Édes vágyak 1. fejezet

London 1759.
Szigorú szabályok és etikett határozza meg a nemesek mindennapjait. A városban sok az ármány a szerelem, pedig sosem számít, ha házasságról van szó. Legtöbbször a pénz és a hatalom, a rang házasodik össze!
Egy férfi, aki átélte a legszeretettebb lény elvesztését. Lord Nicholas a jóképű huszonöt éves nemes, fiatalkora ellenére özvegy. Felesége sajnos egy balesetben meghalt. Már nem hisz semmiben, szinte a nőket is megutálja, mert nem akar és mer közeledni senkihez sem. Nehogy emlékeznie kelljen.
Sarah, egy fiatal és makrancos lány, úri hölgy, aki keresi a szerelmet, de sajnos az messze elkerüli. Nem hisz magában és úgy gondolja, nem felel meg a kor szépségideáljának. Ezért befelé fordulóvá válik és még a tükörbe sem szeret nézni. Az apja viszont, aki a város egyik leggazdagabb embere hozzá kényszeríti az özvegy férfihez, Lord Nicholashoz.

-Lord Nicholas, uram nem kellene annyit innia!
– Hallgass már Rose te mindig károgsz! Menj a dolgodra és tarts rendet a konyhában, engem pedig hagyj békén!
-De uram, már hét órája is megvan, hogy idebent ül és iszik, a tanácsos urat is el kellett küldenem, kérem hadd kísérjem fel a szobájába!
-Nem, túlléped a hatáskörödet, Rose! Kifelé!- Az idős házvezetőnő arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni. Megtanulta, azokat palástolni, túl régen volt ahhoz cseléd, hogy remekül menjen neki az ilyesmi. Már akkor is a házban szolgált, amikor Nicholas úrfi világra jött és ő volt a dajkája is a férfinak. Ezért fájt neki olyan nagyon, annak a keserűsége és magába fordulása.
Nem volt ez mindig így!
Amikor még élt az ő úrnője- Lady Violet – a ház tele volt vidámsággal és élettel. De sajnos gyenge volt a szíve a ladynek és a fiatal lord magára maradt. A férfi két fiútestvére nem lakott a házban, Lord Levin Nicholas öccse, a papi hivatást választotta és egy kolostorba vonult már fiatalon, a lord idősebb testvére pedig, a gyarmatokon, Amerikában vezette a rengeteg gyapot ültetvényét.
Nicholas úr fájdalmát, viszont elűzte ifjú hitvese Cassandra, aki mindig mosolygott és kedvesen bánt mindenkivel. Olyan volt ő, akár a tavaszi szellő: finom és nemes, jólelkű teremtés. Nicholas is megtalálta mellette a lelke boldogságát és remekül alakultak a dolgok. Egészen addig a szörnyű, esős és szürke felhőkkel tarkított napig, amikor is megtörtént a szerencsétlenség.
A fiatal ladyt ledobta magáról a megbokrosodott ló, és annyira szerencsétlenül esett, hogy azonnal a halálát lelte a fiatalasszony.
A házba pedig újra beköltözött a gyász, és a szomorúság. A lord magába fordult és erősen italozni kezdett. Kimaradt a báli szezonból még, akkor sem járt társaságba, amikor letelt a gyászév a fiatal nők, szabályosan rosszullétet okoztak nála! Pedig micsoda pompás férfi!
Minden fiatalasszony és lányka megfordul utána. Már a rangja és a pénze is elég lenne bárki meghódításához, de a külseje miatt mindig is ragadtak rá a nők. Magas, sudár alak, erőteljes izomzat, fényes-sötét haj és nemes vonású, jóképű arc.
Minden nő álma.
Ám hiába, Lord Nicholas hátat fordított az életnek.

