Egérke és a nagy szőrös valami!

Egérke, még fiatal, kíváncsi kisegér volt, mindenbe beleütötte a bajszát.
A szülei próbálták óvni, de hiába beszéltek neki.
Egérkénk eldöntötte bemerészkedik a kamrából a házba.
– Ne menj be, ott emberek laknak! – mondták a szülei.
– Na meg ott van a macska is!
– Macska? – Kérdezte az egérke.
– Mi az a macska?
– Egy nagy szőrös valami, ami egereket eszik. – Felelte az anyja.
Eltelt egy kis idő, és egérke mégis útnak indult, hogy szétnézzen a házban.
Ahogy bemerészkedett, észrevette hogy az ágy lábánál fekszik egy nagy szőrös valami.
Hirtelen kissé megszeppent, de azért továbbra is kíváncsi volt.
Figyelte, hogy a nagy szőrös valami mikor mozdul meg.
Vajon észrevette? Nem úgy tűnt.
Meg se mozdult, rá se hederített a mi kis egérkénkre.
– Megnézem közelebbről, – gondolta egérke, de a szíve a torkában dobogott.
Szép lassan közelebb merészkedett. A szőrös valami továbbra is mozdulatlanul hevert az ágy lábánál.
– Vajon alszik, vagy meghalt? – morfondírozott egérke.
Már teljesen odaért a szőrös valamihez, de az továbbra sem akart megmozdulni.
Egérkénk felbátorodott. Beleharapott a szőrös valamibe.
Nagyon várta, hogy hazaérjen, és elmesélhessen mindent.
Ahogy visszaért a kamrába, a szülei és testvérei már izgatottan, aggódva várták.
Egérke elmesélte milyen kalandokban volt része, hogy találkozott a macskával, a nagy szőrös valamivel, és az nemcsak hogy nem ette meg őt, hanem ő rágcsálta meg a bundáját.
Az anyja megkérdezte – És hogy nézett ki az a szőrös valami?
Egérke elmesélte, hogy kerek fülei, gombszemei, fekete orra, barna krémszínű bundája volt.
– De hiszen az a házban lakó kisfiú játékmackója! – Szólt nevetve az anyja.
– Jót mulatott a kis egérkéje tévedésén.