Diéta

Fogyókúrázni éppenséggel nem volt szándékomban, bár jó pár kg súlyfeleslegem van. Szeretek enni. Kényelmesen, lassan, jó nagyokat.

Amikor az ember elhatározza, hogy éppen ideje egy kis súlycsökkenést eredményezni, akkor az agy is rááll erre a gondolatsorra, és azonosulni képes. Test-lélek tettre kész.

Amikor egy betegségből kifolyólag nincsen étvágy, hosszabb ideig csak folyadékot, képes az ember magához venni, az is egy olyan folyamat, amit elfogad az ember, és ha nincs szilárd étel a szervezetben, természetes a fogyás.
No, de amikor nincsen elhatározás, nincsen betegség, ami befolyásoló tényező lenne , akkor mi is lehet?

Egy kényszer helyzet, amit nem saját magunk választunk. Egész egyszerűen nincs mit enni. Nem azért, mert nincsen rá keret, hanem mert mondjuk nem kap az ember eleget.

Megfordulhat most a kedves olvasó fejében, mi az, hogy nem kapunk?Hát úgy kérem szépen, hogy fukar őnagyságánál dolgozgatunk 1 hónapot, aki éppen csak azért vesz magához táplálékot, hogy tudjon még dobbanni sokáig a szíve. Semmi másért. Ezt megállapítható abból a mennyiségből, amit elfogyaszt. Minimalizált létfenntartás.
Vigyáz arra is, hogy aki nála dolgozik, és teljesen mindegy, hogy mennyit, milyen munkát végez, esetleg fizikait is. Enni csak annyit kapjon, amennyi éppen elég ahhoz, hogy fel ne bukjon.

Még nem buktam fel, mert pötyögöm itt a betűket, viszont éppen azon a ponton vagyok, hogy magam elé képzelem a sült kacsát, az uborkasalátát, egy szelet habos tortát, és egész egyszerüen egy nagy vájdling krumplis tésztát. Amit ugyan nem igazán szeretek, de nagyanyám kézzel gyúrt tésztájának finom íze idekalandozik a fejembe. Minden, ami finom zaftos, sült, főtt. Nem is tudom mi okból?

A krumplipürét nagyon szerettem. Azért teszem múlt időbe, mert az utóbbi hónapban többet ettem azt, mint talán egész életemben. Szigorúan 4 szem burgonyából elkészítve. Teljesen minden, hogy nagy az a krumpli, vagy kicsi. Négy db, és slusz.

A darált hússal is így jártam. A fasírtot szerettem, de itt sikerült kiábrándítanom magam belőle egy időre. Minden olvasóm nézze meg jól a markát, mennyi fél bele, lájtosan, húsból? Akinek nagyobb a tenyere szerencsésebb. Az enyém a kisebb fajtából való. No egy marék husi, kb 10 dkg. Hihetetlen? Pedig szó szerint ennyiből, és egy beáztatott zsemlyéből gyúrom össze. Gyúrom? Kavircolom a kis kacsómmal. A tojást amikor beletöröm, csak csúszik a kezembe a massza, mit tegyek? Megszórom zsemlemorzsával, legalább azért, hogy összeálljon.
Képzeljék bele, a hozzávalókat. Mi is a jó fasírt titka? A fűszerezés. Itt is van belőle. Tengeri só. Aztán semmi más. Se bors, se fokhagyma, se semmi. Nem tudom, mikor fogom újból megkívánni a fasírtot? Egyelőre elteltem az itteni "finomsággal".
Ebből a masszából két darabot formálok, ügyelve arra, hogy a kezemről, minden cseppjét levakarásszam.
Jön a finom zöldség. Vagy borsó, vagy karfiol, vagy zöldbab, stb, de a marék mindegyikből áll. Nem két marék, meg három, hanem szigorúan egy. A kis lábosban is elveszik. Ehhez annyi vizet önteni, hogy éppen ellepje, és megfőzni egy kis sóval ízesíteni. No jó, és egy kis vajban megfuttatni amikor elkészült. Ez már majdnem luxus.

Vagy a 4 krumpliból a püré, 1-1 nyamvadt fehér kolbász mellé, ami a fele a mi virslinknek rövidségben.És sült banán. Azta! Micsoda íz hatás. Végül is ez nem is lenne rossz, csak amire végre az ízek összeérnének a számban, már el is fogyott.

