Családban maradok (1-2)

Most akkor hová is hoztatok? Még ennyi embert, és mindnek fülig ér a szája, pedig egyiket sem ismerem! Nincs mese, bőgnöm kell! Egyébként is, fáradt, éhes, álmos vagyok, és tele ez az izé itt rajtam. Esetleg…, valaki …, nem akarna tisztát formálni körém?
Te Szent Albion, ennyi újat, nem győzöm a szemem forgatni, de nem bírom már a gyűrődést! Hurráá, karjába kap az ismerős puhaság, kényeztet, végre, valami jó is a napban! Még kicsi fészkelődés, bújás, békapóz és békepóz.

Honnan tudhatnám, hány óra van? Még ilyet! Különben is, beszélhetnékem van, mi az, hogy nem vevő rá senki? Na, várjatok csak, majd figyeltek ti mindjárt! Előbb csak köhécselek, mint aki félrenyelt, aztán legörbítem a szám, úgy hatásosabb, és most torkom szakadtából… Én megmondtam! Ha gondoljátok, kiegyezhetünk. Abba hagyom, ha valaki ütemesen rázza ezt a hátul izgő-mozgómat.
Éhees vagyook, és hiába repkedek, sehol semmi! Micsoda kiszolgálás ez? Végre. Hol késtetek ennyit?! Most állt eggyé a hidrogén és az oxigén? Felháborító! Végre billegtethetem a kajásomat, és morgok. Na, asszem, ennyi elég lesz. Feszül a hasam, ajaj! Valami ott belül körbe-körbe jár, és nem hagy békén. Nem győzöm felhúzgálni a lábam. Megint csak bőgök. Kapcsoljon már valakii villanyt! Hol a személyi trénerem? Mi az, hogy ásít? Folyton aludna, mióta csak vagyok. Jól van, küldök neki egy mosolyt, örüljön valaminek az éjszakában. Azért ez mégiscsak érdekes. Fellármázom a házat, mégsem haragszik rám senki. Nem is érdemes strapálni magam. Akkor legyen nektek Karácsony, meg különben is leragad a szemem.
Hogy tetszem? Csini a sortom, vagy bejön a pucérságom? Nagyon úgy tűnik. Igeen, ott, ott, még kend, légyszí’, emelem a lábam, Heuréka! Az a helyzet, pisilnem is kell. Én szóltam…
Most én vagyok a sztár? Fotó? Értem! Pillanat, felhúzom a pólóm! Ja, hogy ne most, majd 18 év múlva? Mindegy, most is dögös akarok lenni.
Akkor megyünk a PC-hez? Benne vagyok. Beethovent szeretnék, és csupa színes holmit a szememnek. Pillanat, csak pár taktus, és pózolok az utókornak.
Hogy melyik rádióhoz akarok menni DJ-nek? Még nem döntöttem.
Nahát … egy nőő! Rokon? Nem számít. Másfél éves? Még belefér. Igen, nő, mert máris szövegel. Nem is akármit. Ezt nem hagyhatom szó nélkül. Nem, még nincs bélyeggyűjteményem, de ha akarod bébi, sétálhatunk. Akkor holnap?! Tőlem akár egész héten is…
Hurrá, ezt szeretem! Megmártanak valami kellemesen birizgáló nedvességben, dörzsölgetnek hohóó, és még csapkodni is lehet!
Magas posztot töltök be. Ülök az asztal tetején, és mennék, másznék, de csak nem engednek. Ott egy tál, tele színes izékkel, el kéne érni valahogy. Az Istennek se megy, pedig rajta vagyok a témán.
Szóval, te vagy az apum anyuja?! Várj, kérlek, muszáj kapaszkodnom, és megkóstolnom a ruhád, akármit mégsem tömhetek a számba! Nahát, mit dudorászol? Ezt nem ismerem, megismételnéd, addig elalszom, jó?
Ezt nekem csináltad? … és… és tök egyedül? Mindjárt levideózzuk nagyapus! Egy vitorláshajóó! De szétszedném!
Várjatok csak! Most akkor egy vagy két dédim van? Igen, kettő, mert szétállnak az ujjaim.
… és te ki vagy? Apa tesója?! Wow, eddig jó, újabb nő, ez még jobban néz ki, mint az előző, húú, és hogy dobálja a lábait, anyáám!

Miért, hogy máris cuccolunk? Hol itt az igazság? Nem születtem madárnak, mégis reptetnek össze-vissza, pedig még úgy maradnék…
Most mondjátok meg, miért vagytok ilyen ecetpalackiak? Még anya is az egéritatóra fanyalodik. Héé, rá se rántsatok, legközelebb kocsival vágtázok hozzátok, addig meg intézünk nektek repjegyet a WizzAir egyik akciójában, ugye apa?

