Égbolt

Nem tudom, mi történt a barátaimmal, de újabban mindegyik úgy viselkedik, mint aki megbolondult. A minap arról beszélgettünk, hogy át kellene rendeznem a lakásomat. Egészen tisztán hallottam, hogy kakukkfészeknek nevezték. Ez nyilvánvalóan bolondság, hiszen a kakukk nem rak fészket.

Nem mintha nem lettek volna előjelek – nagyon is sok volt. Hogy csak egyet mondjak, van már egy hónapja is, hogy békésen horgászok. Vagy horgászom? Mindegy, a horgászok többen vannak. Szeretem a hűvös hajnalokat, alkonyatba forduló estéket, amikor ketten vagyunk, a víz meg én. Megnyugtató látvány, amikor fodrozódik. Halak nem zavarják meg ezt a harmóniát, arra nagyon vigyázok. Kinek hiányzik az életéből egy harcsa, kecsege vagy csuka? Esetleg egy durbincs. Elmélkedem ezeken a cs betűkön; meg kell jegyeznem, hogy nagyon nem szeretem őket. Nincs bennük semmi méltóság. Milyen más az m betű! A szentség aurája lengi körül. Szóval elmélkedem, mire a Sanyi beront a fürdőszobámba, és megkérdezi: Hát te mit csinálsz itt?

Láthatná, itt ülök a kis, összehajtható székemen, mellettem a kukacok egy fémdobozban. Lehet, hogy nem érzik jól magukat, de az az ő bajuk. Nem fogok változtatni a szokásaimon, holmi állatvédők miatt.

Sanyi makogott valamit, hogy már negyedórája csenget, én pedig nem akarom meghallani. Persze nincs igaza, volt az már 18 perc is. Akkor végre lenyomta a kilincset, és további negyedóra múlva rájött, hogy az ajtó nyitva van.

Ki az a bolond, aki horgászás közben bezárja a folyópartot? Ha jól meggondoljuk, nem is lehet. A folyópart már csak olyan, amilyen. Széles. Ja, nem is, szeles.

Hagyjuk rá, egy 14 éves fruskának minden jól áll. Az is, ha nem tesz a sóba levest. Mert van ez az újabb bolondéria, kitalálták, hogy a só egészségtelen. Évezredek óta sózom a húst, hogy meg ne romoljon, most meg sótlan ételt tálalnak fel a szociális otthonban, az öregeknek, nehogy idő előtt meghaljanak. Szegények meg vannak félemlítve rendesen. Csak az 104 éves Mari néni merte megkérdezni, hogy mikor leszünk már idő után.

Könnyű neki, volt a szekrényben egy kis eldugott tepertője, egy darab csécsi szalonna, anélkül semmit sem ér a libazsíros kenyér.

Én is vittem Mari néninek sót meg cukrot. Összeöntöttem egy zacskóba, hogy könnyebb legyen a csomag. Majd szétválogatja, van elég ideje.

Gondoltam, lemegyek már vásárolni, üres a kamra meg a mézesbödön. Veszem a cekkert, régi szép darab még az 50-es évekből, első kézből, megkímélt állapotban, 10,000 km-t futott balesetmentesen. Mostanában még jobban kímélem, jókat pihenhet minden vasárnap, áldja meg érte az Isten a KDNP-t. Végre törődik valaki az én derék cekkeremmel.

Járom az utat, a macskaköves utat, aztán egyszer csak belebotlok egy új boltba. Mert nagyon pörög ám nálunk a gazdaság, egy bolt legföljebb három hónapot bír ki, akkor a NAV lehúzza a rolót, és jöhet a következő. Ki kell használni azt a kevéske szabad helyet, végig a Rákóczi úton. Höjj, de érdekes cégtáblája van, azt mondja, ÉGBOLT. Nézzük csak, emberemlékezet óta nincs otthon egy szem égbolt se, nem is értem, hogy bírtam ki eddig. Ha elég olcsó, megtöltöm a mézesbödönt. Úgyis le kell szoknunk a mézről, mert a méhek mind elmentek Kanadába, tányérmosogatónak.

Helyes kis bolt ez, jobbról egy dizájn, balról kettő, középen egy nagy gépezet, olyan, mint egy traktorral házasított kanapé. Az eladó fehér köpenyben van, és egy sztetoszkóp lóg ki a füléből. Még arra sem volt érkezésem, hogy úgy istenigazából odaköszönjek, ő már mondta is: A mai világ egyetlen baja, hogy nincsenek tonizálva az izmok. Az idegeket se magnetizáják szakszerűen. Az ízületek elektrifikálása egyenesen kétségbeejtő. Szerencsére a német mérnökök megoldották a problémát, és megalkották ezt a csodálatos polárszonárfény imitátort. Radiesztéziás kristálytechnológiával működik. Nincs többé betegség, kopasz fej, menstruáció. Az egész mindössze három millió forint, csak most, csak nekem.

Ég van? – kérdeztem céltudatosan, mert nálam az a rendszer, hogy a szolgák ne fecsegjenek.

Megütközött a koma. Milyen ég?

Én is azt kérdezem. Kellene van öt kiló a kékből, de ha rézgáliccal hamisítják, akkor nem viszem el.

A koma egy teátrális mozdulattal a szívéhez emelte a kezét, és megesküdött, hogy a polárszonárfény imitátorban nincs egy csepp rézgálic sem. Csak egy halogén izzó kell hozzá, meg egy gombelem. És egészen véletlenül el tud intézni nekem egy nagyon kedvező hitelt Egymilliót fizetek átvételkor, a többi húszat havonta, ha akarom, házhoz jönnek a kedves, kopasz, kigyúrt legények, a különös ismertetőjelük Kalasnyikov.

Mondtam neki, hogy Kalasnyikhajt momentán nem veszek; mérjen ki öt kilót a kékből, nem bánom, egy kiló bárányfelhőset is hozzácsaphat, és már itt se vagyok. De csak nem akarta mérni, hanem mondta a magáét, az ő gépe milyen tökéletes, maga a tök-éj.

Egy idő után csak rájött, hogy két őrölben malmozunk, és már csak azt akarta tudni, hogy a kacskaringós istennyilába jutott eszembe, hogy eget vegyek.

Ki van írva, hogy ÉGBOLT, vagy mi a manó.

A koma rácsapott a homlokomra. Egészs-égbolt! Csak a címfestő tegnap már háromkor fájrontot csinált, és azóta se jött vissza. Azért csak vegye meg ezt a hiperszuper polárszonrfény imitátort, legföljebb megbánja, na és.

Mondom, hogy újabban mindenki úgy viselkedik, mint aki megbolondult. Még azok is, akik nem a barátaim.