Másnap örömmel tapasztalta, hogy Kitti ott ül a gyerekek között. Amikor megjött és észrevette, egy mosolyt küldött felé, vigyázva, hogy a srácok ne lássák. Akik nem ismerték, azt hitték, egy új tanuló, de akik a bálon voltak, tudták kicsoda, így ők régi ismerősként üdvözölték.
-Remélem, mindannyian kipihentétek magatokat a hét végén. Nézzük, kinek mennyi kérése lehet. – Nézett bele a táblázatba Károly, hogy kiderüljön, az előző héten, ki milyen osztályzatot kapott. Közben észrevette a terem végében ülő szülőket, akik érdeklődtek a szakkör iránt, mert volt 5 új gyerek.
-Üdvözlőm a szülőket, és remélem, megnyeri tetszésüket foglalkozásunk. Kérem az érdeklődő tanulókat, mutatkozzanak be, mondják meg nevüket, melyik osztályból jöttek. Csak bátran, egyszer mindenki volt új. Még azok is,
akik az én osztályomba járnak. Én Kereki Károly vagyok, az iskolában matekot tanítok, itt dobot. A társam, aki mindjárt jön Tabai Mihály, ő éneket tanít az iskolában is, és itt is, a gitár mellett. A többi hangszerrel közösen dolgozunk. – Szólt bátorítóan – Nem tudom, ismerik-e a szülők a szabályainkat, ha nem, dióhéjban. Nálunk csak hármasig van jegy, mert a többi az nem-szeretem. Ha valaki mégis kapna ilyet, azt a tanulópárja segítségével hamar kijavítja. Az a cél, hogy senki ne hiányozzon nem-szeretem jegy miatt. Miért működik a tanulópár tanulás? Kérdezhetné valaki. Azért, mert a tanulópárnak a felelőssége, hogy akit el vállalt, az minél előbb kijavítsa a jegyét, mert addig ő sem vehet részt a foglalkozáson. A segítő önkéntes, tehát nem kényszer, itt semmi nem kötelező, itt mindenki érezze jól magát, ez a cél. Mivel jó hangulatúak a foglalkozásaink, így általában mindenki igyekszik visszakerülni. Az értékelésről valamit. Ez itt nem óra, ezért nem osztogatunk jegyeket. Itt csak jutalmazás folyik. Aki azon a héten ötöst kapott kívánságot választ. Az Ötös, 3 számot jelent, a négyes 2, a hármas pedig, 1 kívánságot ér. A kívánságszám mindig az, amit ti akartok, hogy tanuljunk. Röviden ennyi.
Most kérlek benneteket, mutatkozzatok be, ha van becenevetek, azt is mond.
játok meg, nem árt, ha tudjuk.
-Horváth Ákos vagyok, kilencedikes. – állt fel az egyik barna hajú fiú – a barátom jár ide, ő mesélt nekem erről a csoportról. Becenevem Hoki.
-Remek, ennek örülök, és szeretettel köszöntelek körünkben. Miért lettél Hoki.
-Azért, mert van még egy Ákos a családban, s így különböztetnek meg, a vezetéknevemből. Ő Baki lett.
A gyerekek sorban bemutatkoztak, Károly mindegyikkel váltott pár szót, majd a végén Kittit is bemutatta.
-Aki még nem ismerné, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Baráth Kittit, aki a szombati bálon a segítségem volt. Kitti állj fel légy szíves, hadnézzenek meg. – Kitti zavartan felállt, – Ő nem tud minden próbára eljönni, de amikor tud itt lesz.
-Ő ebbe a suliba jár? – Kérdezte az egyik új kislány.
-Nem, ő abba, ahol a bál volt, de mivel csodaszép hangja van, így itt a helye köztetek. – Válaszolta mosolyogva, amit párjának küldött titokban. Megint könyvébe mélyedt, majd kis idő múlva elégedetten szólt ismét. – Azt hiszem, a
héten mindenki hozta a tervet. Elégedett vagyok veletek. Mindig tudtam, hogy több van bennetek, mint amit mutattok. Meg kellene beszélnünk a versenyt, mert, mint már tudjátok Józsi eltörte a karját, így nincs dobosunk.
