Alannis: Kész vagy már? (levezetésképpen járkál)
Diána: Egy pszichológiai tanácsadónak nem lenne szabad türelmetlenkednie.
Alannis: Egy vallásos ember, aki emberekkel foglalkozik, nem lehet türelmetlen? Pedig pont egy ember élete dől el…
Diána: Pár pillanat.
Alannis: Nem furcsa? (megáll és nézi Konstantint) Négyezer év… Annyit megtudhatnánk tőle. Hogy mi is a történelem igazsága. Mi történt akkor pontosan. Ha csak tanulmányokat publikálna, már meggazdagodhatna.
Diána: Most úgy gondolkozol, mint Konstantin szokott.
Alannis: Pontosan ez a furcsa. Ő egy szóval sem említett ilyet, pedig biztosan gondolt erre. Micsoda lehetőségek lehetnének. Pontos adatok a 4000 évvel ezelőtti történelmet illetően. Persze kicsit szubjektív lenne, de mégiscsak pontosabb, mint a fennmaradt emlékek.
Diána: Ugyan! Akkor már volt digitalizálás. Rengeteg adatunk van arról a korról.
Alannis: Mégis… az egy oldal. Ez meg egy másik. A történelem része.
Diána: Egy ember nem a történelem része. Egy ember csepp a tengerben.
Alannis: Azért elég nagy szerepe volt. Legalábbis itt.
Diána: Itt igen. Ám ha nem tudunk róla semmit abból a korszakból, akkor bizonyára ott egy senki volt. Még csak a teljes nevét sem tudjuk. Szerinted, miért? Azért, mert nem akarja elmondani, vagy mert nem áll érdekében?
Alannis: Nem tudom.
Diána: A nagy emberek, már kezdettől fogva kiemelkedők. Tudni lehet róluk, hogy lesz belőlük valaki.
Alannis: Ez nem mindig van így.
Diána: A statisztika alapján igen. Márpedig lejárt a nagy emberek kora. Azért, mert nincsenek.
Alannis: Vannak.
Diána: Lehet.
Alannis: Bár, nagy emberek mindig csak a környezetük miatt válnak naggyá. Így- vagy úgy. Mindig van valami tényező, még ha szegény, árva, esetleg fogyatékos is valaki.
Diána: Immár pedig mindegyik tényezőből egyre kevesebb van.
Alannis: Hogy? Ezek visszahúzó erők.
Diána: Burgov Craco szerint, a zseni képes a hátrányát előnnyé kovácsolni.
Alannis: Érdekes.
Diána: Kész van a vizsgálat. Mindent kétszer ellenőriztem.
Alannis: És…?
Diána: A tesztek és az előző vizsgálatok kizárták a hiba lehetőségét. Helyesek voltak a korábbi megállapításaim. Valóban drasztikusan öregszik.
Alannis: Mennyi ideje van hátra?
Diána: Ha ilyen ütemben folytatódik, körülbelül 4-5 évig élhet. Viszont ha tekintetbe vesszük a rizikófaktorait. A sekélyes és szélsőséges életmódot, helytelen táplálkozást, káros szenvedélyek, talán 2-3 év, ha gyógyszeres kezelés alatt tarthatjuk. Ahogy ismerem, ahogy mindannyian ismerhetjük nem lesz jó beteg. Mindent el fog követni a csökönyössége és a makacssága, hogy minél kevesebbet éljen.
Alannis: Bizonyára így van. (rövid csend) Mikor mondjuk meg neki?
Diána: Nem tudom, te vagy az ilyen helyzetekben a specialista.
Alannis: Jobb lesz minél előbb. Vagy ne mondjuk el?
Diána: Ebben én nem dönthetek. Ha az állapota felől kérdez, köteles vagyok megmondani.
Alannis: Mikor ébred fel?
Diána: Még pár órát biztosan alszik.
Alannis: Addig kitalálok valamit.
Diána: Rendben.
Pár óra múlva öten térnek vissza (Alannis, Clar, Clare, Tomphyn, Spence)
Diána: Kezd ébredezni.
Clar: Jó, hogy nem késtük le.
Konstantin (felnéz és felül): Közönség?
Tomphyn: Úgy látszik, még mindig a régi.
Konstantin: Ja, a régi. Hogyhogy jöttetek? Biztosan sok dolgotok van még.
Tomphyn: Az igazat megvallva, most éppen nincs semmi.
Spence: Jó hogy itt vagy. (odamegy és durván kezet fog, másik kezével hátba veregeti)
Konstantin: Nagyjából megvagytok. Szevasz Clar&Clare! (intenek) Ezek szerint, sikerült lelépnetek…
Tomphyn: Nos, mondhatjuk így is.
Konstantin: Szeretem a kitérő válaszokat. Valahogy egyszerűbbek, mint a magyarázat. Mi történt?
Clar: Nyertünk.
