Vadászni általában nem dinnyére szoktak, de én mégis ezt tettem. Ezt az alábbi esetem bizonyítja:
Ebédhez minap szerettünk volna a feleségemmel együtt egy szép, nagy, sötétzöld héjú, vörös bélű édes görögdinnyét enni. Épp ezért útra keltem és hátizsákot ragadva elmentem a közeli élelmiszer üzletbe. Nevezzük A-nak. Itt az eladónak előadtam a kérésemet, miszerint a fenti követelményeknek megfelelő görögdinnyét keresek. Az árus azt mondta, van és közölte az árat, de azt én magasnak találtam. Ezért elmentem egy másik üzletbe. Nevezzük ezt B-nek. A sajtóreklám szerint itt nagyon olcsó a görögdinnye. A válasz:
– Nono! Ez nem így van. Ez egy másik (nevezzük B/1-nek) üzletben van, de az náluk nincs. Ez az üzlet, azaz a B/1 viszont egy egészen más település egészen eltérő kerületében van csak. Ráadásul jó messze.
Irány vissza az A üzletbe, ahol ugyan van görögdinnye, de az itt kiderült, hogy nem sötétzöld színű, hanem tarka és nem vörös bélű, hanem lehet, hogy sárga. Így tehát irány ismét a B üzlet, ahol ,,megadtam magam kényszerből", a félreérthetőség miatt a legalacsonyabbnak látszó előzetesen ígért bolti árnál legalább 50%-al drágábban jutottam a remélt csemegénkhez. Annak ellenére, hogy dühöngtem, mégis haszonra leltem. Alaposan kisétáltam magamat a jó levegőn és egyúttal megtaláltam ezt a most megírt témát. Talán ezek is nyereségek. A dinnye viszont, ha kissé drágán is nagyon finom volt!