüket egy csodálatos típusról. Azt hiszem az a neve, hogy Lady Gíga.
– Természetesen, van belőlük raktáron. A standard és a prémiumkategóriás szériából. Melyik érdekelné a barátját?
– A barátomat? Ja! Őt minden érdekli, tetszik tudni – két lépést tett a vibrátorok felé, majd a nőre nézett.
– Ezek a rudak azért biztosan nem érdeklik. Mi az, hogy standard, vagy prémiumkategóriás? Engem azért fogott meg ez a Lady Gíga, mert úgy láttam, hogy ezeket már nem szájjal, vagy biciklipumpával kell felfújni, hanem egy gombnyomás, és két másodperc alatt életnagyságúvá válik. Akkor, kérem ezt is szájjal…? A standardot? A barátom asztmás, tetszik tudni? Mégse lehet egész nap felfuvalkodva a nője. Ha meg leereszti, ki fogja neki felfújni? Becsenget a szomszédba segítségért? Ó, csak a csajomat kéne felfújdosni?
– Nem kérem. Ez az alap. A prémiumkategóriás az többet tud.
– Még többet is tud? Remélem, nem beszél? Olyan nem kell, köszönöm szépen. Akkor már vehetnék igazit is…
– Ezek, már tudnak uram….

– Tuuud? Mit? Kérem szépen egy guminő nekem ne tudjon csak feküdni! Vagy hagyja, hogy lovagoltassam, netán hátulról a konyhaasztalon! Illetve, természetesen nem nekem, hanem a barátomnak. Aztán pedig legyen el magának a szekrény mélyén. Napokig. Esetleg hetekig. Mi a fenét kell tudnia egy guminőnek, ettől többet? – fakadt ki magából. Mert egyre idegesebb volt, hogy már mióta bent van, és még semmire sem haladt. De az eladót nem lehetett a nyugalmából kizökkenteni.
– Uram! A férfiak sem egyformák. Van aki többet vár el egy használati tárgytól, minthogy puszta élvezeti cikk legyen. A drágábbik, igényeseknek szánt, termékünk már wifis.
– Wifis. És ha nincs internet? Drága hölgyem! Mi van, ha nincs internet? Oda az élvezet wifi nélkül!
– Jöjjön! Igazi kincset mutatok a barátjának – emelte meg az utolsó szót újra az eladónő.
A nő átvonaglott a helységen, Lajosunk szorosan a nyomában karikázott, és közben a polcokra kitett szerkentyűket figyelte. Egy péniszpumpa felkeltette az érdeklődését, kicsit tétovázva toporgott előtte, aztán mégis a nő után igyekezett. Nem lesz arra szükséééég!
Mire beérte a nőt, az már előhúzott valami rongyot, ott lobogott a kezében.
– Na, most figyeljen az úr!
Lajos figyelt, majd hátrahőkölt, mert a rongyból egy életnagyságú nő ugrott elé, haja az orrát súrolta, tátott szája miatt csodálkozó arccal meredt Lajos arcába a gyönyörű, smaragdzöld szemével.
– Látta? – mosolygott rá az eladó.
– Láttam. Hitte volna? Majdnem kiverte a szemem.
– De azt látta e, hogy magától kelt életre? Csak meg kellett puhán nyomnom, bárhol és kész. Ilyet akart, nem?
– Meg van véve – közölte Lajos. – Ne is nyomja vissza a tasakjába, itt ez a pizzásdoboz, ebbe majd szimatolhatja a pogácsát hazáig.

Ahogy kilépett Lajosunk az üzletből, körül se nézett, átkarikázott a túloldalra. Magához szorította a pizzás dobozt és szíve melegével ölelte át. Igaz, a pár százezer forintokat azért sajnálta kissé, amiket ott hagyott érte, de vígasztalta a tudat, hogy ha most hazaér, hát úgy beakaszt ennek a Gigának, hogy fennakadnak a smaragdzöld szemek a fején. Épp a sarkon akart befordulni, amikor két marcona nyikhaj elkapta két oldalról a karjait és tuszkolták egy sötét Audi felé. Kezéből kiesett a pizzásdoboz, amitől annyira megrémült, hogy két pillanatig levegőt sem kapott. Aztán elkiáltotta magát.
– Sobri Jóskaaa! Angyal Bandi! Az anyátok keserves kínját!
– Ez kiabál, bazmeg! – rikkantott az egyik nyikhaj, és gyorsan befogta Lajosunk száját, miközben a kocsiba gyömöszölték.
– Végre! – szólt a sofőr és azonnal indított. Lajos bácsi felszabadult ajkai azonban megnyíltak újra, miközben a szemére egy fekete kendőt biggyesztett a bal szélén ülő.
– Ki ez a két Rózsa Sándor? Hova visztek átkozottak? Elvesztettem a nőmet miattatok. Még nem is használtam. Jaj, két év nyugdíjnak oda!
A két deltás atléta röhögni kezdett.
– Egy nőért ennyi suska! – aztán a jobb oldali meghökkent. – Te! Mégis olyan kevés a nyugdíj?