Nicholas szörnyű fejfájásra ébredt, kongó harangok visszhangoztak a dobhártyájában és milliónyi gonosz tű szúrta koponyáját. Minden egyes pici mozdulat maga volt a pokol. És a legnagyobb baj az volt az egészben, hogy kezdett hozzászokni. Már olyan régen folytatta a züllött életmódot, hogy az idejét sem tudja mikor volt utoljára alkoholmentes napja.
Borotválkozás közben elnézte a tükörből visszabámúló, bánatos arcot, ami egyáltalán nem hasonlított arra a vidám, gondatlan fiatalember arcára, aki pár hónappal ezelőtt tekintett vissza rá.
Megváltozott.
Nem is az aprócska szarkalábak okozták a másságot, vagy a két napos borosta, a tekintete, tette más emberré. Az abban megbúvó keserűség változtatta az egész lényét zorddá és keménnyé. Mintha évszázadok keserűségét és magányát hordaná a szívében, akárha ősi idők átka lebegne a feje felett.
Nicholas miután rendbe szedte magát elfogyasztotta a reggeli kávéját, és amikor kilépett a bejárati ajtón, megint figyelmen kívül hagyta az idős Rose zsörtölődését. Megint, csak az érintetlen reggeli miatt rikácsolt. Mit csináljon nincs étvágya!
A hintó elé két fényes szőrű barna ló volt befogva és a kocsis büszkén húzta ki magát a bakon, hiszen nem akárkinek a kocsisa volt ő.
A pompás hintó a város főtanácsosának a mesés rezidenciája előtt állt meg. Itt volt dolga ma délelőtt Lord Nicholas Dreaknek.

Sarah bezárkózott a szobájába és mérhetetlen zokogásban tört ki. Férjhez adni őt egy özvegyemberhez!Hát ennyire csúnya lenne, ennyire más, mint azok a virág szálak, akikkel délutánonként teázni és csevegni kényszerül? Igen határozottan más. Unja az üres beszélgetéseket és bájolgásokat, a vihogó csitriket és a szigorúan néző anyáikat ugyancsak.
Nem szereti a merevítős ruhát, a fűző a lelkét is összenyomorítja és a haja! Uramisten, amikor a minap az erdei kirándulásra ment a lovász lányával és annak öccsével, annyi bogáncs került a hajkoronájába, hogy könnyek között, de meg kellett szabadulnia a hosszú fürtöktől.
Most hogy néz ki? Csúnya. Határozottan az. A haja ugyanolyan méz szőke, de csak az álláig ér, és a szobalánynak tátva maradt a szája, amikor meglátta. Az apja meg egyenesen szoborrá meredt és még levegőt is elfelejtett venni!Aztán félórán keresztül ordítozott vele és még azzal is megfenyegette, hogy zárdába viteti és apácának adja!
Sarah végig nézett magán, a szürke lovaglónadrágon és az ugyanolyan szövetből készült kis kabátján. Néhol sár foltok tarkították a csizmáját, pedig úgyszintén, és most látta, csak az orra hegyén korom foltok éktelenkedtek! Igazán szalonképes!
Kellett neki teljesen egyedül visszamennie arra az átkozott helyre! Georg és Nardine társaságában fedezte fel az ismeretlen barlangot, ám mivel rájuk sötétedett körül sem tudtak ott nézni. Így hiába a csodás felfedezés haza kellett térniük, és a helyzetet tovább szomorította a tény, az apja ma reggel rajta kapta ilyen szörnyű állapotban, és megfenyegette Sharát. Férjhez fogja adni!
-Kisasszony jöjjön ki, nyisson ajtót, kérem! Látogatója van milady, a vőlegénye szeretné tiszteletét tenni. -A vőlegénye! Még nem is látta, hát ő bizony nem fog hozzá kimenni, csak hadd várakozzon az öregúr, amíg meg nem unja.
-Nem megyek Minna! Ne is várd, fáj a fejem, ma senkit nem tudok fogadni! – Minna, persze tudta honnan fúj a szél, úgy ismerte Sharát, mint a tenyerét. Tulajdonképpen barátnők is lehetnének a közel egy idős lánnyal, de ő csak egy szobalány, míg Shara nemes hölgy. Na, de ahogy viselkedik! Naphosszat a lovász gyerekeivel járja a birtokot és az azt körülölelő erdőt, fára mászik, túrázik, és a hegyek tetejéről nézi a világot. Egy igazi lázadó, semmi nőiesség nem szorult belé! Ez a nagyon jóképű lord Nicholas valószínűleg, csak a hozománynak köszönhetően fog belemenni a frigybe.