Konstantin: Ennyi nekem elég is. (megpróbál felállni, lábát szabaddá is teszi, de visszahúzza a takarót) Hogy is mondjam; ért valaki ahhoz, hogy kiszedje a katétert?
Diána: Mindjárt jön az orvos.
Konstantin: Miattam nem kellett volna orvos… Hol bujkálunk?
Tomphyn: Nem bujkálunk. Annak az időnek már vége.
Konstantin: Hogyhogy, mi lett a vége a csatának?
Tomphyn: Nem sokkal azután, hogy a Theia megsemmisült, körülbelül akkora flotta érkezett, mint a harcolók kétszerese.
Konstantin: Hajók? Honnan? Valami rejtett tartalék?
Tomphyn: Nem. A Szövetség flottájának elődje. A harcnak vége lett, amint a támadók meglátták az újonnan érkezetteket.
Konstantin: Ezek szerint…
Tomphyn: A Szövetség megalakult. Ugyan kezdetlegesen, de így is elég volt hozzá, hogy ne pusztuljon el a Föld.
Konstantin: Kár, hogy nem láttam a finálét.
Tomphyn: Igazából most kezdődik csak a neheze.
Konstantin: Nekem ne beszélj nehezéről. Egy évvel ezelőtt még 4000 évvel hátrébb voltam.
Tomphyn: Nem is örülsz?
Konstantin: Minek? A Szövetségnek? (mást akar mondani, de körbenéz, és inkább valami semlegest nyög ki) Az megalakult volna így is, úgy is. Mikor kelhetek fel?
Diána: Még pihenned kell, és visszazökkenteni az izmaidat az életbe.
Konstantin: „Visszazökkenteni” – mintha csak magamat hallanám.
Alannis: Ez nem vicc. Maradj fekve!
Konstantin (a járókeretet közelebb húzza, de Alannis kiszedi a kezéből és azt egy másik ágyhoz teszi): Na! Egy fogyatékost megakadályozni, hogy a mankót elérje!?
Alannis: Nem vagy fogyatékos!
Konstantin: De még lehetek!
Tomphyn: Elég! Te itt maradsz! Pihensz, azt csinálod, amit az orvosok mondanak! Ezt én mondom, a te kapitányod!
Konstantin: Orvosok?
Tomphyn: Nem is mondtam? A hajó teljes százalékban működik. A legénység száma 412 – veled együtt.
Konstantin: Hol vannak már azok a szép idők, amikor csak 20 voltunk!?
Tomphyn: Annak vége! Amint kipihented magad, szolgálatba is állsz. Megfelel?
Konstantin: Szolgálatba??? Mit csinálok?
Tomphyn: Amit eddig.
Konstantin: Ja, az más. Az jól megy…
Diána: Ellenben mint közlegény, kitilthatlak a raktárakból.
Konstantin: Miért?
Diána: Mert legutóbb 35 üveg vodka tűnt el, még a csata előtt.
Konstantin: Jó, de fél év alatt!
Diána: De eltűnt. Továbbá közel 300 csomag cigarettát sem találtunk meg a leltárkor.
Konstantin: Biztosan elégtek, vagy megsemmisültek a csatában. Diána, téged nem találtak el egyszer sem!?
Diána: Eltaláltak, nem is egyszer. Viszont egy raktárat sem ért lövedék.
Konstantin: Biztos a léghuzat volt.
Diána: A burkolati sérüléseket kijavították, egy sem volt raktár közelében.
Konstantin: Akkor valamit elszámoltál.
Diána: Videofelvételek vannak rólad.
Konstantin: Az nem is én vagyok, csak rossz szögből vett a kamera, vagy mit tudom én…
Diána: Megtaláltunk 20 üres üveget a volt kabinodban.
Konstantin: Azokat én is csak találtam!
Diána: Persze, minden bizonnyal.
Tomphyn: Jól van, nincs semmiféle büntetés, vagy hasonló. Ellenben most már hivatalosan is Szövetségi tiszt vagy.
Konstantin: Közlegény – csak. És hogy lehetne hivatalos, ha még a teljes nevemet sem tudjátok?
Tomphyn: Az nem számít. Csináltunk igazolványt.
Konstantin: Remek! Zsoldot is kapok?
Tomphyn: Zsoldot?
Konstantin: Pénzt, money-t, Geld-et, peseta, frank…
Tomphyn: Hogy adhatnánk? Hiszen nincs sem számlaszámod, sem kártyád.
Konstantin: De van igazolványom!
Clar: Az sajnos nem elég. A számlaszám kicsit bonyolultabb dolog. Születésünkkor kapjuk.
Konstantin: Frankó. Értem én… dobjuk össze egy Szövetséget! „Áh… lehetetlen és felesleges azzal próbálkozni!” (Tomphynra néz) Menjünk az olihákhoz vissza! „Dehogy, egyszer is elég volt!” Elrabolták a legénységet? Semmi gond! (Clarre néz) „Úgysem sikerül megmenteni őket!” Betörtek a hajóra!? „Majd az eszméletlen, félhalott ismeretlen ad ötletet, hogyan űzzük ki őket!” De pénzt az nem kapok… Mégis mit kezdjek…
Alannis: Fél évig egy filléred sem volt, sőt még ruhád sem nagyon. Abban az overallban jártál-keltél a hajón, amit rajtad találtunk még első nap.
