Dem, az ezüst farkas 12.

Luis és Neil visszamentek északra, hogy Emma és Dem összebarátkozzanak. A farkas azt a kiképzést kapta, hogy vigyázzon Emmára. Új neve Ash (es) lett, de nem igazán értette miért kell új név, hiszen jó a régi is. Idővel azonban megszokta. Luisnak és Neilnek azért kellett elmennie, mert a kutya nem engedte Emma közelébe Ash-t. Így hogy elment, a farkas mindenhová követte ifjú gazdáját.
Emma szeretett úszni, ezért is lakott tenger közelébe. Már gyerek kora óta kitűnően úszott, s volt egy barátnője, Bella, aki valójában nem tudott úszni, de ezt ő sose mondta. Az edzésen, a versenyeken mindig ott volt.
Emma kicsit parancsolgatós és kemény volt, hamar megsértődött és hamar megbocsájtott. Gyakran belátta az igazat, megfontolt, alapos és okos döntéseket hozott. Nem tudott sokat foglalkozni Ash-sel, mert rengeteget kellett edzenie a bajnokságra. De a farkast nem zavarta, egyre jobban szerette az úszást. Neil azt is megtanította neki, hogyan kell a víz alatt úszni. Ő gondolta, hogy lánya rengeteget fog vízbe menni, így a farkast is megtanította mindenre, amit csak lehetett.
2 héttel az úszóbajnokság előtt, Emma megkérte Bellát, mérje le, hogy mennyi idő alatt úszik le egy hosszat. Egyre jobb volt az eredménye.
– Még úszom 1-2 hosszat, várj meg. – mondta Emma, de ezt Bella valószínűleg nem hallotta, mivel elment.
Bellának az apja halász volt, így hát ő is a parton lakott. A kikötő mellett haladt el, mikor Karl, az osztály legmocskosabb fiúja megszólította:
-Bella! Segítenél? Nem indul a csónakom, és el kellene a segítség! – egy piros ladikja volt.
-Én ehhez nem értek! – válaszolta a lány.
-Csak szerszámokat kellene adogatni! – győzte meg Karl. Miután Bella beszállt a ladikkba, elkezdte kioldani a kötelet. – Ellopták a gyújtógyertyát, és anélkül nem indul be!
A lány észrevette, hogy elindult, s megijedt.
-Miért pont én? Nem én loptam el a gyújtógyertyát! – kiáltotta a fiúnak.
-De te jártál erre. – ekkor már megjelent legjobb barátja is, Max. Együtt nevettek. – Tudod mit! Ha beindított, megtarthatod
-Ez nem vicces!
-Na ne mondd! Szerintem az! Úgy tűnik ki kell úsznod.
-Ezt nem hiszem el!
Az egyetlen gond az volt, hogy Bella nem tudta, hogyan jut ki. Ugyanis úszni nem tudott. Hirtelen melléugrott egy lány, a kikötőből.
-Ugye azért jöttél, hogy segítsél? – mondta egy kis megszeppenés után Bell. – Ugyanis, ha nem vetted volna észre, a tenger felé sodródunk. – majd az idegen felmutatta jobb kezében az ellopott gyertyát. – Te loptad el?
-Karl egy bunkó. Nem hagynék ki semmit, amivel keresztbe ne tehetnék neki. – közben behelyezte a gyertyát.
-Kösz, Lisa!
-Te tudod a nevemet?
-Hát láttalak már párszor a suliban. – válaszolta Bella, majd hirtelen hozzátette: – Persze köszönni is akartam meg minden…- majd elhallgatott, mert úgy tűnt ez cseppet sem érdekli a másikat.
-Kapaszkodj! – majd Lisa beindította a ladikot, s Karl felé indult. Az megállt meglepődöttségében, s így a ladikkal Lisa vett egy fordulatot, s így nagy mennyiségű víz találta szemben a fiút és barátját.
A két lány elindult a tenger felé. Útközben meglátták Emmát, amint a farkasával sétál.
-Hé Em! Jössz? – kérdezte Bella.
-Megengedték? – aggodalmaskodott Emma.
-Kit érdekel! – válaszolta Lisa. Em és Ash beszélt a csónakba, és elindultak négyen a tenger felé. Kis idő múlva, a nyílt tengeren kifogyott a benzin.
-Remek! – mondta Em. A közelben volt egy kis sziget, a Mirio-sziget. Lisa valójában nem rég költözött erre a környékre, így hát nem annyira volt jártás a Mirio-sziget körül. Bella és Emma azonban tudták, hogy itt jelentős mennyiségben találhatók cápák, de csak az északi részén.
-Evezzünk ki arra a szigetre. – mondta Lisa.
-A Mirio-szigetre?! Megőrültél?! – válaszolták ketten egyszerre.
-Van más lehetőség? – s közben odanyújtotta a két evező közül az egyiket Emnek.
-Na és most hogyan tovább? – kérdezte Bella, miután kiértek.
-Még szerencse, hogy ez nálam van. – válaszolta Emma, és kivette a csónakból a telefonját.
-Em mindenre gondol. – örült meg Bella.
-Jó kislány! – válaszolta Lisa gúnyosan.
-Nincs térerő. Fel kell másznunk arra a hegyre. – a Mirio-szigeten volt egy régen kialudt vulkán.
Elindultak hát a vulkán felé, egy dzsungelen kellett áthaladniuk.
