Laci, tudom, hogy megvetsz és azt is, hogy magadban már leírtál, nincs semmi esélyem. Azért még annyit szeretnék mondani, hogy biztosan emlékszel arra, hogy sokáig nem hívtalak fel. Esélyt akartam adni neked, hogy megtaláld az igazit. Azért beszéltem az előéletemről, hogy még az érzelmi kapcsolat kialakulása előtt, tárgyilagosan tudjál dönteni. Dorinával sem akartalak megismertetni. Neked volt fontos az együttélés. Soha nem ígértem semmit, bármikor elhagyhattál volna.
Senkitől sem akartam függeni. Ezért is tanultam és dolgoztam annyit. A diplomaosztás után magamtól is elhagytam volna a kórházat és a proffal is meg akartam szakítani a kapcsolatot. Egy másik kórházban, orvosnőként már nem ugyanaz lett volna a helyzet. Tudom, hogy semmit nem változtat már közöttünk, de azért ezek is tények. Nem?
Dorina az érettségi után Angliába ment egyetemre, építészmérnöki szakra. Remélem, hogy meglátogattok, de én is jövök, amikor iskolai szünet lesz.
Az ominózus eset óta Dalma és Laci nem élt házas életet, de a párkapcsolat látszatát egyelőre fenntartották.
Dorina elutazása előtti éjszakán Dalma ügyeletes volt a Kútvölgyiben, ahová azonnal felvették, amint kilépett a János Kórházból.
Dorka, meghívhatlak egy vacsorára? Az étteremben nyugodtan tudnánk beszélgetni és legalább kellemes emléket hagynánk magunk után. Ahogy gondolod, mondta a lány. Ha nincs kedved, nem kötelező, válaszolta László. Nincs. Két éve nem közeledsz hozzám, miért vacsorázzak veled?
Mit szeretnél? Amit két évvel ezelőtt, téged. Laci úgy emelte fel az immár nagykorú lányt, mint annak idején a kis hímes tojást. Hiszen nem változott semmit, csak még szebb lett. Gyengéd csókkal halmozta el törékeny kis teste minden porcikáját. A lány viszont nem érte be ennyivel, úgy csókolta a férfit, hogy annak szinte fájt. Be kell pótolnod a két évet, mondta Dorina. Vadul esett neki a férfinek, most már nem mondhatod, hogy liliomtipró vagy, tied testem-lelkem. Megőrülök érted, érezni akarlak! Szeretlek, és többé nem engedlek el, mondta a lány. A férfi, aki már nem érzett lelkiismeret furdalást, száz százalékig átadta magát a testi örömöknek. El se akarta hinni, hogy ez a kis csoda az övé, hogy akarja, hogy nem tud betelni vele.
A viharos éjszaka után Dorina elutazott. Laci azt hitte, hogy egy órát sem fog kibírni nélküle, de kénytelen volt. A várakozás egyre növelte a szerelmük. Naponta beszéltek egymással és mindketten alig várták az újabb találkozást. Laci utazott ki, és mivel Dorina két egyetemista társával lakott egy szobában, kivett a lánynak egy külön szobát. Minden alkalommal úgy érezték, hogy nem tudnak betelni egymással és fájdalmas volt az elválás.
Dorina már nem akarom édesanyáddal fenntartani az együttélés látszatát, hiszen nincs közöttünk semmi. Dorina örült neki.
Laci megbeszélte Dalmával, hogy eladják a házat és két külön lakásba költöznek. Dalmának nem volt kifogása ellene.
Mikor Dorina haza jöhetett a tanítási szünetekben, már nem kellett bujkálniuk. Először meglátogatta édesanyját, majd szerelméhez ment és vele töltötte a hátralevő napokat és éjszakákat.
Rendszeresen találkoztak és az intim kapcsolaton kívül minden egyéb is működött közöttük, hiszen a szakmai kérdéseket is meg tudták vitatni egymással.
