Dem, az ezüst farkas 17.

Emma kicsit féltette farkasát, látta, hogy mindig elmegy. Alex már előre megmondta, hogy egyszer örökre elmegy. Farkas, hívják őt.
Luis is egyre többet kóborolt el. Bár ő nem arra ment, mint Ash, hanem nyugatra. Ritkán találkoztak, mert mikor Ash otthon volt, Luis nem, és fordítva.
Egyik nap, mikor mindkettő ott volt, a kutya megkérdezte a farkaskutyát:
-Miért mész el mindig? Mi hív téged itt, ami nem hívott délebben?
-Itt születtem.
-Akkor Deonról is hallottál.
-Te honnan tudsz róla?
-Találkoztam pár itteni kutyával, és azok meséltek róla valamit. Ismerted?
-Pár kutyával? Úgy érted vadkutyákkal? Hol vannak?
-Igen, de mit érdekel? Te farkas vagy, nem tartozol közénk. Ismerted?
-Igen, képzeld, ismertem, az apám volt! Hol vannak a kutyák?
-Te vagy Deon másik fia? Képzeld téged várnak! Hogy te legyél a vezér a farkasoknál, mert állítólag te sokkal jobb vagy.
-Hát várhatják. Én nem leszek vezető.
-Te tudod mennyi mindenkit ölt meg a bátyád?
-Képzeld, tudom, láttam a halott kutyákat. És hidd el nem tetszik nekem, de nem tehetek semmit. Meg tennél valamit? Keress majd köztük egy nőstény akita inut, és mondd meg neki, hogy Dem visszatért.
-Ugyan, honnan ismerne?
-Itt nőttem fel, Luis!
-De itt nem voltak.
-De én jártam ott, és azért ismernek. Luis! Mondd meg az akitának. Ez nagyon fontos.
-Ash! Sose hittem volna, hogy te egy nagy farkas fia vagy! De ha ez így van, ne várj tovább: szerezd meg a részed. Állítólag jobb lenne mindenkinek!
Majd két irányban távoztak. Ash ismét a farkasokhoz ment. A falkában Léria még mindig követte, és a farkaskutya most már másképp érezte magát. Úgy érezte azért követi, mert ő a nagy Dem. Pár farkas tisztelettel nézett rá, akik megismerték mind utat engedtek neki. Napóleont kerülte, ő felismerné.
Rolles ismét próbálkozott, mikor Léria nem volt Ash mellett.
-Dem, te jól tudod, hogy te vagy a farkasok farkasa. Mire vársz még?
-Egy barátom válaszára.
-És azután elfoglalod méltó helyed?
-Nem. Azután megkeresek valakit.
-És azután?
-Ugyanígy lesz minden.
-Ha nem találod meg azt a valakit.
-Akkor is ugyanígy lesz minden.
-Dem. Nem vetted észre, hogy azok a farkasok, kik ismernek tisztelettel és türelemmel néznek rád? Várnak és félnek. Te vagy a reményük. Dem! Kérlek, legyél a vezér!
-Rolles, én a régi kis csoportot sem tudnám el vezetni.
-Szóval ez a gond. Félsz, hogy nem lennél jó vezető.
-Dehogy! Nem félek én semmitől.
-De. Rengeteg dologtól félsz. Attól, hogy meg kell ölnöd bátyádat, hogy nem leszel jó vezér. Hogy elveszted, akit szeretsz. Dem! Mi itt vagyunk neked! A falka, mindenki! Hát gyere, és legyél vezérünk!
-Sajnálom Rolles! Még nincs itt az idő, és talán nem is fog itt lenni.
Majd visszament megkeresni Luist. Nem talált rá, így megvárta a kunyhónál. Mikor előjött, rögtön kérdezősködni kezdett:
– Megtaláltad? Át adtad az üzenetet?
-Nyugi, minden rendben van. Az akita találkozni akar veled. Azt mondta vezesselek hozzá. Kövess. – majd elindult nyugat felé, utána Ashsel. Az út eléggé hosszú volt, s Luis csak egy ideig ment a farkaskutyával. Majd elmondta Ashnek, hogy merre kell mennie. Ő az utasítás szerint ment tovább, míg végül megtalálta, akit keresett. Liniando várta a Luissal megbeszélt helyen.
-Liniando! Reméltem, hogy még élsz. – először Ash szólalt meg.
-Nem tudom, hogy hova tűntél, de éreztem, hogy visszajössz. De miért nem kéred a részed?
-Nem lehet! Mióta idejöttem, mindenki ezt hajtogatja! Miért pont én? Persze Deont le tudták győzni, akkor Napóleont miért nekem kell elintéznem? A bátyám, és nem akarok ellene harcolni! Visszatértem, de nem direkt. A gazdám hozott ide, és nem magamtól jöttem. Elmentem, hogy új életet kezdjek, kaptam egy kis részt belőle, jó volt, s most idehoztak, és erre mindenki egy újat, egy teljesen ismeretlent akar tőlem, és lehet, hogy én nem vagyok jobb nála! Mindent tőlem várnak el. A kutyák és a farkasok. Honnan tudjátok, hogy nem foglak titeket tovább üldözni? És a farkasok honnan tudják, hogy nem fojtatom tovább az öldöklést?
-Mert ismernek, nem úgy, mint Napóleont. Csak te ismerted egyedül őt, és átadtad neki a hatalmadat.
-Nem engem illetet. Ő az idősebb.
-De te győztél. Le kellett volna győznie érte.
-Nem akarok harcot!
-Ezért akar mindenki téged. Te nem fogsz ölni. Csak akkor, ha nagyon muszáj.
-Megváltoztam. Senki sem ismerhet.
-Pár hét alatt nem változhattál olyan sokat.
-Ezt honnan tudod? Emberekkel élek most már.
-És ha Napóleon megtámadná az embert? Mit tennél? Megvédenéd őket, de elkerülhetetlen lesz harc nélkül. És legyőznéd, ez pedig csak oda vezet, hogy te lennél a vezér! Elkerülhetetlen a sors, Dem!
-Akkor hagynám, hogy más farkas vegye át a vezetést.
-Dem, mindenki téged vár, téged szeretne. Te vagy a jogos örökös. Deon is azt akarná, hogy te légy a vezér.
-Ha így van, miért nem tanított engem is?
-Te ismered a farkasok törvényeit.
-Azért nem tanított, mert nem léphetek az ő helyébe.
-Te nem vagy Dem! Dem sose mondana ilyet! Tudod mit, nem is hiszem el, hogy te vagy Deon fia! Mert ha így lenne, akkor eléggé kishitűnek kellett lennie annak a nagy farkasnak! Te egy nyamvadt kutya vagy!
-Ezt nem mondtad komolyan!
-De igen, ennél komolyabban már nem mondhatnám! Deon fia nem lehet ilyen! – majd Liniando elment.
Ash visszament a kunyhóhoz. Úgy érezte, hogy talán nem kellene visszamennie többet a falkához. De még is azt súgta valami, hogy úgy sem tudná elkerülni. Már megszokta a szabadságot, a farkasok társaságát, és ezt nem tudná elviselni nélkülük.