A csattanást még hallotta, aztán megszűnt maga körül érzékelni bármit is. Jó ideig feküdt így, furcsán kitekeredett tagokkal, mozdulatlanul.
Először a szemhéja rebbent meg, rámászott valami bogár. Ösztönös volt a mozdulat, a tudatáig még nem jutott el ez az apró csiklandozás. Aztán az ízelt lábak továbbhaladtak az orrlyukak felé. Ettől nagyot tüsszentett. A bogár eltűnt az arcáról, ő pedig feleszmélt. Kinyitotta a szemét, a végtelen nagy eget látta maga fölött. Elcsodálkozott, hogy milyen tiszta, felhőtlen most ez a határtalan kékség, és milyen egykedvűen bámulja a földön történteket.
De tényleg, mi is történt vele, hol van most egyáltalán?
Megpróbálta mozdítani a fejét, hogy szétnézzen, de éles fájdalom nyilallt bele, és mint valami abroncs, körbefogta, szorította, nem engedte elfordítani semerre sem.
– A kezemet szúrja valami. Rajta fekszem, alattam tarló lehet, az bököd ilyen kíméletlenül. Emlékezetébe villant egy gyerekkori kép.
– Zolkó, gyere már! – kiabáltak a falubeli barátai. Ő mint városi gyerek, először járt mezítláb a tarlón. Azt sem tudta, melyik lábára lépjen. A többiek nevették. Gazsi megszánta:
– Csúsztasd a talpad, úgy lépjél, akkor nem szúr annyira!
De most a keze volt alatta, azt kellett volna valahogy csúsztatva kihúzni. Egy idő után belefáradt az értelmetlen próbálkozásba. Inkább fél-öntudatlanságba menekült, visszacsukta a szemét. A szájában furcsa ízt kezdett érezni:
– Öblítsen már! – szólt rá türelmetlenül a doktornő, amikor húszéves korában kihúzták az egyik hátsó fogát.
A vér íze és a vér szaga egyszerre jelent meg az érzékeiben. Egy darázs dongott fölötte.
– Csak legyek ne jöjjenek, csak legyek ne!
Egész kicsi volt, három – négyéves, amikor a házuk előtt, az úton meglátott egy elgázolt macskát. A legyek teljesen ellepték a szétroncsolódott testet.
– Jaj, csak a legyek ne!
Igyekezett a tudatánál maradni, és összerakni az utolsó emlékképeket.
Szinte hallotta az anyja hangját:
– Vigyázz, kisfiam, azon a hosszú úton a biciklivel!
De hova lett a biciklije? Megint megpróbálkozott elfordítani a fejét, de a fájdalom-abroncs nem engedte.
Indulás előtt Ircsi, a barátnője megcsókolta, és a táskájába tett egy termoszt, jó hideg vízzel.
– Átkozottul szomjas vagyok – jutott most eszébe,- csak egy kortyot adna valaki!
Egy időre megint elveszett előle a világ.
– Fiam, fiam! – hallotta, s ahogy kinyitotta a szemét, homályosan egy őszes hajú, szemüveges női arcot látott a feje fölé hajolni. Majdnem elfedte előle a nagy, kék eget.
A nagyanyja lenne, akihez elindult a faluba?
– Fiatalember! Na, végre kinyitotta a szemét. Mi történt magával?
Nem, nem a nagyanyja, csak ugyanolyan kétségbeesett a hangja, mint a nagyanyjának, ha valami baj történt.
– Laci! Hívjad gyorsan a mentőket, ott van a telefonom a kesztyűtartóban. Még meghal itt ez a szegény gyerek – szólt hátra az asszony valakinek.
Nem, nem akar meghalni! Azért volt óvatos az úton is. Azért húzódott ki az út szélére, mert hátulról egy autó kétszer is rádudált. A benne ülők röhögték, hogy megijedt. Aztán az a szörnyű csattanás!
Megérkezett a mentőautó, csapódott az ajtaja. Őt óvatosan egy hordágyra tették. A fájdalom az egész testét elborította. De most nem vesztette el az eszméletét, mert élesen kirajzolódott előtte az utolsó kép, amit a csattanás előtt látott. A biciklije visszapillantójában megjelent a fekete Audi rendszáma.
– TUT-739 -suttogta a mellette haladó mentősfiúnak.
– Jól van, haver, ne beszélj most. Minden rendben lesz.
– TUT-739 – ismételgette rendületlenül, míg rá nem tették az oxigénmaszkot, és szirénázva elszáguldottak vele a legközelebbi kórházba.
12 hozzászólás
Kedves Kati!
Micsoda jelenet!
Különösen megfogott:
" felhőtlen most ez a határtalan kékség, és milyen egykedvűen bámulja a földön történteket."
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép reggelt
!
Ui…" egy őszes hajú, szemüveges női arcot látott a feje fölé hajolni. Majdnem elfedte előle a nagy
kék eget"
…mégis megkönyörült!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Az égnek tulajdonképpen mindegy, hogy mi történik a földön.
Szeretettel: Kati
Szia Kati!
Remélem megmentették az életét, de vajon a rendszámra emlékezni fog-e? Igazán odafigyelhetett volna valaki arra, amit mond, különben sohasem fogják megtalálni a tettest. Szomorú történet, no és a tanulságok! Jó lenne, ha mindenki viselkedne, ahogy kell! Bár érthető, hogy nem várhatunk el minden figyelmet embertársainktól.
Egyébként jó történet s érdemes elgondolkodnunk a tanulságokon.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida!
Valójában kitalált történet. Megérdemelné, hogy megmentsék, de talán túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Az meg igazságtalan, ha meghalna. Ezért hagytam Befejezetlenül a történetet.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Tetszett, hogy hoztad fel az emlékeket azon keresztül, hogy mit érzékelt a szereplő.
Szomorú történet. Szomorú, hogy sokan tényleg ennyire felelőtlenül vezetnek, aztán cserben hagyják a bajbajutottat.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel,
Anna
Szia Kati! Jó történet: Aktuális, sok vadbarom szaladgál az utakon! Üdv: én
Szia Bödön!
A héten láttam egy hasonló esetet. A biciklis szerencsére nem sérült meg annyira, mint a történetbeli srác. Üdv: Kati
Szia!
nagyon tetszett ez a novellád is. Ahogy az elgázolt fiúban felbukkantak a régi emlékek, ahogy igyekezett +nem meghalni". Sajnos az utakon sok tragédia történik, és ez mindig felkavar, mikor a hírekben hallom.
Jól felépítetted ezt a novellát, gratulálok! Üdv hundido
Szia hundido!
Köszönöm, hogy elolvastad. Próbáltam elképzelni, hogy következnek a dolgok egy ilyen balesetnél.
Üdv: Kati
Szia Kati!
Nagyon jól felépített történet. Végig feszültséggel teli, mert váratlan fordordulatokkal élsz, úgy, hogy mégis ennél az egy történetnél maradsz. A darabokból lesz egy egész, és ezek a darabok nagyon jól szemléltetik a balesetett elszenvedő állapotát is.
Szeretettel: Szabocs
Szia Szabolcs!
Most valóban tudatosabban építettem fel a történetet. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati