Éjszakai kaland.
Éjjel fél egykor történt mindez. Békésen néztem a TV-t, néha elbóbiskoltam, mikor egy koppanás, és valami mintha leesett volna a falról, az ágyamba, és onnan tovább cikázott a padlóra.
Oda tévedt a tekintetem és ekkor fedeztem fel, hogy egy denevér tévedt a szobámba.
Kétségbeesett segélykiáltással, sikerült a másik szobában alvó családtagjaimat felriasztani, akik azt hitték, kommandósok törték rám az ajtót, és fojtogatnak.
Amikor elkezdett a kis dög repkedni, artikulátlan hangokat kiadva rohantam ki a szobából, majd feldöntve a vejem, aki akkor ért oda hozzám álmából riadtan.
Mindnyájan baromi bátran viselkedtünk, még az ajtót se mertük megnyitni, mit csinál ez a kis dög.
Védett állat ide vagy oda… ne az én lakásomban flangáljon éjjel hanem kint repkedjen.
Öld meg! … Hát ott toporogtunk az előszobába, csak a legkisebb unokám aludta az igazak álmát, mindenki fent volt.
Elkezdtem felhívni az összes bátornak vélt ismerősöm, férjem, (aki dolgozott) és megpróbáltam segítséget kérni. Még a tűoltókat is felhívtam.
Kaptam egy telefonszámot valami állatbefogó néven hirdetett csoportot. de ők is aludtak.. éjszaka miért is alszik mindenki.
A lányom is felhívtam, talán a párja megszán és átballag a segítségünkre lesz.. Hát nem így történt.
Akkor hívtam egy barátnőm ( Beáta bocsi) hogy a interneten kérjen segítséget, de hát ott se volt fent ismerős.
Közben törtük a fejünket mi a fenét kezdjünk ezzel a helyzettel. Ó még szegedre is küldtem sms-t mintha távirányítással segíteni tudna.
Segítség nem volt. Egy ideig a lányom kint beszélgetett velem de háromkor már eláradt, és elment aludni. Megpróbáltam én is, Bettike mellé feküdni, de nem ment az alvás, így kiültem az előszobába, és elszidtam az összes dögöt.
Ott ültem és vártam hogy valaki felébredjen végre, és ezt a kis dögöt kiebrudalja a szobából. A kis rohadék jól érezte magát, én meg szenvedtem rendesen.
Ha lett volna valami főznivaló otthon , most már tuti kész lenne a mai ebéd. Így csak ültem és vártam. Negyed hatkor már én sem bírtam tovább, mindenem sajgott. a lábam bedagadt. eldőltem a kislány mellett. Fél hétkor beszédhangokra ébredtem.
Kitámolyogtam meggyötörve. A férjem megjött a munkából, és a nagylányommal beszélgetett. a szoba ajtaja nyitva. Kidobtad? kérdeztem. Á nem találtam…
Elkezdte mondani nevetve hogy amikor hazaért,, fogott egy jó nagy fürdőlepedőt, és óvatosan belopódzott a szobába, de nem látta sehol a rémület okozóját.
Bár lehet csak megbújt valahol.. Majd este előjön, mivel éjjeli állat. Na megint a frász kerülget. Lehet elmegyek éjjelre itthonról..
Egy biztos soha többet nem lesz nyitva az ablak, ha egyedül leszek otthon.
Mint később kiderült, nem csak én töltöttem ágyon kívül az éjszakát a kis dög miatt.
Több lakásba berepültek a szárnyas bőregerek.
Edit bocsesz tőled is ha felébresztettelek, és még másoktól is.
5 hozzászólás
Jót mosolyogtam a történeteden. 🙂
Nálunk is aludt már denevér nappal az ablakon lévő szúnyoghálón, a redőny takarásában, de aztán este lett, és elrepült.
Ha eloltod a villanyt, és kitárod az ablakot, akkor kirepült volna a szobából.
Judit
Kedves Judit 🙂
Kitártam és le is oltottam, de egész éjjel nem mertem bemenni.. 😀
Legközelebb a rendőröket fogom hívni.. azok kijönnek legalább 😀
pussz
Anikó
Nem kellett volna ennyire félned kedves Anikó. Igaz engem még nem látogattak meg. Én a békától undorodom, de nagyon.
Szeretettel olvastam ezt a " rémtörténetet " : Ica
Kedves Icu!
Köszönöm hogy itt is jártál. Szeretettel ölellek
Anikó
Denevér kalandban nekem is volt részem. A fejem mellett süvített el, egy dombtetőn estefelé, miközben a férjem, valami vadat várt, hogy jöjjön. Ott kellett volna szépen csendben üldögélnem. Amikor ezt éreztem, kérdeztem, mi a fene röpköd itt, mint a villám. Ő nyugodtan közölte, hogy Denevér. Én már úgy képzeltem tovább a dolgot, hogy csimpaszkodik a hajamba. Mondtam, páááá, én megyek haza, jó várakozást itt tovább, mert én nem várom meg, míg rám röppen, mert meghalok azon nyomban.
Hála az égnek azóta se láttam őket, de megvagyok nélkülük, nagyon jól. 🙂
Marietta