Egyébként, hogy, van a karod? – Érdeklődött Józsitól – Mikor kerül le a gipsz?
-Ha minden jól megy 6 hét, de sajnos szilánkosan törött, így lehet, hogy tovább is kell. – Válaszolt a göndör hajú fiú, aki rajongásig szerette tanárát. – A versenyig nem kerül le róla, nem tudok játszani sajnos, de beszéltem a szervezőkkel délelőtt, azt mondták, hogy a tanár úr ülhet a dobnál, mert úgyis Karcsi bá' a felkészítők egyike.
-Na ennek örülök, hogy ezt elintézted, persze annak nem, hogy ilyen ügyes voltál. Tehát akkor készülünk a versenyre továbbra is. így február 28.-ig egy hónapunk van az összegyakorlásra, ha akartok új számokat is tanulni Szerintem teljesen új műsorral kéne indulnunk, de a döntés a tietek. Amíg Mihály pá' nem jön, addig ötleteket kérek. Nem is igazán tudom, mi van vele. Mindig itt szokott lenni időben.
-Itt is volt, de a diri hívatta, azért ment vissza az irodába. Azt hiszem, keres te valaki. – Szólt Józsi.
-Jó, akkor addig nézzük, ki mit kérhet – mélyedt a könyvébe ismét – vegyetek elő papírt, s mondom, ki hány számot kérhet. Úgy, ahogy szoktuk, csak sorszámokat kérek. Ha újat akartok, akkor előadót és számcímet is írjatok. 3
kívánság: Marika, Bea, Zoli, Attila, Józsi, 2: Ferkó, Zsuzsi, – és sorolta sorban a neveket, aszerint, kinek hány kívánsága lehet. A gyerekek szorgalmasan írtak. A csendet kopogás zavarta meg. Az ajtóban az igazgató állt, Mihály, és két ismeretlen kíséretében. A gyerekek felugrottak.
-Maradjatok ülve – szólt az igazgató – a tanár úrhoz jöttünk, csak dolgozzatok. – léptek beljebb, s indultak Károly felé. – Az urak a rendőrségtől jöttek, és egy pár kérdést tennének fel neked.
-Parancsoljanak velem. – Szólt Károly értetlenül, mert nem tudta elképzelni, mit akar tőle a rendőrség. Ijedten nézett Mihályra, akinek feldúlt arcáról leolvasta, valami komoly dolog miatt keresik.
-Úgy tudjuk, – kezdte a köpcös, kopasz felfigyelő – önnek vannak gyerekei.
-Igen, van egy 18 éves fiam, aki jelenleg Párizsban tanul, és van egy kislányom, aki egy hónapos. – Felelt idegesen. Kitti is felkapta a fejét erre, mert
meghallotta a kérdést, és élénken figyelt. Mivel a gyerekek is és a szülők is hallották, mindenki kíváncsi lett.
-Igen, a kislányáról szeretnénk tudni valamit, illetőleg az anyukájáról.
-Nem értem mire kíváncsiak?
-Segítek, hogy megértse! Bejelentés érkezett, miszerint ön egy fiatalkorú személlyel tart fenn házastársi kapcsolatot, amiből már gyerek is született. Ezt támasztja alá az, amit az előbb mondott, hogy a kislánya egy hónapos. Tudni szeretnénk, hogy a gyerek anyukája hány éves. – szólt a fiatal rendőr.
Károly hirtelen szólni sem tudott megrökönyödésében.
– Miért érdekes ez? – csúszott ki a száján, miután levegőhöz jutott. – A kislányom valóban egy hónapos, de nem tartok fenn senkivel semmilyen viszonyt.
– Ne szórakozzon velünk! Hogy lehet az! Válaszoljon a kérdésre! Hány éves a kislány anyukája?! – Szólt a köpcös nyomozó, és Károly felé lépett.
-Miért nem kérdezik meg őt, magát? – Állt fel Kitti.
-Kerestük otthon, de nem találtuk. Majd őt is megkérdezzük, ha a kollegáink megtalálják. Várják a lakásnál, így elő fog kerülni, de önt nem kérdeztük kisasszony. – Szólt ingerülten a köpcös.
