Dem, az ezüst farkas 4.

Reinie sikeresen elvezette Deon fiait egy kis falkába, ahol biztonságban voltak. Napóleon ismét ellenséges volt Demmel, így öccse inkább kerülte, mintsem megverekedjen vele. Ebben a falkában viszont keményen bántak velük, ugyanis már nem voltak a vezér fiai. Ismerték ugyan Deont, tisztelték is, mert valójában ezt a csoportot ő alakította, hogy legyen valahol családjának egy biztonságos hely. De a falka úgy gondolta, ha megengednek mindent a két kölyöknek, akkor azok önteltek lesznek, s mindent kihasználnak.
Reinie se gondolta másképp, bár igaz, Demet nagyra becsülte. Nem tért vissza Kryptohoz, maradt a fiúk mellett, s saját nevelőjük lett. Dem figyelmesen hallgatott rá, Napóleon viszont úgy érezte, mindent tud. Nem akart többet tanulni, de kötelező volt. Megtanultak megbarátkozni az éjszakával, egyre kevesebbet aludtak, s a falkával jártak vadászni. Ha szarvast akartak elejteni, akkor ők csak megfigyelők lehettek, de az első zsákmány az övéjüké…
Telt az idő, s a két kölyökből igazi farkas vált. Ekkor már el kellett volna válni a csoportól, s elindulni egy hosszabb útra vadászni, majd később visszatérni, de ők már ehhez a helyhez tartoztak. Napóleon megmaradt ellenségesnek Demmel. A kisebbik unta ezt a kapcsolatot, már Napóleon nem lehetett vezér, mert már Deon se az, de mégis bántja a bátyja…
Egyik nap, Dembe megszólalt valami, s elindult hazája felé. Valami vonzotta, hívta, s ő nem tudott ellenállni. De a barlangjuk közelében, ez az érzés szétfoszlott, s ő nem tudta mit keres szülőföldjén. Bement a régi barlangba, de ott idegen farkas szagát érezte, ezért jobbnak gondolta továbbállni. Nem fordult vissza, hanem ment amerre látott, s csak éjszaka tért a falkájába. Fáradt volt, nem ment az éjjeli vadászatra. S ez egyre többször történt meg. Elment reggel, visszatért éjjel, nem ment a falkával.
Reinie tudta mi ez. Dem most már magányos, nincs barátja, vagy párja. De mikor ezt elmondta neki, akkor Dem megijedt, s azt mondta, hogy neki nem kell pár. Még talán egy barát jól jönne, de nem kell neki nőstény.
Egyik reggel viszont maradt, s csak éjszaka volt olyan érzése hogy mennie kell, mert rossz fog történni. De nem mert elmmeni, mert ha rossz, akkor neki maradnia kell. Ösztönébe eddig sose csalódott, de a falka nem hitt neki. Csak Reinie. Reiniet pedig becsülték a farkasok. Dem a szemükbe csak egy nagypofájú fiatal volt, nem tekintették Deon fiának. Napóleon azonban ügyesen behódolt, s őt is tisztelték.
Éjjel viszont, ahogy Dem érezte, megtörtént a baj. Az emberek csak most gondolták, hogy farkasokra kellenne vadászni. Legalább egy falkát ki kell irtani, a többi talán még maradhat. Ezt a csoportot szemelték ki. Ugyanis a kis falka nem mert menni Krypto területére, hanem az emberek nyájait pusztította. S most a falu népe megbosszúlja birkáit.
Dem maradt küzdeni. Nem ismerte még az ember pusztító botját, a fegyvert, s nem ismerte még a vadász ebeket se. Ezek a farkaspusztítók bekerítették a fehér vadakat, s sorban gyilkolták le őket. Reinie utolsó célja volt, hogy megvédje Demet. Napóleonra kutyák támadtak rá, s Dem féltette bátyját, így az ebeket mészárolta. Nem foglalkozott egy emberrel se, csak azzal, hogy bátyja biztonságba legyen. S akkor egy vadász rálőtt Demre, de a golyót Reinie kapta. Ezután is képes volt küzdeni, s először és utoljára megölt egy embert. Így már nem volt teljes a bekerítés, volt egy kis rés ahol Napóleon és Dem megmenekült.
Megúszta mind a kettő kisebb-nagyobb harapásokkal. A többi farkas nem élte túl…