Végre egy napon spenótot készíthetek. Az kiadósnak tűnik, mert ami a mirelit dobozban van, az egy elfogadható adag. Lisztet a rántáshoz, fél teáskanállal szabad tenni. Hihetetlennek tűnt, hogy én ebből a mennyiségű lisztből képes legyek rántást kavarni. Úgy is lett. Így hát szépen rászórtam a tetejére, és ügyesen összekevertem. "Nagyon "sűrű lett. Tessenek csak elképzelni. Tyúkanyó két tojását készítettem el mellé.

Sült uborka! No, amikor meghallottam, hogy az ebédnek ezt készítsem el, azt hittem, hogy a fülem is kezd lebetegedni. Annyi variációja nincsen az uborkának, annál is inkább, mivel nálunk salátaként funkcionál, és nem hallottam még hogy másként is használják. De jól értettem, hiszen megerősítést kaptam. Sütni kell. És hogyan? Szépen mossam meg, aztán felezzem el szépen, és a belső pofikájával, tegyem a felforrósított kókuszvajba. Sózni majd a legvégén egy picit, amikor készen van. Süssek hozzá krumplit, a szokásos adagot. Előtte pedig egy fejessaláta felét készítsem el. Kopfsalat! Remek! mek-mek…

Hozzá teszem ez előtt az erős kalóriától duzzadó ebéd előtt havat lapátoltam, és a fenébe is nagyon megéheztem.
Erősen töröm a fejem még miket is főztem, de nagyon nem is jut más eszembe. Ja de egyszer paradicsomos tésztát. Az is érdekes. Kifőzni 2 marék tésztát, amikor készen van, paradicsompürét rányomni összekeverni, és sajtot reszelni rá. Valami szörnyű a natúr pürének az íze, tésztán. Nem ajánlom kipróbálni. A kutya sem enné meg. Én igen!

A mentolos ízt valahogyan nem kedvelem, és egyik nap egy zöldséget kellett elkészítenem, a szokásos módon. Nem tudom sajnos a nevét. Akkora mint egy jókora hagyma, fehér, és amikor főztem, az illata mentolos volt. Rögtön a hideg is kilelt, ha az íze is ilyen lesz, én nem is bírom ezt megenni. Már mindenevő lettem, de ezt nem tudom magamba fogadni. Amikor készen lett, megkóstoltam. Szerencsére a mentolíz eltűnt, de kb olyan volt mint a szappan. Bár azt még nem ettem, de ha egy narancsízesítésű hevert volna valahol, lehet, hogy beleharaptam volna.

Ezt a "széles" skálájú repertoárt kell elképzelni, nap mint nap váltakozva. Levest nem ettem 1 hónapja. A délutáni kávéhoz pár kekszet, no azt vártam már nagyon, mert addigra mindent megemésztettem, és korgott a gyomrom. Sokszor hallottam is.

A kávé koffeinmentes volt. Az első napokban úgy kóvályogtam délkörül már, mint a mérgezett egér. Hiányzott a koffein a szervezetemnek.
Este egy szép szelet barna kenyér, átlátszó szalámival, egy kis sajt. Paradicsom, és királyság. Lassan elrágcsáltam, mert tudom, minél lassabban eszik az ember, annál hamarabb jelzi az agy a jóllakottság érzését. Az enyém csak nem akart jelezni. Bolond fej! Hol az ész?

Elment, mint a háj is rólam jószerivel. Azon kaptam magam a második héten, hogy laposodom. Nyúlik az arcom. Küzdelem a toalettben.

Az én öreganyám, pedig pótlásként vörös bort, és konyakot nyakalt be. Na ja, a konyak kismértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság. Nekem is bódítani, és gyógyítani kellett volna magamat, csak hát az volt a bibi, hogy úgy mérte az üvegben a mennyiséget, mennyi fogyott, hogy a patikusi pontosság kutya füle ehhez képest. Maradtam a csapvíznél. Szeretem, és tud telíteni rendesen.

Amikor a költői kérdés elhangzott a páromtól, drágám mivel várjalak haza, mit készítsek?Elnevettem magam, és soroltam. Rántott szeletet pörkölttel, töltött káposztát habos tortával, orja levest meggyszósszal, és mellé a mentőt, a megmentőt! Egy nagy kupica barackpálinkát, és bánom én, hogy vörösbor, vagy barna sör, a kísérő. Úgyis a fáradtságtól beájulok az ágyamba.

Garantált fogyás. Hét kg minusz 1 hónap alatt.

Mellékhatások: Állandó éhségérzet, gyengeség, fejfájás, szorulás, és idegrendszeri zavarok, mert néha úgy érzetem el ment az eszem.
Nem ajánlom ezt így, ebben a formában senkinek. Olvasom sok lapban, a különböző diétákat, amelyeket a színésznők végigcsinálnak egy-egy szerep miatt. Én is művész lettem, életművész.