Csillagszem

Hogy hol jártam? Tündéreket merre láttam? Ülj ide és elmesélem neked!
Az éjjel Csillagösvényre tévedtem, ott egy tündérlétrát találtam. Tetejére én felmásztam, ott egy könyvre bukkantam, s abban csodás történeteket olvastam. Csillagszem meséje is ott volt lejegyezve.

Hajnalhasadáskor, mikor még az emberek épp a másik oldalukra fordulnak, akkor már a tündérkék ébredeznek. Csillagszem csengő hangon énekelte:

Korán reggel felébredtem,
friss harmatban megfürödtem.
Napsugárral törölköztem,
hűs szellővel fésülködtem.

Szép ruhámat felöltöttem,
rózsateát hörpintettem,
csarab hajtást mind megettem,
így kezdődik a reggelem.

Kacagva szaladt a Tündérrétre, kedvenc madárkájához, a csalogányhoz. Csellike azonban még szunyókált, hisz egész éjjel dalolt. Csillagszem egy kis harangvirágot megrázott. Édes csilingelésére felébredt a kis csicsergő. Bosszúsan nézett körül, hogy ki verte fel álmából. Amikor meglátta Csillagszemet, elszállt minden morcossága. Trillázva a vállára ült.
– Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de arra gondoltam, elkísérhetnél. Megyek békalenből ruhát szőni magamnak. Sokkal élvezetesebb, ha ott lennél te is. Szunyókálhatsz is egy kicsit a vállamon, amíg odaérünk.
Elindultak. Csellike még bóbiskolt egy kicsit. Mikor megérkeztek, mesélni kezdett a tündérnek.
– Képzeld az éjjel mit láttam! A Csodabogyó- barlang felé röpdöstem, mert szerettem volna csipegetni a barlangban termő bogyóból. De tudod, nehéz szerezni, mert Beléndek a gonosz banya őrzi a bejáratot. Szóval, amint épp azon törtem okos kis fejecskémet, hogy cselezzem ki, megláttam egy szép daliát. Nortisz, mint később megtudtam így hívják, egy dalt dúdolt:

– És a te arcképed volt a kezében! Tudod, amit Festőcske festett rólad, és a minap vettük észre, hogy eltűnt, nincs a helyén.
– Szóval engem keres?
– Tutibiztos! Hát miért szorongatná az arcmásod! – azzal hangos csattogásba, csettegésbe kezdett.
– Igen, én is láttam róla egy festményt. Tényleg jóképű. Hááát, nem is tudom. Szívesen megismerkednék vele. Azt hallottam, hogy nagyon jószívű, szereti az állatokat, sok jót tett már velük. Volt, akit csapdából szabadított ki, volt, akit a huroktól mentett meg. Ápolt már orvvadászok által megsebesített medvét is.
– Akkor összehozom a találkozót! Egy cseppet se aggódj! Majd én kézbe veszem a dolgot!- trillázta vidáman Csellike.
Eközben elkészült a ruhácska. Csillagszem mécsvirággal díszítette.
– Na, ha ebben meglát Nortisz, még jobban beléd gabalyodik- kajánkodott a kis madárka.
– Menj már! – pirult el Csillagszem.
– Elmegyek, megnézem, merre jár. Aztán valahogy erre csalogatom. egy jó barát segít ahol tud! – nevetett a kis kerítő.
– Jó, de vigyázz magadra!- integetett Csillagszem.