Lord Nicholas végignézett a kifogástalan ruházatán, a merevített ingujját igazgatta és a fényesen ragyogó csizmájáról szikrázóan csillantak vissza a kristálycsillár szórta fények. Az egész ház ragyogott és kivilágítva várta őt már- e korai órában. A szobalány kifogástalan teát szolgált fel és a várakozás ideje alatt körbejárta a barna tekintete a dolgozószoba falait.
A falakról a tanácsos, mister Hattewey ősei pillantottak le rá, a bútorok nehéz viasz szagot árasztottak. A tanácsos asztalán, pedig feltornyozott irathalmaz jelezte, otthon is dolgozik, fáradhatatlanul a hivatásának él, London egyik legfontosabb embere.
A magas, szikár testű férfi, energikusan és bájologva üdvözölte őt, vele szemben foglalt helyet, az asztal mögül kínálta Nicholast a havannai szivarral.
Komótosan gyújtottak rá, mintha nem az életük egyik, legfontosabb szerződését készülnének aláírni. – A fehér papírlap zizegett Nicholas ujjai között, amíg átolvasta az okiratot. Pontosan megírt, precíz, szabályos házassági szerződés foglalta magában, az ő, és a lady házasság kötését, és annak minden kitételét. Igazított a csokornyakkendőjén egyet Nick mielőtt a tintába mártotta volna a tollat.
-Várjon! Meg sem nézi a lányomat?
-Nem szükséges, az ön gyermeke csakis jólelkű szelíd teremtés lehet. Elfogadom őt minden kitétel nélkül!-A tanácsos elnyomott magában egy mélyről feltörő megkönnyebbült sóhajt, és leverte a víz, az alatt a három másodperc alatt, amíg a lord a szerződésre kanyarintotta a nevét.
-Félig már érvényes! Shara már elmúlt húsz, neki is alá kell írnia.