– Jó van, papa! Lesz másik bige, ne rinyáljál! – szólt a másik.
Lajos bácsit majdnem megütötte a guta, ha a pizzás dobozára gondolt. Viszont percekig képtelen volt másra gondolni, mint a két marcona nyikhajra, akik őt betuszkolták ebbe az Audiba.
– Hová visztek? Nem tudok semmit, nem láttam semmit. Mit akartok tőlem? – forgatta bekötött szemével a kerek fejét hol jobbra, hol balra, de választ nem kapott, csak röhögtek rajta.
– Pilóta úr! Mondja meg végre miért visznek el!?
– Mindjárt kiderül, papa! Két perc és megérkezünk, addig hegyezze a micsodáját!
– Mit csináljak a micsodámmal?
A kocsi megállt. Mindhárom férfi kiszállt, és az öreget két oldalról vezették ketten, a harmadik nyitotta a ház kapuját, majd az ajtót.
– Dádádádáááám! – oldották le szeméről a kendőt. Lajosunk földbe gyökerezett lábbal állt a nappali közepén.
– Kálmánka – szólt végül sírós hangon, ahogy felismerte az unokaöccsét.
– Bácsikám! Isten éltessen sokáig! Itt az ajándékom, nézd!
A félhomályos szobában megszólalt a zene és három hetéra elővezetett egy negyediket, akin szintén alig volt bármi is. Ágyékán kristálytanga és mellbimbóin is Swarovski kristály csillogott. Ahogy Lajosunkra nézett, a ragyogó mosoly lehervadt az arcáról és Kálmánhoz fordult.
– Dupla gázsit kérek!
– Mi van? – értetlenkedett Kálmán, aki azt hitte, már mindent alaposan lezsírozott a nagy meglepetéshez. Aztán újra a lányra nézett, majd Lajosra – rendben, megkapod.
– A bácsikádnak lovat kellett volna bérelned. Észre se venné, amikor a lába közé csúszik.
Lajos bácsi egyre dühösebb lett.
– Hol lehet ezt a nőt kikapcsolni Kálmánka? Én meg elvesztettem miatta a… pizzámat!
– Bácsikám! A tiéd! – tárta ki karjait Kálmán és önelégült mosollyal az arcán tette hozzá – reggelig élvezheted.
Lajosunk megragadta a lány kezét. – Micsoda élvezet lesz! Hívj egy taxit Kálmánka! Akkor mi megyünk is, ti mulassatok jól! Ja? Egy pokrócot dobjál már a „lovamra”! Így mégse vihetem ki az utcára.
– El akarsz menni, bácsikám? Miattad rendeztük az egész bulit!
– Kálmánkám! Azonnal mennem kell. Meg kell találnom a pizzásdobozomat. Abba van az összes boldogságom és a vagyonom. A Sóbri Jóskád kiverte a kezemből. Most mit zavarta őt az a pizza?
– Te kiverted a kezéből a pizzáját? Te agyalágyult! Hát nem tudod milyen ragaszkodóak az öregek? – Észre se vettük, haver! Különben is örültünk, hogy végre meg lett a bácsi. Össze-vissza kavirnyált ott és mindig jött valami jármű is.
Feri a közös képviselő, ez alatt rémülten intézkedett. Másodállásban a szexbolt futára volt, és épp látta, amint az öreget belökik egy Audiba. A bringájáról leszállva mindent látott. És gyorsan össze is rakott mindent fejben. Lajos bácsi… Szexshopban… Kezében pizzás doboz, amiről azt állította pizza van benne, amit a boltba hozott, mert az állítólagos unokaöcsköst helyettesíti, aki a szomszédban pizzafutár. Miközben, mint megtudta, ott továbbra sincs ilyen státus. Egyértelműnek vélte a helyzetet. Berohant azonnal.
– Pirike! Az imént ment ki innen egy úr a pizzás dobozzal. Magának hozta a pizzát?
– Nem. Csak egy guminőt vett.
– Köszönöm.
Arrébb ment, mert újabb vásárló érkezett és már telefonált is a rendőrségre. Kicsit hosszadalmas volt a pontos tényállást megértetnie az ügyeletessel, ami mondjuk nem is csoda. Ugyanis egy bejelentésnek pontosnak és a lényeget illetően a legfontosabb részleteket tartalmaznia kell:
„A bejelentő K. Ferenc, egy emberrablást látott. Egy ismerősét rabolták el, az utcán. Nem messze attól a szexboltól, ahol korábban találkoztak. A bejelentő ott futár (kifutó fiú) egyébként pedig az áldozat képviselője. Közösben. Az áldozat azt nyilatkozta, hogy alkalmi pizzafutár, de a bejelentő szerint nem. Ennek azért van jelentősége mert egy pizzás dobozzal járt az üzletben, holott nem vitt oda pizzát. Viszont a boltból való távozáskor az elrablói, akik a bejelentő szerint, ketten voltak, az utcán elvették az ismeretlen tartamú dobozt és eldobták. Majd egy sötét Audi típusú személygépkocsiba betuszkolták a sértettet és a helyszínről elhajtottak. A bejelenő nem tudott rendszámmal szolgálni. Felkértük, hogy az eldobott tárgy sértetlen hagyását a járőrök kiérkezéséig biztosítsa, és ő se nyúljon hozzá.”
