Kr. e. 990 Iyyar 8.
Telik az idő a Földön. A világ azonban változatlan: hibát hibára halmoz. Nem elég, hogy hibáznak, hanem hibájukat még helyesnek vélik. Azt mondják, hogy a hibából tanul az ember. De vajon nem lenne jobb, ha egyáltalán nem hibáznának? Ilyenkor kicsit elmosolyodok rajtuk, ezzel próbálván magam orcájára is fényt csalni, hogy a sok Életelvitel mellett számomra is jusson öröm. A jelenlegi helyzet azonban teljesen elborzasztott. Hatalmas háború dúlt Kánaán földjén, egy olyan háború mely során testvér testvér ellen emelte kezét. Zűrzavaros időket élünk, s ez még a királyi házban is mutatkozik. Ott a leginkább! Dávid, ki Isten kegyelméből lett Izráel királyává megszegte az isteni törvényt, s ennek hibájából kell most elviselnie a büntetést. A fia, kit Absolonnak hívnak erős kezű férfivá érett és a bosszútól vezérelve több olyat is tett, ami nem volt helyes. A legnagyobb hibája azonban az volt, hogy engedett a szívében lakó gonoszságnak, mely már úgy eltelítette, hogy nem veszi észre azt, hogy már ebből ki kellene lépni. Istenem nem akarja a fiú halálát, de félő, ha ez így megy tovább megtörténik. Félő, hogy elveszik egy annak magvából kinek ezelőtt esküt tett az Úr. Ennek nem szabadna bekövetkeznie, de félő, hogy befog. Azért szívemben reménykedek abban, hogy azért mégis lesz ebből kiút. Hiszek Uramban!
Kr.e. 990 Iyyar 16.
Felvonult a két sereg, felvonult Ézsau és Jákob, Jákob és Ézsau. Azonban ez most nem a vér szerinti Jákob és nem a vér szerinti Ézsau, hanem a lélek szerinti Jákob és a lélek szerinti Ézsau. Ütközetre készülnek, megütköznek hamarosan. Most eldől, hogy ki az erősebb, kit illet az elsőszülöttségi cím. Az áldás, melyet Jákob hordoz magán vajon erősebb-e annál az áldásnál, mit Izsák adott Észaunak? Vajon győzelmet arathat-e Benjámin testvérei felett? Vajon képes lesz vér nélkül áldást szerezni? Vajon Isten ki oldalán harcol? Vajon mi lesz a vesztes sorsa? Nem tudjuk. Annyit tudunk, hogy ez a felgyülemlett gyűlölet csatája, az Armageddon, mely elsöpör mindent és mindenkit. Itt már nincs semmi, itt már mindenki senki, csak az Egy a Valaki. Ez valaki a én Uram, a győzhetetlen király, ki eljön, hogy ítéletet tartson. S most pedig a két fél megindul egymás ellen. A győzelem azé, kivel van az Úr, kinek lelkébe belé van helyezve a Győzelem, a Lélek. S úgy tűnik immár, hogy Benjamin szíve hordozza magán Uramat, ő az kinél maga az Isten lakik. Győzhetetlen kőszál, egy hatalmas szikla, melynek kora vetekedik a bölcsek bölcsességével, a szegények gazdagságával és az elesettek büszkeségével. Győz ő, mert felette áll az Úr és gondoskodik felőle. Felakasztja az Úr az ő ellenségét, s kivégzi azt Júda keze által, Júda fejedelme által, ki rokona annak, ki választottja ellensége. Meghalt ő, s én elvevém az Életet tőle, s visszaadván azt az én Uramnak. Ennyi volt, győzött Dávid és halott lett Ézsau, meghalt a fiú. Dicsőség Uramnak! Sok vigasz a király háznak!
Kr.e 931 Kislev 28.
S lám tovább nőt családja annak, kivel az Úr volt. Erősödött keze, s nem lankadott szíve, de az utódja mégsem teljesítette eme küldetését. Elhagyván Izráel védelmezőjét, népének hű vezetőjét, s idegen istenek után járt szíve, s bűnbe esett, a mocsárba. Süllyedni kezdett, de nem volt segítője. Kiáltott Baálhoz, de ő nem hallgatta meg, szólt az Uramhoz, kiben nem hitt már. Nem volt már esélye, hit nélkül még az Úr sem segíthetett rajta. Pedig szeretett volna rajta segíteni, de saját ostobasága végett képtelen volt rá, hogy igazán kérje Ura segítségét. A szív mely megtelik méreggel már nem veszi észre azt, hogy mérgezett. Számára a méreg a gyógyszer, s a gyógyszer a méreg. Ilyenné válhat bárki, legyen az bölcs vagy tudatlan. Ám súlyosabb annak terhe, ki bölcs volt, de mégis megfulladt, hisz bölcsességével rájöhetett volna arra, hogy hogyan kell úszni, s nem elsüllyedni. A bölcsesség nagy kincs az ember számára, ugyanakkor nagy teher. Úgy látom én, hogy jobb az embernek ha keveset tud, mintha sokat, de annak nem veszi hasznát. Többet ér, ha a tudatlant nevelik, mint a bölcset szidják. Ám ez a Salamon, ki Dávidnak örököse, ki a magán hordozza a felkentek áldását letért az útról, s nem hat rá még a dorgálás sem. Vak lett és rideg, elhagyta Istenét ki sokszor megsegítette, ki békét adott számára és nyugalmat. Ám az utódaira más sors vár, birodalma kettészakad majd, mivel fia magán viseli az átkot, mely a bölcs adott át a fiának. Most azonban ismét szólítanak, meghalt a király. Kitartás Izráel!