-Nem kell keresni, mert – lépett a férfi elé – itt áll ön előtt. Szívesen válaszolok a kérdésére, ha kérdez, mert én vagyok a kislány anyukája. 18 leszek a jövőhónapban – fujtatott idegességében – az pedig miért baj, hogy egy gyerek családban nő fel. Kari csupán a nevére vette, miután megszületett. Ez miért bűn?
-Tudja ezt bizonyítani? – kérdezte a kopasz.
-Ön a nyomozó, nézzen utána, – levegő után kapkodott * hogy hol van a kislányom valódi apukája. Könnyen ráakad, ha visszanézi a baleseti híreket. – Kitti hangja elcsuklott és könnye folyni kezdett az arcán. Teljes testében remegve állt. – Ha május 30.-ra visszamegy, megtalálja. Keresse csak a kamion baleseteknél, ahol a személyautót, a kamion, a kerekek alá gyűri. Ott találja a három áldozat között, akik 18 évesen lapított halálra az a dög. – Kitti nem bírta tovább, hevesen robbant ki belőle a sírás, s az emlék újbóli felidézése miatt szinte sokkos állapotba került, mert szemei előtt ismét lejátszódott az esemény. Megtántorodott. Károly nem törődve a nyomozókkal, odaugrott,
s elkapta a zuhanó lányt, aki akadozva próbált megszólalni ismét. – Nem…! Nem akarom!
-Nyugi baba nincs semmi baj, nem lesz semmi baj. Ne félj, itt vagyok, már elmúlt, hallod? Nyugodj meg, kérlek szépen. – Próbálta nyugtatni, miközben leültette. – Ne félj, hisz tudod, hogy nem tettem semmi olyat, amiért büntetés járna.
-Bárcsak akkor engem is lapított volna össze az a dög, akkor nem okoznék neked bajt, de így csak bántanak miattam.
-Ne mondj ilyet! Istenem!
-Amióta veled vagyok, csak a bajt hozom rád. A lakásból is kitúrtalak, most még a becsületedbe is belegázolnak. Tudom, kinek a keze van ebben is. Azt
mondtad tegnap, hogy téged nem tud bántani. Megölöm, esküszöm, megölöm! – Fakadt ki Kitti sírva.
-Tévedtem! Erre azért nem számítottam, hogy ilyen aljasságra is képes. De ilyet nem szabad mondanod, mert bajod lehet belőle, az pedig nem éri meg.
-Miért nem hagy már békén. S most mi lesz?
-Nem tudom, biztosan ellenőrzik, azt, amit mondtál.
-Nyugodtan, még az újságokban is benne volt, az esküvőről a temetőbe címmel. Könnyen megtalálják. És addig?
-A bejelentést nekünk ki kell vizsgálni, addig azonban velünk kell jönnie. Ha igaz, amit állított, akkor elengedik. De ez súlyos vád, ön mondhat, amit akar, nekünk ellenőriznünk kell. Ha igaz, hogy nem övé a gyerek, akkor nincs mitől tartania. Hacsak nem egy fedél alatt laknak, de úgy tudjuk, igen.
-osszul tudják, én a barátomnál, Tabai Mihálynál lakom, mert Kiki van a lakásban a babával. – Szólt idegesen Károly
-ddig egyezik a két vallomás, mert a barátja is ezt mondta, hogy náluk lakik. Majd ellenőrizzük.
– Megkérdezhetem, hogy a bejelentő látott-e minket együtt a lakásban, kettesben. Mert, ugye a volt feleségem a bejelentő?
-Erről nem nyilatkozhatom. Az, hogy látta-e önöket együtt, azt majd kiderítjük. Mindenesetre addig, amíg nem tisztázódik a dolog, velünk kell jönnie.
-Most letartóztat? – lepődött meg Károly.
