Dem, az ezüst farkas 19.

A fiatal farkas újra késztetést érzett, hogy menjen. De most igazi farkasként járt, ugyanolyan óvatossággal, figyelemmel, ugrásra készen állva. S így vette észre, hogy valamelyik barátja követi. Gondolta is, hogy melyik. Érezte, Rolles az. Megállt, megfordult, s a fehérfarkas már tudta, hogy lebukott.
– Jöhetsz, ha akarsz, nem zavar. Bár nem értem, miért nem hagytok, úgyse veszem át a bátyám helyét.
– Mi ezt érezzük.
– Majd akkor hiszem, ha Napóleon is azt érzi, hamarosan itt vagyok, és elfoglalom a helyem.
– Ő is fogja érezni.
Ash nem szólt többet, tovább ment, Rolles utána. Kis idő múlva ismét megállt a farkaskutya. Megint érezte, hogy valaki követi őket.
-Mit hallasz? – kérdezte Zone.
-Valaki van itt. – válaszolta Ash. Pár másodperc múlva előbukkant az a szürkefarkas, aki megölt négy huskyt. Félt Deon fiának pillantásától, mert azt hitte megöli őt a huskyk miatt. De mikor ránézett, nem látszott benne a gyűlölet, ugyanúgy pillantott rá, mint a fehérfarkasra. Ash nem is érzett gyűlöletet, tudta ki ő, de a múltat már nem lehet megfordítani. – Ki vagy?
-Kiba. A nevem Kiba. – felelte a szürke. – Mehetnék veletek?
-Gyere! – Ash nem bánta, ha csatlakozik. Kelet felé mentek, bár egyik farkas sem tudta hová. Kis idő múlva ezt is megkérdezték vezérüktől. Ash azonban nem válaszolt.
Addig mentek, míg el nem jutottak egy tengerig.
-Miért jöttünk ide? – kérdezte Kiba.
-Hív valami. Valami érdekes. Segítenünk kell valakiknek. – válaszolta Ash. Majd valamit meghallott, és el kezdett futni, Rolles és Kiba utána. Egy teljesen sík vidékre értek, ahol csak sziklatöredékek jelentették a búvóhelyet. A három farkas oda elbújt, és nem éppen mindennapi dolgot láttak: két szürkés-barna farkas egy jegesmedve ellen küzdöttek, hogy megmentsék egy eszkimó gyereknek az életét. Ez a farkasok életében nem mindennapi, csak akkor, ha farkaskutyáról, vagy fogságban született ordasról van szó. Ash megérzése azt súgta, ezekben nincs kutyavér, s mégis segítenek. Viszont a kiéhezett jegesmedvével szemben semmi esélyük nem volt. Majd megjelentek a kis eszkimó szülei is, akik azonnal fegyvert fogtak. Az anya és az apa egymás mellett álltak, úgy rohantak volna neki a jegesmedvének és a két farkasnak. – Ti vigyázzatok az emberekre! – adta ki a parancsot a farkaskutya, majd elindult, s kitépte az emberek kezéből a fegyvert. Rolles és Kiba azonnal ott termett, és mikor a medve az emberre támadt volna, harcolt ellenük. Eközben Ash bement a kunyhóba, ahol a gyerek hangosan sírt. Az eszkimók már tudták, semmi értelme ennek, elvesztették fiújukat. A meglepetés csak ezután jött számukra: a farkaskutya nem falta fel az embercsemetét, hanem elvitte hozzájuk. Ezt viszont az emberhúsra éhes medve is meglátta, és azonnal rátámadt Ashre. Az igazi küzdelem még csak most kezdődött. Két farkassal szemben a medve legyőzhetetlen volt, azonban néggyel, és még egy jó vezetővel kivégezhető. Már évek óta emberhúst evett, s igen keményre faragta az éhezés. Hátha nem ember, jó lesz a farkas is. Ash óriási sebet kapott, a fenevad erősen belesüllyesztette hátába mancsát. Sokáig a földön maradt, vérezve, azt hitte életének ezzel vége. De társai, Rolles és Kiba, azonnal úgy támadták a medvét, mint az esze-veszett. Ebbe a két fáradt farkas is segíteni próbált. Ash minden erejét összeszedve, megpróbált felállni, sikertelenül. Váratlanul a jegesmedve Rolles-ba is belevetette karmait, akit miután elengedett, mozdulatlanul feküdt. Ash legjobb barátja lehet, hogy nem élte túl, s ez a farkaskutyát nagyon bántotta. Egyedül kellett volna idejönnie. Kiba is erősen vérzett, meg a másik két farkas. Ash felállt, és vonyítani kezdett. Vonyítása messzire lehallatszott, s ember-állat szívben félelmet is, és nyugalmat is egyszerre adott. A farkaskutya nem azért vonyított, hogy farkasokat szerezzen, hanem hogy bátorítsa társait, és megfélemlítse a medvét. A farkasüvöltése mindenkor félelmetes, és talán azért adják ki ezt a hangot, hogy megfélemlítsék ellenfelüket. A három vérző farkas felbátorodott, s a kemény medve legyengült. De miután Ash elhallgatott, ismét felerősödött, s leverte az egyik idegen ordast. A farkaskutyának ennyi épp elég volt. Olyan hangot adott ki, amit a farkasok csak akkor hallatnak, ha már legyőzték a zsákmányt. Úgy támadta meg a medvét, mintha az egy szarvas lett volna. Kerülte az agancsát, de megtámadta a torkát. Felszólalt benne ismét a gyűlölet, visszaemlékezett Lucke-ra és harcaira. A medve annyira megtorpant a gyors állattól, hogy azt sem tudta fusson vagy maradjon. Csapkodott ide-oda, de egyszer sem ért célba.
Megjelent az eszkimó is, pár barátjával, de ahogy látta küzdeni a farkaskutyát, nem tudta kiadni a parancsot, hogy öljék meg a medvét. Mindannyian gyűlölték a nagy fenevadat, hiszen emberhúst evett. De Ash küzdelme mindenkinek megdöbbentő volt. Ilyet életükben nem láttak. A jegesmedve pedig kis idő múlva a földre került. A farkaskutya a biztonság kedvéért kitépett egy darabot oldalából, majd miután megbizonyosodott, hogy nem él, Rolles-hoz ment. Majd meglátta a két farkast, miként rá akarnak támadni az emberekre. Ash azonnal eléjük állt, majd mikor az egyik túlment rajta, leteperte a földre. Megértették hát, hogy nem szabad azokat bántaniuk. Visszamentek a zsákmányhoz, és ettek pár falatot. A farkaskutya jó barátját vállára csúsztatta, és elindult Kibával nyugatra. A két másik követte őket.
Visszamentek Napóleon birtokára, ott a három ordas az erdőben maradt, Ash pedig Emmához ment Rollessal. Alex szakértően ellátta a két állat sebeit, először Rollest, aki még öntudatlanul feküdt.
Rolles két napig maradt az embereknél, majd elment. Ash vezette vissza az erdőbe. A három farkas már várta.
-Köszönjük a segítséget! – mondta a két idegen. A farkaskutya nem válaszolt.
-Mégis, hogy hívnak? – kérdezte Kiba, miután belegondolt, hogy a nevét se tudja.
-A nevem Dem. – Ash el sem hitte, hogy ezt mondja. Már rég az a neve, amit az emberek adtak. – De szólíthattok Ash-nek is.
-DemAsh! – válaszolta az egyik idegen. – Az én nevem Hige, az övé Toboe. – mondta kis idő múlva, majd Dem elbúcsúzott, és visszament Emmához.