Laci nagyon szerette volna Dorinát feleségül venni, de félt az elutasítástól. Nem akarom elveszíteni őt – gondolta. Dorina tette fel a ki nem mondott kérdést.
– Laci nem akarod, hogy a feleséged legyek?
– Semmit sem akarok jobban édesem.
– De gyereket is szeretnék – folytatta Dorina.
– Tőlem?
– Hát kitől?
– Minden vágyam teljesíted kis tündérem – mondta a férfi.
Az esküvőről nem értesítettek senkit, csupán a tanúk voltak jelen. Dorina még a diplomaosztás előtt édesanya lett, Laci pedig pesztrálta a gyermeket, hogy Dorina tanulni, pihenni tudjon. A diplomával együtt megszületett a második lurkó is. Mivel Dorina Angliában talált munkát, Laci is oda költözött, és mint csendestárs segített be a vállalkozásba.
Néhány évvel később létrehoztak egy leányvállalatot Magyarországon és hazaköltöztek.
Egyetértésben, szeretetben, szerelemben nevelték fel gyermekeik. Dorinának soha nem volt más férfi az életében. A tenyerén hordoz, a kívánságom lesi, a gyermekeink imádják, nekem pedig mindenem az a férfi, aki már kislányként is a legfontosabb volt az életemben, vallotta Dorina. Már akkor is szerelmes voltam beléd, amikor még csak három éves voltam. Te voltál a mindenem. Tudod Dorkám, sokszor gondoltam arra, hogy otthagyom édesanyád, csak miattad nem tettem meg, neked nem akartam csalódást okozni. Ezek szerint nekem is te voltál a szerelmem, csak sokáig nem tudtam róla, vagy csak nem mertem bevallani magamnak.
Laci adott magára, mégiscsak huszonkét év korkülönbség van közöttünk, bár tízet letagadhatott volna. Senki nem nézte őt felesége apjának. Dorina felszedett néhány kilót a gyerekek után, de férje szerint ez jól állt neki. Legalább van mit fogni rajtad, mondta nevetve. Vigyázz, mert ha én megfoglak, akkor nem szabadulsz – élcelődött vele Dorka. Már nem is akarok, kontrázott rá Laci.
Dorina édesanyja egyedül maradt. Minden idejét a betegekre és a folyamatos képzésekre fordította. Egyedül imádott lánya gyermekei részére maradt hely a szívében, akiket Laciék a szünetben jó szívvel engedtek hozzá.
Laci édesanyja sajnos nem élte meg az unokák születését.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Egészen meglepett a ´történet´befejezése!
Dalmának”Egyedül imádott lánya gyermekei részére maradt hely a szívében, akiket Laciék a szünetben jó szívvel engedtek hozzá.”
Laci és Dorka minden,de minden dologban
sikeresek.
Dalma meg”Minden idejét a betegekre és a folyamatos képzésekre fordította”
Gratulálok!
Szeretettel.sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Örülök, hogy elolvastad a befejezést is. Igen, azért volt a mű címe Dorina, mert valójában ő volt a főszereplő, még akkor is, ha a történet Dalmával kezdődött. Anyában és a lányában az közös volt, hogy az idősebb férfiakhoz vonzódtak. Dalma ismerte, elismerte és istenítette a felettesét, elfogadta, hogy csak kaland lehet az életében, de tőle akart gyermeket, akit egész életében szeretett, akkor is, ha közben építette a saját karrierjét. Nem könnyű jó anyának és eközben sikeres munkaerőnek is lenni. Lacit elfogadta és a maga módján szerette is, de nem úgy, mint a gyermeke édesapját. A kislány pedig megtapasztalta, hogy mennyire szeretetteljes az a férfi, aki segített az édesanyjának a felnevelésében. Felnézett rá és rajongásig szerette, ami idővel szerelemmé érett. Tudta, hogy kit választ, és nem kellett csalódnia benne. Egy idősebb férfi jobban értékel egy fiatal nőt, mint egy fiatal, aki még kialakulatlan és könnyen lehet, hogy néhány év után másba szeret bele és elhagyja a családját.