Hamarosan megérkezett Csellike a Csodabogyó- barlanghoz, de az ifjút sehol sem látta. Amikor közelebb merészkedett a bejárthoz, akkor megpillantotta Nortiszt. Egy székhez volt kötve. A gonosz Beléndek tette ezt vele, mert kiszemelte magának. Nortisz hiába próbált kiszabadulni, sehogy sem sikerült neki. Törte kis kobakját Csellike, hogy mit is tegyen. Gondolta csőrével elcsipkedi a kötelet. Berepült.
Elmondta, hogy ki is ő és tudja, hogy kit keres, segít kiszabadulni. Igen ám! De piciny csőrével hiába erőlködött, nem sikerült elcsippentenie a madzagot. Ekkor lépett be Beléndek.
– No, megvagy te kis csalogányka! Ismerlek ám téged! Tudom, hogy Csillagszem a gazdád. Vele vagy sülve-főve. Ezentúl nekem dalolsz! Megértetted?- vihogott a vén banya.
Szegény madárka hiába csapdosott a szárnyaival, kalitkába került.

Csillagszem aggódva várta vissza madárkáját. Mivel estére sem érkezett meg kis barátja, elhatározta elindul megkeresni. Tudta, hogy a Csodabogyó – barlangnál kell keresnie. Magához vette tündérsípját. ennek hangjára pajtásai az állatok, azonnal megjelennek, mert tudják, hogy bajba került kedves tündérkéjük. Sokszor siettek már egymás segítésére.
Ment mendegélt, hamarosan megérkezett a barlanghoz. Óvatosan közelebb lopódzott. Rekedtes, kellemetlen hang szűrődött ki.
– No, Nortiszkám! Holnap megtartjuk a lakodalmat. Ma este felteszem a békanyálas –kulimájszos szépítő arcpakolásomat. Holnap ettől arcom még szebb, még bibircsókosabb lesz.
– Nem kellesz nekem vén banyó! Én Csillagszembe szerettem bele. Vagy ő lesz a feleségem, vagy senki más!
– Jól, van te bátor hős szerelmes! Akarni akarhatod, de én vagyok itt. Én döntök. Azt sem tudja az szépséges tündérbündér, hogy hol vagy. Mire kideríti, addigra már az én férjecském leszel. Elrepülünk a seprűmön a Boszorkány-hegyre, ott fogunk élni. Ott aztán senki nem háborgathat minket. Turbékolunk, mint két galambocska. Brr, elég nyálas, de tudom, erre vágysz! Ezt szeretik a szerelmesek.
– Én ugyan nem akarok veled turbékolni, te varangyképű!
– Óh, ezt bóknak veszem. Kedvenc állatomhoz hasonlítottál! – -neki is épp olyan rücskös a bőre, mint az enyém-vihogta Beléndek.
Csellike mocorogni kezdett a kalitkájában.
– Ne aggódj madárkám! Téged is magukkal viszünk, ezzel is borsot török Csillagszem orra alá.
Csillagszem azon gondolkozott, milyen csellel szabadíthatná ki a kis fülemüléjét és Nortiszt. Arrébb ment, hogy a vén pára meg ne hallja a tündérsíp hangját, és belefújt. Pillanatok alatt ott termettek az erdő lakói.
– Hívtál minket, miben segíthetünk neked? – érdeklődtek kis barátai.
Csillagszem mindent elmesélt. Igyekeztek halkan megbeszélni a haditervet.
– Csapjunk nagy hangzavart- javasolta az őzike. Arra biztos kikukkant a boszorkány. Eközben belopódzik a nyúl és elrágja a kötelet, a szarvas az agancsára akasztja a kalitkát és usgyé! Futás a tisztásra. Ott találkozunk.
– És én? Én mit tegyek? – kérdezte Csillagszem.
– A te dolgod az lesz, hogy akadályozd meg, hogy a banya utánunk jöjjön. Szerezd meg a seprűjét, mert ha arra felpattan, akkor mit sem ér az egész akció.
– Jó!- mondta lelkesen a tündérke.
Hatalmas zajt csaptak a barlang előtt. A farkas vonított, a szarka, cserregett, a varjú károgott, a szarvas bőgött. Kibújt Beléndek, hogy megnézze mi ez a hatalmas hangzavar. Csodálkozott, hogy mennyi állat van a barlang előtt.
– Köszönteni jöttetek? Megtudtátok, hogy férjhez megyek? Ez igazán szép dolog tőletek- mondta nyájasan.