-És mi lesz, ha ott se lesz térerő? – aggodalmaskodott kis idő után Bella.
-Akkor sorsot húzunk, és eldöntjük kit eszünk meg előbb. – válaszolta Lisa.
-Ez nem vicces. – állt meg Em és Bella.
-Csak oldani akartam a feszültséget!
-Ezzel csak fokozod! – mondta Bella.
A dzsungelbe rengeteg pók, őz és kígyó volt. A lányok bele is futottak egy kígyóba. Ash azonnal intézkedett. Hozzá volt már szokva a vadélethez, és még nem felejtette el, hogyan kell egy kígyóval küzdeni. Azt nem tudta, hogy mérges-e vagy nem, épp ezért nem kockáztatta a támadást. A lányok először mozdulatlanul vártak, majd miután látták, hogy a farkas elpróbálja terelni a kígyót, elindultak tovább. Csak Em féltette egy kicsit a farkasát. Félt, hogy eltéved társa. De Ash nem félt, hogy eltévedne, de sietett, nehogy megtámadja a lányokat valami.
Egy sziklás területhez értek, ahol egy kis patak folyt le. Igen keskeny volt, könnyen át lehetett ugrani. Emma ugrotta először át, majd Lisa. Ash maradt utoljára, s mivelhogy Bella nem ment, ezért ő is maradt.
-Én nekem ez nem megy! – mondta a lány. – Biztosan van másik út.
-Ugyan, sikerülni fog. – mondta a másik kettő.
-Nem, csúszós a szikla. – kereste a kifogásokat. Kicsit meghátrált, majd megcsúszott, s magával sodorta Ash-t is. Egy barlangba csúsztak.
-Bell! – ijedtek meg a lányok.
-Semmi bajom! Jól vagyok! És a farkas is jól van! – válaszolta lentről. Kificamodott a bokája.
-Fel tudsz mászni?
-Nem, túl meredek! – válaszolta miután felpróbált állni.
-Lemegyek érte. – mondta Lisának Emma.
-Megőrültél?! Semmi szükség arra, hogy te is… – válaszolta Lisa, de Em nem hallgatta végig, már ő is lent volt.
-Azt hiszem kificamodott a bokám. – mondta Bella barátnőjének, miután lecsúszott. Majd hirtelen egy újabb hang hallatszott, s a következő pillanatba már Lisa is lent volt.
-Te meg mit keresel itt?! – kiáltott rá Em.
-Hát te lejöttél és én…
-Fenn maradhattál volna, és ledobol egy kötelet, vagy bármit! – szakította félbe Emma.
-Egy kötelet?! Na és honnan szerzek én kötelet?! – válaszolta Lisa.
-Hol van Ash? – terelte el a szót Bella, mert nem szerette, ha veszekednek barátnői. És Lisával csak nem rég ismerkedett meg, de tudta, ilyen helyzetben együtt kell működni. – itt hagyott minket?
-Ash nem olyan.
-Honnan tudod? Hiszen egy farkasról van szó, vagy nem?
-Egy olyan farkasról, ami kiképzett, és nem hagyna itt engem. Keressük meg, majd a kijáratot! – válaszolta. Elindultak, de nem kellett sokat menniük, hiszen csak egy felé mehettek; azaz egy út is csak egy tóhoz vezetett, s ebben a kis részben Ash-t nem találták. Nem volt több nyílás. A vulkán belsejében voltak, a medence fölött úgy 6-7 m-rel láthatták a vulkán kivezető nyílását. Felmászni lehetetlen lett volna. Emma azonban észrevette, hogy a medence változtassa vízgyűrűit, vagyis a vizet a tengertől nyeri. Amint elmondta ezt a lányoknak, megjelent egy alak a víz alatt. Ash volt az, egy zöld faággal tért vissza. A három lány megszeppenve nézte az ügyes farkast, s már Lisa se mert több rossz megjegyzést tenni Ash-re. Emma büszke volt farkasára. Kis idő után elsőnek Em tért vissza a jelenbe, s belemászott a vízbe. – Mehetnénk? – Lisa is utána ment. Bella azonban inkább hátrált.
-Nincs más kiút?
-Látsz másikat?
-De én… én… nem tudok úszni. – mondta kis idő múlva.
-Na és ezt csak most mondod? – idegeskedett Lisa.
-Majd mi segítünk. – válaszolta nyugodtan Emma. Ash érezve a dolgokat, orrával gyengéden megbökte Bellát, mintha azt sugalmazná neki, hogy: nyugalom, én vigyázok rátok. Ez erőt adott neki. Bele ment a vízbe, az elején volt egy kis zátony, úgy 50-60 centi magas, de onnan már nem mert a mélyvízbe menni. Leült, hogy erőt vegyen magán.
A lányok is biztatták, majd Bella végül belement. Már este volt. Végül is az úszás nem is hozott túl nagy nehézségeket, úgy 20-25 mp volt míg kiúsztak a víz alatt. Emma ment elől, Ash utoljára. Kint a parti őrség épp rájuk világított, kihívták a lányokat. Így hazajutottak a lányok. A parti őrséget Karl hívta ki lopásért, de végül is megmagyaráztak mindent.
Emma egyre jobban kedvelte farkasát, bízott benne, Ash pedig hűséges maradt mellette, szerette és bízott gazdájába, s próbált kiképzésének megfelelően biztonságot nyújtani Emmának.