Ja, hogy még be sem mutatkoztam, bocsánat! Gellért vagyok, a neveletlen 3 hónapos, és csudára örülök, hogy bemerészkedhettem közétek.

***

Sala-lala-laa…! Na, csakhogy hazaértünk! Anyaa, tök éhes vagyok, és a hátam közepéig vonalkódos! Juhéé, apa is itthon, és… és egy nőt hozott haza, csak tudnám, kit!
Most nem szemrehányás, már a múltkor is gügyögtem, ha másra nem is, de a koromra tekintettel, apa…, ne akárkit, érted…, elmúltam 5 hónapos, és azért vannak igényeim… !
Na, jó, megeresztek egy laza mosolyt, de most hiába tárod a karjaidat, juszt se megyek hozzád! Hogyan mondod, hogy ő itt a nagyim?! Hú, de gáz! Már mindegy. Na, kicsit, ha megforgatnád… Jó, elöl se lapos, hátul se homorú, maradhat!
Uff, ebből sehogy se jövök ki jól! Szélesebb vigyor kell, de ez se használ, nem viszonozza.
Szal, azt akarom mondani, egész jól tartod magad nagyi, vádli, meg minden… Értem, ezzel a lapos dumával elkéstem, már nem eszed meg. Na, inkább teszem az ártatlant, és edzek a rúgózókámban, szerintem leveszlek simán a lábadról. Anyuu, készül már a mindennapi betevő tejadagom?! Képzeld, ezek itt úgy hangoskodnak körülöttem, tudnám, mit akarnak! Á, szóval ezt hívják éneklésnek! Nem rossz, de azért az X-Faktorból simán kiesnének.
Na, most jól szemügyre veszem a nőcit, mert még a fürdőszobába is jön utánam. Figyi, nekem ilyenem is van, te is megmutatod? Ha nem, hát nem! Apa, cuccolj lécce össze, korog a gyomrom, ide nekem az orosz … vagy mi a csoda!
Rendben, a folytatás már rendes medres lesz, megígérem, mert ilyen szöveget irodalmi portálra nem tehetsz fel. Csak egy uccsót! Megyek dekkolni, a mai napom cinkes volt.

Reggel irodalmi stílusváltásra ébredtem. Elszöszmötölten a gondolataimmal, amit hiába adtam elő, semmi reakció. No, jó, ha ti így, én is úgy! 10 decibellel megemeltem a toroküvöltésemet, és rendet vágtam a portán. Arcok villóztak, és a nagyok, mint kemény drogokkal spirázott vadkender szálak cikáztak szerény hajlékomban. Az a baj, hamar rájöttek a sumákságomra, akarom mondani, eszköztáram egyik összetevőjét alaposan kielemezve rám se hederítettek, úgyhogy bőghettem magamnak. Na, jó, nem megy ez nekem, még gyerek vagyok, maradok az eredeti gondolatmenésemnél!
Az a helyzet, hogy evés után általában… Valaki? Nagyanyus, kettesben hagytak, szerintem direkt! Akkor bugyorcsere? Anya nem így szoktaa! Ő nem vág a hóna alá, és nem ilyen lassú. Na, okésosság, nem reklamálok, mert a végén még így hagysz! Hová viszel? Juj, nem szűk ez a kézmosó csap? Szuper, még, engedd még, áztass be! He-he, azért csak összekentelek! Mondták már neked, hogy jó kezed van, és ott, ott, cseppet még lejjebb, juhéé, ne csikiizz!
Na, túléltem! Akkor játszunk, és utána te viszel sétálni? Dobok érte két egészséges szmájlit.

Mondtam én, hogy van rajtad 10 kilo felesleg! Jól van, na, két nap múlva már nem akadnak össze a szemeid, amikor erre a magaslatra feltekersz a járgányommal. Itt a topon, hogy tetszik a terep? Szerintem csúcs, bár már ezerszer láttam így fekve. Kattintgass csak, én bevágom a szunyát, míg lehet.
Esküdni mertem volna a Temze tölcsértorkolatára, hogy beleugatnak a horpasztásomba! Ja, még nem is mondtam, erre csomó kutyatulaj is mászkál. Néha belemosolyognak a kocsimba, és kérdeznek mindenfélét, de anya azt mondja, idegenekkel ne álljak szóba.
Tájleírnál? Majd otthon elmeséled, mi tetszett a környékből, jó? Most húzzunk, mert pasiból vagyok és dübörög az ehetnékem!