Ezalatt a nyúl a szarvas beosont és kiszabadították a foglyokat. Észrevette ezt a banya. Szaladt vissza a barlangba, hogy söprűjére ugorva elkapja a tolvajokat. A barlangban a szekrény ajtaja előtt, ahol a seprűt őrizte, meglátta Csillagszemet, aki épp a seprűért nyúlt.
– Na, Csillagszem! Jó, hogy betértél hozzám! Mindjárt jövök, csak rendet vágok ezek között a nyomoronc kis senkiháziak között. Visszahozom madárkád és Nortiszt. Legalább tanúja leszel frigyünknek.
– Azt már nem! – dörögte a háta mögül Nortisz. Csak nem gondolod, hogy elszaladok, mint egy gyáva nyúl! Hagyom, hogy Csillagszem egyedül maradjon egy ilyen gonosz banyával!
– Jól van. Akkor mindkettőtöket elvarázsollak. Legyetek együtt boldogok! Bár, nagyon sajnálom, hogy le kell mondanom rólad, de akkor ennyi meg egy fityfiritty! Átváltoztatlak… mondjuk…- de nem tudta a mondatot befejezni, mert ekkor erős csípést érzett a hátsóján.
– Au! – üvöltötte- és simogatni kezdte az ülepét.
Csellike volt az elkövető. Ezt használta ki Nortisz és Csillagszem. Azonnal rádobtak egy kötelet és szoros gúzsba kötötték. A banya dühösen ordítozott tovább.
– Pápá, te csúf nyanya!- csicseregte Csellike. Daloljak neked valami szépet? Nászindulót? Ja, pardon, gyászindulót, hisz elmaradt a hőn áhított esküvőd! – gúnyolódott a madárka.
– Óh, Nortisz! De jó, hogy visszajöttél! Ha nem segítesz, talán akkor most mi ülünk itt megkötözve.
– Kedves Csillagszem! csak nem képzeled, hogy egyedül hagytalak volna ezzel a vén szipirtyóval! Téged kerestelek. Tudod, annyira megtetszettél a képen. Oly sok jót is hallottam rólad. Meg akartalak ismerni, és ha te is úgy gondolod, akkor légy a feleségem!
– Micsoda nyálas szöveg!- kottyintott bele Beléndek.
– Hallgass! – csípett az orrába Csellike. Leragasztom a lepénylesődet!
– Kedves Nortisz! Gyere velem, megmutatom hol lakom. Tündérrét az én otthonom. Ha úgy gondolod, tudsz ott velem élni, legyen. Majd együtt gyógyítjuk a sebesült, sérült állatokat.
– Bla, bla, bla- gúnyolódott a banyó. Mindjárt elsírom magam!
– Menjünk- szólt Nortisz.
– Hé! És velem mi lesz? Csak nem hagytok itt megkötözve? Ezt nem tehetitek!- ordította Beléndek.
– Igaz, mi lesz így vele?- kérdezte Csillagszem.
– Majd én elrepülök a barátodhoz, a patkányhoz. Szólok, hogy segítsen neked. De csak akkor, ha mi már tisztes távolban leszünk- fütyülte vidáman Csellike.

Így is lett. Amikor megérkeztek Tündérrétre, Csellike elrepült a patkányhoz és elmondta, hogy menjen, szabadítsa ki barátnőjét szorult helyzetéből.

A Tündérréten pedig készülődni kezdtek a lagzira. Meghívták az erdei állatokat is. Vidáman ropták a táncot egész hajnal hasadtáig. A nászdalt Csellike fütyülte el. Tündérszép tortát együtt vágta fel az ifjú pár.
Így történt vagy sem, nem tudom. A tündérekről szóló könyvben én ezt olvastam.