Annak örülök, hogy meglepett a befejezése, mert nem jó olyan művet olvasni, ahol már az elején tudni lehet, hogy mi lesz a vége.
Köszönöm a kitartó érdeklődésed.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Már említettem, hogy novellát nem szeretek részekre bontva olvasni, szétszabdalva olyan, mint egy tévésorozat vagy szappanopera, csökken az értéke. Nem számít a terjedelem, egészében ér el valamilyen hatást, úgy bontakozik ki a teljes tartalom, megmutatkozik, hogyan épül.
Rászántam az időt, megismerkedtem vele összefüggéseiben is.
Maga a történet jó alap, a cselekmény érdekes, vannak benne fordulatok, tanulság is érzékelhető – bár ítélkezni nem tanácsos -, mindenki kiveheti belőle azt, amit megfontolásra szán.
Szókincsed színes, a szöveg gördülékeny, a stílus kellemes, majdnem végig bent tart (hogy miért csak “majdnem”, azt is kifejtem).
A szereplők karaktere – kommunikációjuk és cselekedeteik alapján – körvonalazódik.
Ami nem sikerült, az a párbeszédek jelölése, mely az egész novellában kusza, sokszor olyan, mintha le akartad volna darálni.
Azért furcsa ez, mert több helyen is látható, hogy ismered a jelölés szabályait, alkalmazod is. Nem értem, miért nem a teljes szövegben tetted, hiszen így befejezetlen, mintha nem lett volna türelmed folytatni. Ezeknél a részeknél alig lehet kibogozni, ki beszél, kinek mondja (itt zökkentem ki).
A befejezést kissé sablonosnak tartom, és azt is gyorsan lezártad, mint aki szabadulni akar.
Még Dalma viselkedésén gondolkodtam el, nekem nem elég hiteles a változása, egy kis szakadást érzek a jellemábrázolásban.
Érdemes átnézni az összetett szavakat is, több olyan van, amit különírtál.
Javaslom, hogy fésüld át, főként a párbeszédek miatt. Persze nem fontos követni, amit ebben a véleményben megfogalmaztam, a következőben is felhasználhatod ezt az építést.
Szerintem a részekre osztás miatt olvassák kevesen, nem véletlenül mondom, hogy nem jó eldarabolni. Kizökkennek az olvasók az eseményekből, másnapra elfelejtik az előzményeket, az újrakezdéssel nem kelted fel érdeklődésüket, ezért nem folytatják.
A jó novella soha nem hosszú. Most olvastam egy 10.086 szóból álló 67 ezer karakterest, nem engedett el. Nem kell félni a terjedelemtől, a minőségen pedig mindig lehet javítani.
Őszinte voltam, mint mindig. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A hozzáértéseden, türelmeden kívül kimagasló értéked – többek között – az őszinteséged is, amelyből semmiféle rosszindulat nem jön le, sőt, kifejezetten a címzett érdekeit képviseli. A jövőben igyekszem jobban odafigyelni a párbeszédekre, a külön és egybeírást úgy látszik nem értelmezem mindig jól és ez esetben a helyesírás ellenőrzőre se lehet számítani, mert nem jelzi hibaként. Örülök, hogy pozitívumot is találtál a “történetben”.
Dalma természetében nem látok ellentmondást. Okos, művelt, tehetséges férfitől akart gyereket, akit szeretett, de fontos volt számára a karrierje is. Tudom, hogy közhelynek tűnik, de vannak jól sikerült házasságok is, ha a két fél jól találkozik össze, ha azonos értékrendet képviselnek és nem mellesleg még szeretik is egymást, akkor ez egyáltalán nem lehetetlen.
Nagyon szépen köszönöm a mindenre kiterjedő, értékes hozzászólásod és remélem, hogy sikerül összeszedettebb írást közzé tenném. Amennyiben mégsem, az nem azért van, mert nem szeretném, hogy így legyen, hanem azért, mert ennyi van bennem.
Szeretettel: Rita 🙂