-Nem! Az nem lehet! Azt nem tehetik! – Kiáltotta Kitti, hisz a tudat, hogy párját elviszik, teljesen kiborította. – Nem csinált semmit! Miért nem értik meg! Csak, mert nem hagyott magamra? Mert mellettem, mellettünk áll, s visszaadta a babámat?! Nem engedem! Ha ő nincs, a picimet elveszik! Csak azért lehet velem, mert ő a nevére vette. Az a bűne, hogy segített rajtunk. Azt mondtad augusztusban, hogy nem lehet bajod belőle. Ha tudom, akkor nem egyezem bele, mert nem akartam neked ártani! – Kitti magán kívül volt.
Nem tudta mit tegyen, hogyan akadályozza meg, hogy Károlyt elvigyék. Csak az jutott el az agyáig, hogy letartóztatják.
-Nyugi kicsi lány, figyelj rám – Térdelt le elé Károly – hallod? Nyugi! Meglátod, tisztázódik minden, és hamarosan itthon leszek, hisz nem tettem semmi olyat, ami bűn lenne. Hacsak az nem bűn, hogy szeretlek, akkor viszont boldogan vállalom a büntetést, mert soha nem találkoztam nálad jobb, kedvesebb emberrel. Tudod, hogy a királynőm vagy, történjék bármi. Ami köztünk történt, az több, mint testiség. A lelkűnkben kötődött a mi nászúnk, az viszont nem büntetendő, de azt senki szét nem választja. Az mindig kapocs marad, s ezért ne feledd, akármi történjék is, én örökké a tied maradok. Tudom, hogy te is így érzed. Egy dologra kérlek. Engedd, hogy elvégezzék a genetikai
vizsgálatot, mert az tisztázni fog a vád alól.
– Az nem fog fájni a picinek? – Emelte rá könnyes arcát.
Lehet, hogy egy kicsit, azt nem tudom, de fontos, mert abból kiderül az igazság- Én, kérni fogom ezt.
-Te írhatod alá ezt is, tudod. Én még nem.
-Tudom, de te hozd el Virágot, amikor kérik. Rendben? Ne félj nem lesz semmi baja belőle.
-Jó, csak neked se legyen! Mert abba én belehalnék.
-Dehogy kicsim – Mosolyodott el Károly – Neked most csak az a dolgod, hogy vigyázz a hercegnőre és magadra. – Két tenyerébe fogta a lány arcát, s mélyen a szemébe nézett – Hol a csillagom? – Kérdezte mosolyogva, s egy dalt kezdett
énekelni, melyben folytatta a kérdést.
"Szemed fagyott homály, hol a kékség?
Elbúcsúzott, messze szállt, várja őt a mélység
Fáradó tekinteted magamba zárom
Fejre állt világban megtalál magányom"
– a lány szemében a fényt kereste, amely most eltűnt, helyette a félelem és a bánat honolt benne. – Add vissza a csillagom, mert szeretem a szemed, ne félj, nem lesz semmi baj. Csak te tudd, hogy veled vagyok. Mindig és mindenhol. Most az a fontos, hogy nyugodt maradj, hogy a picire vigyázz, és bízzál bennem. Tudod, hogy ártatlan vagyok, így hamar itthon leszek. De kérnék tőled még valamit. Segíts a srácoknak és Misunak felkészülni a versenyre. A dolgozóban találod az íróasztalomban a szövegeket, amelyek kottái most készültek el, reggel kaptam megMisutól. Azokat hozd el légy szíves, hogy tudjanak készülni. A harmadik fiókban vannak. A munka nem állhat meg, de, hogy ezek közül melyiket választják, azt rájuk bízom. Az a lényeg, hogy készüljenek. Jó, de nélküled, semmit sem, ér az sem. Ki fog a helyedre ülni, ha Józsi még nem tud?
– Majd meglátjuk. Addigra itthon leszek. Most viszont van egy dal a fejemben, azt meg kellene jegyezned, hisz neked szól. Figyelj kicsim, próbáld megjegyezni, és írd le.
