Dem, az ezüst farkas 21.

Napóleon kihívását természetesen Dem elfogadta. Azt a helyet választották, ahol Deon és Krypto is meghalt. Talán Napóleon azt hitte, hogy mivel Dem itt gyilkolt, ezért ő itt hal meg, akárcsak Krypto. Vörös telihold volt, ami a farkasoknak általában rosszat jelentett. Ezért is féltették az ifjú farkaskutyát, kivéve a kutyák, akik ebben nem hittek. S mindenkinek úgy tűnt, hogy DemAsh farkas és kutya tulajdonságainak csak pozitív oldalról a keveréke. S a kutyák pediglen nem féltek a vörös holdtól, semmibe vették, ugyanígy az ezüst holdat is, ami a farkasoknak szerencsét jelentett.
Nos, már ez is csak azt bizonyította, hogy DemAsh-sel csak jó dolog történhet. Az ezüst hold megjelenésével sorozatosan pozitív dolgok történtek vele.
De azon a napon meg kellett küzdenie testvérével. A küzdelem éjfél előtt kezdődött. Két falka állta körbe a hatalmas vezér jelölteket: a vadkutyák, Liniando vezetésével, s a farkasok Kiba és Rolles vezetésével. Napóleon el is döntötte, ha ő nyeri meg, a kutyákkal azonnal végez, a farkasokat pedig pár napig nem fogja össze hívni, vadászni.
Dem nem gondolkozott előre. Feleslegesnek találta, majd lesz, ami lesz.
Napóleonnak alig volt tapasztalt, hiszen Dem átajándékozta neki a hatalmat. Azonban erősebbnek tűnt öccsénél. Ahogy Dem ismerte, nem olyan védekező típus, talán támadni se lesz ideje, s az igen nagy veszedelmet okozhat.
Dem bár gyengébb volt, de tapasztalata, gyorsasága és ügyessége már rég megmutatkozott. Ezen kívül képzett is.
Mindkettejükben ugyanaz a vér folyt: Poul és Deon vére, a kutyáé és a farkasé. Poul nem akart küzdeni, mindig is kerülte a harcokat, bár épp arra volt kiépezve, hogy öljön. Deon is igen békés típus volt, ő benne is Poul vére folyt. De Napóleon mégis máshogyan élt. Neki első az, hogy vezér lehessen, s eltűntesse vetélytársait. Dem nem akarta a hatalmat, de mivelhogy megölte a barátait, és folytathatta volna Napóleon, ezért inkább megküzd, szerencsét próbál.
Küzdelmük a Szalamisz szigeti csatára hasonlított. Xerxész, miután legyőzte a hős Leónidaszt, s a görögök csak Szalamisz szigetén találtak menedéket, megtámadta 500 fős hajóflottájával. Themisztoklész, a görögök vezetője megszállta a szigetet, hogy ne legyen támaszpontjuk a perzsáknak. Ezzel egyenlők lettek az erőviszonyok. Themisztoklész a görög hajókat egy szűk szorosba irányította, ahol a nehéz, perzsa hadihajókat a fürge kis göröghajók sorra süllyesztették el.
A különbség már csak az volt, hogy Dem ilyen egyszerűen nem tudta elintézni ezt, és az erőviszonyok nem lettek egyenlők.
Napóleon nem várt sokat, azonnal támadott, ahogyan az öccse sejtette. Célja az volt, hogy kimerítse öccsét, majd megölje. Mint minden farkas, a torkát célozta. Csak később vette észre, hogyha talán nem a torok lenne a cél, hanem talán Demnek az oldala, vagy a lába, akkor nem tudna olyan jól védekezni. A farkaskutyák hamar elfáradtak, szinte egyszerre, de mégis az idősebbiknek volt még ereje. A fiatalabbik pedig elég gyors volt. De mindennek hiába, az egyenlőtlen erőviszonyok egyesültek, s nem jutottak semmire. Minden erejüket beleadták, ezért elfáradtak. Annyira kimerültek, hogy már szinte feküdtek is. De ez mindkettőjüknek egy új lehetőséget teremtett: Dem tudott támadni, de védekezni nem, ami Napóleon szempontjából előnyként minősült. S ez kényszerítette őket, hogy ne adják fel. Egymásnak ugrottak, harapták, tépték egymást, s mindketten véreztek. Mivelhogy az idősebbik erősebb volt, ezért ő harapott nagyobbat, s ennek következtében Dem újra földre került. Viszont egy erőset rúgott testvérébe, ami hatására ő sem bírt felállni. Kettejüknek egyszerre peregett le az élete, s látták Deont és Poult is. Azonban Napóleon ezen hamar túllépett, nem akarta legyengítenie magát ezekkel. Nem is gondolta, hogy inkább erősítenek, ha jó célt szolgál. Épp ez az: ő a rosszat akarta, egy olyan birodalmat, aminek neve több évtizedig fennmarad, s mindenki rettegéssel és félelemmel beszél róla.
Míg Demben ott volt Poul és Deon, addig csak pármásodperc telt el a valóvilágban, hiába tűnt úgy, hogy percekig eltart. Demet felerősített a barátainak emléke, az, hogy miért is küzd valójában: mert megölte négy barátját a testvére.
Új erőre kapva hirtelen támadt fel. Az erő ellen fellépett a gyorsaság. Tartalékát használta fel Dem a kimerült Napóleon ellen. Szeme tűzben égett, ismét gyűlöletből támadt az ereje, s hamarosan elérte testvére torkát. 1 percig el sem engedte, majd a gyűlölködés kiszállt testéből, elengedte Napóleont, s ijedten nézett mindenkire, majd Napóleonra: már késő.
Holtan feküdt testvére a vérrel áztatott földön. A két falka kicsit megdöbbent a váratlan véghez, s átgondolták, hogy azért nem lenne jó, ha Dem így végezne mindenkivel. Majd kis idő múlva felfogták, Deon második fia nyerte meg a küzdelmet, akit vártak. Vonyításba kezdtek, s a laza, meleg szellő elvitte messzire a hangot, s minden farkasnak, vadkutyának közölték: megvan az új vezető, jöjjenek és csatlakozzanak ismét.
S valóban, pár nap múlva rengetegen jelentek meg a falkában. Napóleon pontosan éjfélkor halt meg, s ennek tiszteletére Dem minden éjjel, vörös telihold idején, vonyításba kezdett, ahol megölte bátyját.