K. Ferenc (a bejelentő) azonnal igyekezett eleget tenni az ügyeletes kérésének. Kiment a forgalmas utcára. Épp jókor. Egy hajléktalan közelített sóvárogva a magára hagyott pizzás doboz felé. Óvatosan cserkészte be, mint teszi azt a bengáli tigris az állatkertben a bedobott döglött nyúllal. A mi Ferink azonnal rákiáltott:
– Hozzá ne nyúljon! Mindjárt itt a rendőrség!
– Miért? Ők éhesebbek, mint én? – és már nyúlt is a doboz felé.
– Nem pizza van benne! – kiáltott rá indulatosan.
– Talán bomba? – vigyorgott a hajléktalan
– Az!
És elszabadult a pokol. Kitört a pánik, melyre még rájátszott a közeledő rendőrségi autó szirénázó hangja. Pillanatok alatt hatalmas káosz kerekedett. Az emberek menekültek fejvesztve, mert a „Bomba!-Bomba!” kiáltások megtették a hatásukat. A rendőrjárőr erősítést kért, mert valójában azt sem tudták, mi van. Még Ferinkre is ráragadt a pánik és bemenekült a szexboltba és rákiáltott az eladónőre és kiskosztümös, kellemes idomú vásárló hölgyre: – Gyorsan! Fedezékbe! Biztonságba! Az utcán bomba van! – És már rohant is a raktár felé, nyomában a két megrémült nővel.
Közben megjött az erősítés is. Rendőr autók tucatjai érkeztek. Felbukkant a terrorelhárítás kommandója is. Az utca és a környék kiürítését megkezdték. A pizzériát, virágboltot és a többi üzletet kiürítették. Elkezdték a lakosságot is evakuálni. Egy rendőr a szexboltba is benyitott, de mivel nem látott senkit, úgy vélte elmenekült a személyzet. Tehát ki is fordult és folytatta a kiürítési parancs teljesítését a szomszédban. A raktárba nem nyitott be, ahol a három halálra vált, a szűk helyiségben kuporgott műbrokik és guminők társaságában.Természetesen a média is a helyszínen termett és már a technikát be is üzemelték. A kordonon kívül a menekülőket, kíváncsiskodók váltották fel. Egyre többen. A tűzszerészek rutinosan nekiláttak az előkészületeknek. A nyomozók megkezdték a szemtanúk felkutatását. Megtalálták a hajléktalant és megkezdték a kikérdezését.
– Mit tud, mi történt?
– Azt mondták nekem, ne nyúljak a dobozhoz, mert bomba van benne.
– Kik mondták? Az audisok?
– Nem. Egy biciklista mondta. Gyakran szoktam látni. Oda jár be abba műfütyi boltba, napjában többször. Lehet, hogy protézisért.
– Milyen protézisért? Milyen biciklista? Miről beszél jóember? Arról a dobozról beszéljen! Mit tud róla?
– Azt, hogy az egy pizzás doboz. És a biciklista rám ordított, hozzá ne nyúljak, mert bomba van benne.
– Jó ember! Mit tud a sötét Audiról?
– Azt biztosan tudom, hogy nem világos Opel – mondta kínjában a szerencsétlen, mert rosszat sejtett. Úgy érezte valamibe bele akarják keverni ezek a zsaruk.
– Milyen Opel? – néztek sokatmondóan egymásra a nyomozók.
De a média is dolgozott. Kellett a szenzáció. Információ töredékek alapján adták le a helyszíni tudósításukat. Az egész ország Lajosunk pizzájára figyelt. Rettegve nézték, amint robottal emelik fel az óriási dobozt, majd a házaktól távol eső részre vitetik vele.
Lajos bácsi épp ekkor érkezett taxijával a kordonnal elkerített utcaszakaszig, ahol kivágódott nagy hirtelen a kocsiból. A sofőrnek bedobta a fuvardíjat az ablakon.
– A lány a magáé holnapig, ki van fizetve! – Kiáltotta még oda és karika lábait tekerve rohant az első rendőr felé. Nem értette mi ez a ribillió és elveszített pizzáját miért a kordonon belül látja.
– Az én pizzám! Biztos úr! Az én pizzám, ne egyék meg! – Ordította már messziről, miközben gurult a színhely felé.
Ekkor vette ki a tűzszerész a robot karmai közül a pizzásdobozt, és hogy meggyőződjön a benne található bármiről, kicsit megnyomta a doboz tetejét.
És akkor, Lajos bácsi megrökönyödésére és a tűzszerészek megdöbbenésére lady Giga felfúvódott, előugrott a dobozból, szájában és nunijában egy-egy tepertőspogácsával.
Az egész ország láthatta a közvetítést, micsoda bombát fogtak a zsaruk Budapesten.