" Itt van egy álom, egy igazi vágyálom
Érzéseimet magamnak bevallom
Ő egy glóriával földre szállt angyal
Agyamba beleharsog egy szféra dal
Szemedben láttam, hogy már akkor tudtad
Kettőnk jövője csak bennünk szunnyad
Együtt élünk át még ezernyi szép napot
Érzelmi játékhoz kapunk egy új lapot"
És Károly kellemes basszusán énekelte a lánynak írt dalt, de most oly lágyan, szelíden, hogy még a két nyomozó sem tudott megmozdulni. Teljesen hatása alá került mindkettő. Sehogy sem tudták rászánni magukat arra, hogy elinduljanak, és bekísérjék. Csak állt mindenki, még a gyerekek is, ők döbbenetükben már az elején felálltak, amikor Kitti a balesetről beszélt, s látták fájdalomtól eltorzult arcát. Most áhítattal hallgatta mindenki Károlyt. Amikor elhallgatott Kitti szemét nézte, amelyben a fényt kereste. Lassan visszatért a lány nyugalma, mert párja lágy hangjától elszállt a szívében lévő félelem. Károly megérezte a változást, azt, hogy megnyugodott. De tudta, még nincs teljesen rendben, mert nem látta a fényt.
Hol a csillagom? Még nem látom. Hallod szívem, add vissza nekem, hogy vigyem magammal. Tudod, az kísér az óta, amióta eljutottál hozzám. Amióta elfogadtál engem. Az ad erőt mindenhez. Ha az velem van ott is könnyebb lesz.
Kitti érezte párja kezét az arcán, s hirtelen előtört belőle az a vers, amelyet első gyertyafényes vacsorájukon kapott. Akkor érezte először, hogy boldog, s Károly akkor fedezte fel a fényt s szemében.
"Fák, virágok, fény és a lélegző hajnalok
Ölelő esték várnak, ha Te is akarod
A törékeny múltból a megszépült jövőbe
Az őröm és boldogság hálóját szövőbe
Ünnepi érzés s jelenben élő létben
Hogy Veled együtt a káprázat fényébe léptem
És az elfeledett álmok kezdésre várnak
Szemed szivárvány színében rám talárnak"
Károly is bekapcsolódott, hisz az ő eszébe is bevillant az az este. Akkor ért el először hozzá Kitti lélekben. Tudta, visszajön a fény, mert akkor látta először.
"A szerelmi vágyak ünnepi érzése
Csak szerető szívem szelíd lépése
Az érzelmek útvesztője előtt térdepel
Belső énem mutass utat, hogy ki érdekel
Egy félmosoly, ami máris más, mint a többi
Lelkes lét-Ielked mélyéről elő fog jönni
Szeress ebben a stresszel fertőzött világban
Csak megkaptam, amit vártam, amit kívántam"
Csillagszemű, ne feledd, tiéd a szívem ameddig élek. Tudod, hogy régóta várlak, de várok rád, ameddig kell. Érzem, te is így vagy ezzel. Végre megtaláltalak. Meg van a csillagom! Ott ragyog! – vette észre a lány szemében a fényt, ami újra lágyult. – Jól van, most már tudom, hogy nem lesz baj. Ne félj, csak az legyen benned, hogy ott is szeretlek. Ha azért megbüntetnek, azt örömmel vállalom. Tudod, soha nem titkoltam, nem tartottam titokban. Most mennem kell kincsem, vigyázz magadra és a picire. Ne izgulj, hamarosan itthon leszek, hisz nem tettem semmit, pedig tudod, hogy mennyire akarlak. Igen, csak… mikor látlak?
-Nem tudom, hamarosan, de ha becsukod a szemed, mindig itt vagyok neked. Én is ezt teszem, mert állandóan látni akarom a csillagom. – Megsimogatta a lány arcát, s felállt, majd a rendőr mellé lépett és elindult az ajtó felé.
Kitti még mindig ült, majd hirtelen felugrott, s hátulról átölelte.
-Maci szeretlek!
-Tudom, de vigyázz mit teszel, mert még…
-Ez is baj, ha…, de hát…
-Mennem kell kicsim, ne nehezítsd meg a dolgom, tudod, hogy nehéz. Kérlek szépen, segíts! – Lefejtette a lány karját – Misu, vidd haza Kikit, kocsival. Itt a kulcs. – dobta oda a slusszkulcsot barátjának, aki döbbenten kapott utána. –
– Vigyázzatok rájuk, amíg nem leszek. Ideadod a gitárod? – S miután kapott egy hangszert gyors léptekkel indult le a lépcsőn, mert érezte, nem bírja tovább, s nem akarta, hogy Kitti lássa könnyeit.
