Dem kutyákkal barátkozott, valahogy eljutott olyan helyre, ahol vadkutyák élnek, s mivel nem fehér volt, ezért csak egy akita inu tudta, hogy ő egy farkas. Az az 5% kutya csalogatta, előtört, s felülkerekedett egy kis időre, ami elég ahhoz, hogy eltűnjön a farkasok világából. S Dem most kutyaként élt pár napig, 3 baráttal: Rénóval, aki egy németjuhász kan, Sakurával, aki malionis nőstény, és Liniandoval, aki akita inu nőstény volt. S valami szépet látott, mintha a semmiből megtalálta volna önmagát. Liniando mellett valamiért különösen érezte magát. Szépség töltötte el, a nősténnyel együtt. Biztonságot érzett az akita, amikor az ifjúval volt, s Dem valamiért bátrabbnak tudta magát. Úgy hitte, bármit meg tud tenni Liniando közelségében. Melegség töltötte el őt, és a kutyát.
Rénó és Sakura jól ismerte ezt az érzést. Ők már párok voltak, és tudták, ez a szerelem jele(i). Bár nem mondták el nekik, úgy gondolták, jöjjenek rá ők maguk.
De Liniando igen erősen ellenezte a farkas közelségét. Érezte, hogy beleszeretett Dembe úgy, hogy nem is akart. Soha nem gondolta, hogy egyszer egy farkas fog tetszeni neki. A hím farkas pedig nem is tudta biztosan, mit érez ő valójában…
A vadkutyák különös szemmel figyelték az új tagot, nem tudták mi az. Valamilyen újfajta kutya, vagy fekete-fehér farkas keverék. De Rénóba megbíztak, és Liniandoba is, tudták ő egy vadat nem tűrne meg. Tévedtek, s az akita se tudta miért nem támadt Demre. Sakura azt hitte, mert szerelmes lett. Valójában az az 5% vér mentette meg a fiatalt.
Dem könnyen beilleszkedett a kutyák közé, egy kicsit másak voltak, mint régi társai, de nem számított. Mintha agya üres lenne, gyorsan tanult. De még mindig bátor, erős, okos és tapasztalt maradt. Az emlékezetét veszítette el kis időre.
Liniando olykor nem szerette a társaságot, s elindult kisebb-nagyobb sétára. Akárcsak Dem. A farkas mindig is ösztönözte valami, s elment, magányos járkált. Hajtotta valami, amit még nem ismert. S 3 évesen, mikor már fajtatársainak párja szokott lenni, akkor ő még kószál össze-vissza tudatlanul. Liniando viszont kitanított vadászként, vágyott valamire. Ő nem akart társulni, nem látott semmi szépet a kutyákban, s farkasok ellen volt idomítva. Dem egyik se lehetett. Ha ösztönből nem öli meg, s ha mégis úgy néz ki, mint egy vadállat, akkor mi lehet?! Egy elkóborolt lélek, ki nem tudja honnan jött, s hogy miért.
A két állat elindult kétfelé, magányosan, s egy időben. Késztette valami őket, s tették mit tenni kellett.
Az akita nyugodtan, sétálva és gondolkozva haladt ösvényén. Rengetet gondolkozott Demről. Mégis mi lehet ő valójában? Honnan jött? Ki ő?
Az út éppen Krypto felé vezetett.
A fiatal farkaskutya a múltjáról gondolkozott, hogy ki valójában. S egyre jobban emlékezett. Poul már nem uralkodott rajta, s farkas tulajdonságai előjöttek az állaton. A kutyákkal való találkozásra is emlékezett. Liniando jutott az eszébe. Ő elindult egy másik úton, s az az ösvény talán Krypto területéhez vezet. Onnan jött, s most találnia kell egy átvágást szülőföldjére, hogy ő érjen oda hamarabb. Nem tudta, hogy Rénó és Sakura követték őt, azért mert ki akartak deríteni mindent.
Dem ért előbb a farkasok földjére. De pechére épp Roll-lal találkozott. Régi bajtársa azonnal megismerte, s csak álltak egymással szemben. Végül Rolles szólalt meg:
– Dem! Mikor találkoztunk nem mondtál semmit, hogy ki vagy te!
– Erre most nincs időm! – mondta a fiú.
– Remek kifogás! – válaszolta barátja.
– Nem kifogás, nincs időm! – ismételte az eltűnt.
– Nekem viszont rengeteg van! S várom, hogy válaszolj! Azt hittem, hogy barátok vagyunk! – idegeskedett Rolles.
– Azok vagyunk! De nincs időm! – válaszolta Dem.
– A barátoknak mindig van idejük egymásra! – mondta a farkas.
– Mit akarsz hát?! Nem érted, sietnem kell! Mit akarsz? – kérdezte a félig kutya.
– Semmit, vezér! – szólta el magát a másik.
– Milyen vezér? – érdeklődött a fiatalabbik.
– A csapatod, a falkád. – nem hazudott tovább az idősebbik.
– És olyan egy társ, aki csak hazudik?!
– Te meg el sem árultad, hogy…
– Nem kérdezted! Senkit sem érdekelt!
– Hol voltál?
– Az most nem fontos!
– No látod! Miért ne lenne az?!
– Mert én se kérem tőled számon, hogy melyik percben kivel, hol vagy! És… – a távolból hallatszott, hogy harc zajlik le. Dem érezte, hogy mi lehet. – Most már mennem kell, Roll!
– Neked Zone!
Ez most nem annyira érdekelte az ifjút, de tudta, hogy később bántani fogja ez az esemény. Sietett, hogy megvédje Liniandot. Rolles, s falkája, illetve a két kutya követte őt. Valahogy úgy volt, hogy Rénó és Sakura az egyik oldalról, a volttársai a másik oldalról, elkerülve egymást, figyelték. Mikor Dem odaért, már egy farkas feküdt, holtan. Az akitát a hatalmas falka körül vette, s Kryptoval állt szemben.