Konstantin: Jó, de akkor menekültünk. Most meg vakáció van!
Tomphyn: Azért azt nem mondanám. Egy hét múlva elhagyjuk a Naprendszert, és utána őrjáraton leszünk.
Konstantin: Igen? Őrjárat… tényleg olyan rosszul hangzik, mint ahogy elsőre tűnik? Az őrjáraton mit csinálunk? Semmit. 1, unatkozunk ezerrel. 2, talán olyan helyre vetődünk, ahol kirándulhatnánk egyet… – ja bocsi, elfelejtettem, hogy én nem leszek annak a kirándulásnak a részese, mert nincs pénzem.
Clare: Nem csak pénzzel lehet élni.
Konstantin: Élni lehet mással is, viszont nem leszek koldus. Eleget voltam.
Diána: Konstantin, ne húzd fel magad! Egyre hevesebben ver a szíved…
Konstantin: Még szép! Itt piknikezünk a nagy semmiben, nem történik semmi, ja, és jut eszembe, itt egy félszeg, félőrült, aki egyébként csak él majd a világban a hátralevő életében…
Clar: Úgy beszélsz, mint aki megrökönyödött volna.
Konstantin: Pontosan, és úgy érzem magam, mintha „egy” matuzsálem lennék. Tényleg, vagyok is annyi idős, ha nem több…
Nyugalom, csak vicc volt… ha-ha (erőltetetten befejezi). Mire ez a csönd?
Alannis: Semmire. Csak elgondolkodtunk.
Konstantin: Egyszerre? De jó, hogy létezik már a kollektív tudat.
Clar: Ilyen szavakat honnan tudsz?
Konstantin: Sosem néztetek Star Trek-et?
Clar: Nem igazán.
Konstantin: Na, pontosan ez az, amitől megőrülök. Egy ősember, aki arról magyaráz; milyen jó a roston sült kacsacsőrű emlős.
Alannis: Ez egy hasonlat akart lenni?
Konstantin: Nem, „egy jóslat”. Szóval, elmondjátok, mi volt az előbb?
Alannis (Diána és a többiek felé): Elmondjuk?
Konstantin: Remek, két hónap… sok minden változhatott. Ki vele!
Diána: Gyorsabban öregszel, mint egy normális ember!
Konstantin: Gyorsabban? Mármint hozzátok képest?
Diána: Nem csak hozzánk képest, akármelyik emberhez képest.
Alannis: Ha Diánának igaza van, akkor körülbelül még 5 éved van hátra.
Konstantin: 5 év? Tekintettel a jóindulatra, a maximális számot mondtad – gondolom…
Diána: Jó eséllyel…
Konstantin (felfelé néz): Persze, miért is ne? Sosem voltam hívő, most azt kaphatom vissza. Köszi Isten. Nyugalom… had gondolkodjak…
Alannis: 5 év az sok idő.
Konstantin: Ja, pontosan annyi, amennyit gimnáziumba jártam. (Nem buktam, csak egy évvel hosszabb volt.)
De ha gyorsabban öregszem, és ha az öt év az a maximális, ezek szerint…
Alannis: Gyorsan eljön a második gyerekkorod.
Konstantin: Remek. Körülbelül 25 éves vagyok, normál esetben talán él az ember 65-70 éves koráig… (számolgat) Ezek szerint, 9 szer gyorsabb vagyok, mint a többiek? Legalább futásban is, vagy ilyesmi? Esetleg a szakállam is?
Diána: Nem. Csupán a szervezeted öregszik – együttesen, nem pedig külön-külön a részei.
Konstantin (tovább számolgat): … 27 évesen leszek 40.
Alannis: Ezt nem szabad így felfogni!
Konstantin: Nem szabad!? Talán van rá valami szabály, vagy protokoll, hogyan kell számolni az extrém gyorsan öregedők idejét? Esetleg nézzem a jó oldalát? Elég egy márkás cipőt vennem, és nem kell többet? Ja, de nincs pénzem sem. Sem pénz, sem idő, sem boldogság – csak a szokásosak (cinizmussal)… Mára ennyi jó hír elég volt.
Tomphyn: De…
Konstantin: Elég! Most én mondom! Mint a közlegény, a halálra ítélt, mint a nevenincs! Menjetek ki! Amíg ágyban leszek, ne is gyertek hozzám!
Alannis: Amint felépültél, benézhetnél hozzám.
Konstantin: Persze… (megvetően)
Tomphyn: Én meg várlak a kabinomban.
Konstantin: Üdvözlöm Kyrát! (gúnyosan)
Te is menj, Diána!