-Ha a vizsgálat önt igazolja, hazajöhet. – szólt a kopasz – Ez a dolgunk, higgye el, ez nekünk sem kellemes. – Szólt miközben beszálltak a kocsiba.
-Tudom, – szólt Károly halkan, könnyeit törölgetve. – Nem értem, hogy miért ilyen. Azt tudtam, hogy aljas, de arra nem számítottam, hogy még erre is képes. Önt köti a titoktartás, de én tudom, kinek a műve mindez. Az biztos,
hogy most szívem szerint megfojtanám. Tudom, ezt nem szabad mondanom, mert önök még ezért is lecsukhatnak, de most így érzem. Nem volt elég, hogy tönkre tette az életemet, most is kínoz. Amikor ő kellett, elhagyott, most,
hogy végre én is boldog lehetnék nem hagy. Ki érti ezt? – gondolkozott hangosan.
-A felesége? – Kérdezte a fiatal rendőr.
-Igen. Ő hagyott el 8 éve, most megjelent, és azt várja tőlem, hagyjam el Kikit, a kedvéért, aki még csak lelki társam, mégis több törődést, odavigyelést, és szeretetet kaptam, mint a feleségemtől az egész házasságunk alatt. Amikor közöltem vele a tényt, miszerint nekem Kiki kell bosszú hadjáratot indított ellenünk. Tudom, hogy most is ő van a háttérben, de azt ő nem tudja, hogy én még egy újjal sem értem Kikihez. Megegyeztünk abban, kivárjuk, amikor semmi nem állhat az utunkba. Férfi vagyok, mint önök, így tudják milyen nehéz, de betartottam a megállapodást. Azért is költöztem el otthonról, így próbáltam védeni magunkat. Most látom csak milyen jó ötlet volt ez Pirostól. Áldom is érte.
-Elvégezzük a vizsgálatot holnap, s ha rendben van, elengedjük. Ahogy az előbb már mondtam.
-Mennyi idő ez?
– Egy-két hét, maximum egy hónap, míg mindent ellenőrzünk.
-Remélem, egy hónap múlva már itthon leszek, mert akkor lesz Kiki születésnapja és a verseny. Arra szeretnék már itt lenni, mert a versenyen is számítanak rám a srácok. A születésnapot is elkezdtem szervezni, de van még
egy pár dolog, amit nem tudtam elintézni. Az egészet titokban kell tartanom.
Majd Misut megkérem, segítsen.
-Milyen versenyre készülnek?
-Diák zenekarok versenyére. Tavaly mi nyertünk, s nagyon bánnák, ha nem tudnánk indulni.
Ettől kezdve Károly nem szólt, de felzaklatott szíve sehogy sem tudott megnyugodni. Az járt a fejében, milyen nehéz lehet most Kittinek. Hogyan tudja túltenni magát ezen. Remélte Misu nem hagyja most magára, s mellette lesznek. Tudta, számíthat barátjára.
Károly jól ismerte Mihályt, mert ahogy elment, s a döbbenetből felocsúdott, megfogta Kitti vállát, aki az ajtónak támaszkodva állt, s maga elé bámult. Bambán, értetlenül, mintha nem is tudna magáról.
-Össze kell szedned magad, mert a kicsinek szüksége van rád. Ne félj, nem hagyunk egyedül. Mától kezdve én is átmegyek Rékával, ha odajön ez a tyúk,
kapni fog. Piros tudja-e már?
-Azt mondták voltak nálunk. Ott kerestek. Biztos megijedt.
-Ne féltsd ő talpraesett csaj, tudja, mit tegyen. Nála jó kezekben van Virág.
Különben sem bánthatják a kislányt, mert Kiér mindent elintézett.
-Azt mondta, nem lesz baja, ha a nevére veszi. Látod, mégis meghurcolják
most. Pedig tudod, hogy soha nem ért hozzám egy ujjal sem.
-Tudom, de nekik ki kell vizsgálni, ez a dolguk. Ne izgulj, hamar itthon lesz.
–
–