Eddie a macsek

Mostanában kedvenc tevékenységeim közé tartozik a magam elé bambulás, és a kedvenc fotelomban való fetrengés. Ki hitte volna, hogy egy macska ilyet is tud, mint én. A hűtőszekrényt éjjel-nappal nyitogatom, hátha valami horogra akad, esetleg ficánkol benne valami kedvemre való, olyan halszerű képződmény, esetleg egy kis csirkemáj, vagy egy kis tej vallana már szerelmet, de nem!
Küzdök az éhséggel míg gazdám haza nem ér. Ugyanis a haverom egy kisegér, aki szintén a terráriumban figyel, és epekedve várja hátha kap valami fogára valót. Neki kedvenc tevékenysége, a mókuskerékben való futás, már kérdeztem sokszor tőle, mire jó ez, hiszen csak hajtja egész nap, és ugyanolyan puffancs mint volt.
Bezzeg én henyélek egész nap a fotelban, vagy a teraszon napozom, vagy éppen a szomszédban pasizom, több kevesebb sikerrel. Előtte a tükörben benyálazom a séróm, még véletlenül se fújja szét a szél. Néha mikor tüzelek, csak úgy futnak utánam a férfiak, mintha éreznék, eljött az idő, a párzás ideje, nem győzőm szedni a lábam haza, nehogy lebabázzak idő előtt.
Nem hinném, hogy a gazdám örülne kis lurkóknak, néha még engem sem visel el, főleg, ha ideges, és eszi a méreg, hogy már megint összetörtem kedvenc poharát, amit ismét pótolhat. A kedvenc poharára az van írva, a "macska arra való, hogy ne unatkozz". Akkor miért mérges rám, ha én ezt összetöröm?
Vagy éppen a kedvenc virágjába vésem a nevem, egy szava nem lehet, hiszen, ha ellopják is írásvédett. Virágcserepekről annyit, köztünk szólva, mindig útban van, nem tehetek róla. Különben is nem csak én "szemétkedek", van az a vihar, ami elmossa a virágjait, de akkor az a baja, hogy nincs kire fogja.
Alvás nálunk az úgy történik kérem szépen, ha rossz voltam alhatok a küszöbön, az ajtaja előtt éhesen, vagy az ágya szélén, mint egy jó kislány cirógatva kis buksimat finom kezecskéi által. Utóbbit jobban szereti minden macska, de hát, ha rossz voltál néha kell a büntetés is, hogy megtanuld mit szabad, mit nem.
Sajnos a macskák nem nagyon tanulnak meg semmit, könnyen felejtenek, így sokszor van az első változata az alvásomnak, de ilyenkor ellopom a szekrényéből egyik pulcsiját, és arra fekszem rá, jobb esetben reggelre még megmarad tisztán, rosszabb esetben bosszúból szétszedem a körmeimmel.
Nem is értem miért megy szabóhoz, amikor én simán méretre, fazonra igazítom a ruháit. Felháborítónak tartom, hogy másra bízza a ruhái átalakítását, mikor olcsóbban megúszná, ha az én mancsaimba adná "kezelésre". Én esztétikailag különlegessé varázsolnám, lehet a pasik is könnyen utána fordulnának az utcán, nem lenne olyan konzervatív az öltözéke.

A gazdámnak nincs szerencséje a pasikkal, ahogy nekem se. Sebaj, lesz ez még így se. Addig jó, míg engem simogat és nem egy sajtlábú szörnyet, aki lelkileg megviseli mindig, amikor vége szakad a kalandnak.
Utána jövök én a nagyszerű barát, aki minden éjjel odabújok hozzá és dorombolok neki, hogy semmi baj, hogy le voltam szarva idáig, rá se ránts, majd jön másik sajtszagú szörny banánnal a lába közt és újból partra vetett halként fogom magam érezni, de te is! Ugyanis, aki hanyagolja a barátait, az mindig pórul jár. Bizony ám!

Legutóbb valami nagyon ronda pasija volt, olyan, akitől első látásra elrohantam, mert rohadt nagy orra volt, és a fogsora maga volt a gyönyör. Rémálmomban se jöjjön elő többet. A lábszaga nem éppen volt kellemes illatú, de én csak nyávogtam a gazdámnak, hogy dobja már ki ezt a sajtlábszagú szörnyet, de nem…

Sokszor aludtam a küszöbön nyávogva, remélve, hogy egyszer visszakapom régi kedvenc helyem. Egyszer végre történt egy nagy balhé kettejük közt. Megcsalta a lábszagú szörny az én kedves aranyos gazdámat. Az meg fogta, és mikor jött volna be az ajtón a szörny, rácsapta az orrára az ajtót.

Mondanom se kell nagyon vicces volt, amikor kinyitotta az ajtót, a csinoska, mert én így hívom a szeretetreméltó gazdámat. A szörnyszülöttnek kétszer akkora lett az orra, mint addig. Utána csinike közölte vele, itt a vége a románcnak. Képzeljétek megemlített engem is, hogy még jó, hogy ott vagyok neki, hűséges barátként, akit ugyan néha kizár, de szeret.

Örömömben kimentem a teraszra táncot lejtettem, bár lehet nem kellett volna, ugyanis megint a kedvenc poharát összetörtem, amire az volt írva most "Eddie, a macsek az egyetlen lény, akit igazán szeretek, mert remek barát".

De aznap este hiába törtem össze a kedvenc poharát, de így is vele alhattam, és élvezhettem a puha kezecskéjének a bőrét a fejemen.
Igen, semmi lábszag, se pasi, csak mi ketten, édes kettesben…