Shara nem hagyta el a szobáját, egészen késő délutánig, addigra már korgott a gyomra az éhségtől és unta a magányt.
– Jövő héten lesz a menyegző lányom, majd a lord ráncba szed, ha már én nem tudtalak! Szegény anyád, biztosan forog a sírjában, amikor azt a sok haszontalanságot elköveted!
– Hagyd anyámat, sosem bántál vele rendesen! Mindig fontosabb volt neked a város és a munkád! Szegény anya, végig szomorkodta miattad az életét!
– Hallgass! Mit tudod te, mennyi fáradságot kíván, egy tisztség!Nekem felelősségem van, és ezer teher nyomja a vállamat, míg te naphosszat csak játszadozol!Tudod is mit jelent felelősnek lenni bárkiért is!Csak annyit kérek, ebben az egy hétben, amíg itt laksz, viselkedj úrinőhöz méltóan, és hagy fel a csavargással. Ne hozz rám szégyent!
– Én nem mehetek férjhez apám!- Sharát elfogta belül a rémület, de tudta nincs más választása. Kénytelen hazugsággal elérni a célját.
– Már voltam férfival! Úgy. Már nem vagyok ártatlan!
Mihelyt a lord észreveszi, rögtön semmisé válik a házassági szerződés, és egy rakásnyi vigaszdíjat kell neki fizetnünk, arról nem is beszélve, mit fognak szólni az emberek. – Hattewey először elsápadt majd elpirosodott, végül egészen padlizsán lila színt vett fel az arca. A kirobbanni készülő düh, szinte szétfeszítette a belsejét, hang percekig nem jött ki a torkán, csak tátott szájjal hápogott. Amikor viszont az első rekedt suttogás elhagyta az ajkait, már lendült is előre és Shara hatalmas pofont kapott az apjától. Majd olyan ordítás következett, hogy két perc múlva a személyzet minden tagja a tanácsos dolgozószobájának ajtaja előtt tolongott. Egymással versengve és a másikat odébb taszítva leselkedtek a kulcslukon, hogy a hang mellé láthassák is a műsort.
-Takarodj, a lordhoz! Keresd fel és mondd el neki ezt a nagy szégyent te magad! Kérdezd meg mennyit kell fizetnem azért, hogy elvegyen!- Shara kiszédült a szobából és fel sem tűnt neki, hogy az egész személyzet a nappaliban szorgoskodik. Egyszerre takarít mindenki, még a szakácsnő is!
A tanácsos egész testében reszketett abbahagyta a le s fel, járkálást és lehuppant a faragott székbe, mert a szíve erősen szúrni kezdett. Ráadásul ezt tetézte egy nyomó érzet is, amely egyre erősödött a mellkasában. A levegő akadozva áramlott a tüdejében és a férfi érezte, nagy baj van.
Reszkető kézzel tette a szelencébe a szerződést, amely a legfontosabb családi iratokat tartalmazta. Remélte, hogy nem évekre zárja el a papírt a külvilágtól, a mindenhatóhoz fohászkodott a frigy nyélbe ütéséért. Senki nem tudta rajta kívül, milyen nagyon szükséges a házasság, a családi vagyon már rég elfogyott, kölcsönökből tartják fent magukat. Már régóta nem tudott fizetni, és a lordtól várt anyagi segítséget. De ahhoz előbb Sharának feleségül kell mennie hozzá! Még akkor is, ha már nem ártatlan!
Hattewey rá akart gyújtani, talán jobban érzi majd magát, ha a szivar füstje áramlik körülötte. Odahajolt a mécseshez, ám éppen abban a pillanatban érezte a legerősebb szúrást a mellkasában. Ájultan koppant a felsőteste az asztal lapjára, feldöntve a világító kicsit tüzet. A tűz ki aludhatott volna, ám a mohóságáról közismert elem, most is hódítani akart. Először, csak az irathalmaz fogott lángot, majd lassan tovaterjedt és mindenhová belemart. Hattewey öntudatlan állapotban lépte át a másvilág küszöbét.

Legjobb lesz kézbe vennie a dolgokat! Shara nem akarta, hogy felismerjék London utcáin, ezért Minna köpenyébe burkolózott és sietősen, gyalog, a pofontól még mindig égő arccal hagyta el az otthonát, hogy felkeresse lord Dreaket.

-Odanézzetek, micsoda járása van! A sudár alakról meg ne is beszéljünk! Ő lesz a mi madárkánk, munkára fel!- A kis csoport észrevétlenül a fiatal lány nyomába szegődött.

Londonban nem mindenki tartozott a jómódúak vagy nemesek közé. A lakosság nagyobbik része küszködött az életben maradásért és azért, hogy létezni tudjon. A sikátorokban bűnözők és csavargók vertek tanyát, utcagyerekek százai keresték hogyan és miképpen tehetnének szert az aznapi betevő falatra.
Lucasék csoportja nem lopásból élt. Ők nem alacsonyodtak le odáig, de nem ám! Nőket, fiatal lányokat kaptak el az utcán, és kábítottak el, hogy eladják őket egy helyi bordélynak, vagy a tengerentúlra. Veszélyes vállalkozás volt, nagy figyelmet és körültekintést igényelt. De. Nagyon jól fizetett.
Az ifjú Lucas és társai kifinomult módszerekkel dolgoztak, munkájuk során drága úri ruhába bújtak, és az idegen csak annyit érzékelt, hogy egy-egy alélt teremtést haza segít vagy az orvoshoz visz egy nemes rokon.
Shara a felzaklatott idegállapotában is úgy érezte, követik. Ám ahányszor visszafordult, nem vett észre semmi szokatlant, nyoma sem volt bűnözőknek, vagy rosszarcú, gyanús alakoknak.
Akkor jött rá, mekkorát tévedett, amikor szúrós, fullasztó szag csapta meg az orrát, és a világ elsötétedett előtte.