Égi segítség

Tünde remegő kézzel kapcsolta be a számítógépét. Még mindig forrt benne az indulat, amely a volt barátjával folytatott előző esti msn-beszélgetés óta sehogy sem akart megszűnni. Már három hónapja szakítottak, mert András megcsalta – immár ki tudja, hányadszor –, és ő képtelen volt tovább eltűrni a hűtlenkedéseit. Ennyi idő igazán elég lehetett volna, hogy elfelejtse a férfit, azonban sehogy sem tudta kiverni a fejéből. Mindannyiszor heves nyugtalanság lett rajta úrrá, ha András bement hozzá az msn-en vagy a cseten, mégsem tudta megállni, hogy újra meg újra bejelentkezzen, abban a reményben, hogy válthatnak néhány szót, és erre a már-már betegesen kényszeres cselekedetére sehogy sem talált ésszerű magyarázatot. Hiszen minden beszélgetésük vad szóváltásokba torkollt, mondhatni az első néhány mondat után. Persze, mert András szeretett elhencegni a legújabb hódításaival, mintegy visszavágásként azért, hogy Tündének máris van új barátja, és egyenesen élvezte, hogy meggyötörheti őt az új kedves szépségének, gyengédségének, egy szóval tökéletességének ecsetelésével. Egy este vagy hússzor kiléptek-beléptek, mikor melyiküknek borult el az agya a vitatkozás hevében. Tünde szégyellte magát, amiért olyan durva szavakat használt, holott ő sosem szokott csúnyán beszélni, de Andrásnak sikerült elérnie, hogy olykor egyszerűen nem volt ura önmagának. A végén még el is átkozta a férfit, annyira betöltötte lelkét az iránta érzett gyűlölet.
Most is azért jelentkezett be a csetre, hátha András is fent van és bemegy hozzá. Amint megpillantotta a nickjét az online tagok között, a gyomra görcsbe rándult. Szerencsére legalább azt meg tudta állni, hogy ő hívja privát beszélgetésre a férfit. Inkább a közösben folyó társalgásra figyelt. Egyszer csak feltűnt neki egy új nick – Valaki –, de csak azért, mert egy női nick a bemutatkozó szövegére megjegyezte, milyen értelmes gondolatokat írt. Tünde kíváncsiságból megnézte az illető – az sem derült ki, férfi-e vagy nő – adatlapját, és neki is felkeltette az érdeklődését. Futólag látta, hogy alig félórával korábban regisztrált az oldalon.
Bekapcsolódott a közös csevegésbe, mivel Istenről és a vallásról folyt a szó, ami őt korábban nagyon is foglalkoztatta. Hamarosan már szinte csak ketten beszéltek, a többieket nyilvánvalóan untatta a téma. Tünde úgy döntött, jobb, ha privátszobában folytatják. Valaki cseppet sem lepődött meg azon, hogy bement hozzá, és pár perccel később a szeretet fontosságáról beszélt neki. Tünde kijelentette, hogy igen, ezt ő is tudja, meg hogy könnyű azokat szeretni, akik jók, de sokkal nehezebb egy olyan embert, aki megbántott bennünket, majd elárulta Valakinek, hogy az ő szívében megjelent a gyűlölet, mégpedig olyan mértékű, amilyet még soha, senki iránt nem táplált. Röviden vázolta, mi az, ami hónapok óta egyre csak kínozza, testét-lelkét meggyötri.
Valaki: Azért van benned harag és gyűlölet, mert úgy érzed, az a férfi meglopott, elvett tőled valamit. Amikor szeretted, kértél érte cserébe valamit?
Tünde62: Nem. Én mindig önzetlenül adtam neki, segítettem rajta, amikor bajban volt, anyagilag is támogattam, lelkileg is mellette álltam, ha szüksége volt rám. Cserébe csak azt vártam, hogy megbecsüljön és szeressen.
Valaki: Akkor mégis vártál érte valamit: szeretetet. Ha szeretetből segítesz máson és bármit adsz neki, ne várj cserébe semmit. Jézus sem kér semmit tőlünk, egyszerűen csak szeret minket.
Tünde62: Erre nem is gondoltam. A gyűlölet, amit érzek iránta, teljesen megmérgezi az életemet. Hogyan szabadulhatnék meg tőle?
Valaki: A gyűlölet a Sátán eszköze. Mintha azt suttogná a füledbe: Igen, haragudj erre az emberre, hiszen kihasznált, megcsalt, nem érdemli meg, hogy megbocsáss neki! Gyűlöld csak, rászolgált!
Tünde62: Igen, szinte hallom… Éjjel és nappal…
Valaki: Csak egy módon szabadulhatsz meg tőle. Tedd le a terhedet Jézus lába elé!
Tünde62: De hogyan?
Valaki: Imádkozz! Vonulj vissza a belső szobádba és imádságban tárd ki Neki a szívedet! Ő tudja, mitől szenvedsz, de tőled akarja hallani. Kérd Tőle, hogy szabadítson meg a gyűlölettől, és segítsen, hogy képes legyél megbocsátani annak a férfinak. Amíg nem bocsátasz meg, a harag és a gyűlölet benned lesz és további fájdalmakat fognak okozni neked. Kérd az életére Jézus áldását, és meglátod, jobban fogod érezni magad!
Tünde szemét úgy elhomályosították a könnyek, hogy alig látta a betűket a monitoron. Tudta, hogy Valakinek igaza van, és szeretett volna megszabadulni ezektől az érzésektől, csak eddig nem tudta, hogyan. Hirtelen az a határozott érzése támadt, hogy ez az ember nem véletlenül regisztrált a csetoldalra, ráadásul éppen aznap délután.
Tünde62: Ki vagy te?
Valaki: Az nem fontos.
Tünde62: Talán Ő küldött hozzám? Felelj, kérlek! Ugye Ő küldött???
Nem érkezett válasz, és Valaki nem sokára kilépett. Tünde bambán nézett a monitorra. Már az is felfoghatatlan volt számára, hogy egy hívő ember minek regisztrál a csetre, hát még az, hogy pont aznap délután. Meggyőződése volt, hogy Valakit Isten küldte hozzá, mert látta, mennyire gyötrődik, és hogy segítségre szorul. Mivel ő nem közeledett felé, hát Isten elébe jött és most tálcán kínálta a megoldást. De hogy éppen egy csetoldalon??? Elképesztő!
Tünde kikapcsolta a gépet, és bement a szobájába. Leült az ágyra, imára kulcsolta a kezét, és lehunyta a szemét. A hosszú imádság alatt szakadatlanul patakzottak a könnyei, és lassacskán érezte, hogy szűnik a gyomrára nehezedő nyomás. Amikor kimondta az „Ámen!”-t, kimondhatatlan békesség szállt rá és végtelen megkönnyebbüléssel felsóhajtott.
Amikor hetekkel később a tudomására jutott, hogy András ismét az alkoholhoz menekült a gondjai elől, ráadásul olyan mértékben vetette bele magát az italozásba, hogy kórházba is került miatta, már csupán szánalmat érzett az egykor imádott férfi iránt, és attól kezdve minden este imádkozott a gyógyulásáért…