Dem ahogy csak tudott, vigyázott Liniandora. A kutya gyakran járt Emmához. Azonban visszatért a vadonba. A kutyáknak, s farkasoknak mindig kellett egy vezető, a falka nem eshetett szét, bár volt olyan, hogy magányos farkas. Ezek a farkasok nem teljesen voltak magányosak, a falkához tartoztak, azonban olykor kisebb állatokra egyedül vadásztak.
A farkas olyan lény, ami egyedül, családban vagy falkában is előfordulhat. Bár hiába magányosan látjuk, valójában egy falka tagja, hacsak nem keres, vagy nem akar alapítani egy újat. A kölykös családok pedig csak az alfa tagok lehetnek. Ha egy farkas vonyít, akkor valószínűleg segítséget kér a társaitól, vagy hívja a társait. De az is lehet, hogy bátorítani akarja a harcoló falka tagjait, illetve az ellenséget megfélemlíteni. Ha egy magányos ordas egy nagyobb szarvast akar zsákmányolni, akkor nem tud mást tenni, csak hívni a falkát. Ekkor megkapja a zsákmányt, de meg is kell osztania.
Dem ezt kicsit megváltoztatta: ha a farkas egy nagyobb zsákmányt akar elejteni a családjának, akkor kérheti a segítséget, s meg is kapja, azonban köteles máskor segíteni a másikon.
A farkaskutya engedte, hogy a falkában családot alapíthassanak. Ezt pedig csak neki lehetett volna szabad. Így a farkasok és a kutyák nagyon elterjedtek. Farkaskutya még mindig kevés volt, hiszen Dem nem szerette volna, ha úgy járnának az utódok, mint ő, nem tudva, hogy kutyák is. Így ezt korlátozta, de a falka így is egységes maradt.
A szél mindig is hívta a farkaskutyát. Mikor fújt a szél, Dem magányra vágyott, elment, s eggyé vált a széllel. A ködben pedig láthatatlanná vált. Színe teljesen beleolvadt a környezetbe, a hóba, a ködbe, s a szélbe. Különleges volt, ahogy egy farkas a szélben fut, mint aki le akarja győzni. Ennél is furább az, hogy erős szélben sem a vadak, sem az emberek nem járkálnak, a kivétel csak Dem volt.
Egy nap erős szél fújt, esett az eső, és óriási köd keletkezett. A farkaskutya elment a családjától, hogy eggyé váljon ezüst színével a viharral, a vízzel és a szürkülettel. Luis nagyon kíváncsi volt, hogy mégis mit csinál ilyenkor barátja. Utána ment, de hiába kereste szemével, nem látta. A nyoma is eltűnt, s hallani az erős szélben semmit sem lehetett. Csak a szimata segíthetett. Egy tisztásra ért ki, amit a nagyerdő körbe vett, s a tisztás szélén egy hatalmas szikla állt ki, amit a néha-néha megjelenő telihold fénye világított meg. Mikor a hold nem vetette rá fényeit, villámlások sorozata félelmetesebbé tette a helyt. S mikorra kis időre eltűnt minden a szeme elől, mikor nem sütött a hold, s nem jött az égi tűz, a szirten egy sötét alak jelent meg. Mikor az alak felért a magaslatra a villámok egymásba csapódtak, a hold fényei a szürke farkast körbe zárták, a köd már nem volt csúnya, a kutyának nagyon is tetszett, az eső lazán, könnyedén, tisztítva hullott, s a szél is legyengült, majd megfordult. Dem fejedelmi alakja kirajzolódott, le sem tagadhatták volna, hogy ő a farkasok farkasa és kutyák legnagyobbja.
Amint megfordult a szél, Dem azonnal megérezte barátja szagát. Leugrott a szirtről, s Luis fele vette az irányt. Azonban miután leugrott, a szél ismét felerősödött, a köd erős lett, az eső zivatarrá vált, s a villámok külön-külön jelentek meg. Luis megijedt, hogy nem látja barátját, s elfutott. A farkaskutya óriási bajt érzett. Mintha megsúgta volna neki a szél, vagyis ő legalábbis úgy érezte, hogy súgták azt: „Veszély! Veszély!” De valójában kitűnő ösztöne tudatta vele.
Egy óriási mennydörgés hallatszott. Hatalmas villám csapott le az égből. Egy kutya vonyítás hallatszott. Demnek minden világossá vált. Luis veszélyben van. El kezdett futni, ahogyan csak bírt, át a tisztáson, attól délre egy vén fát döntött ki a szél, ami alatt Luis feküdt. Ráadásul az óriási villámtól tűz keletkezett. Dem úgy érezte a szél ellenségévé vált, de az mintha azt súgta volna neki: „Ki követi a fejedelmet, megfizet!” A farkaskutya nem kért segítséget, itt állat nem segíthet, a tűz pedig közel jár társához. Nem tehetett mást, maga akarta arrébb tolni a hatalmas fát. A szél felerősödött ugyanabba az irányba, merre Dem tolta a fát. S a farkaskutyának sikerült eltolnia. A szél megfordult, Dem pedig felcsúsztatta vállára Luist, s elkezdett az emberekhez futni. Miután beért az első faluba különleges, figyelmeztető hangon kezdett el ugatni. Majd mikor hazaért, már mind a három falu tudta mi történt, s Alex is megértette a farkaskutya különleges viselkedését. Az erős szél legyengült, az eső jobban esett. S tüzet sikerült eloltani, Luist pedig Alex ellátta.
A farkaskutya visszament a tisztásra, s vonyítani kezdett. A telihold rásütött, a szél lazán fújt, az eső gyengéden esett, a köd lejjebb ereszkedett. Minden farkas és kutya megjelent, majd látva a nagy fejedelmet a hold, s az eggyé váló villámok fényében, amint a szél gyengéden simogatta, mindenki megértette ő az, akit mindenki vár. DemAsh a farkasok farkasa és a kutyák legnagyobbja. Ő az igaz fejedelem.
Minden farkas és kutya vonyításba kezdett, de mindközül, a legerősebb, a legmerészebb, a legfélelmetesebb, a legmesszebb hallatszó, de mégis gyengéd és bizalmat adó vonyítás DemAsh-sé volt.