Egy anya aggodalmai. Gondozásra szorulók sorsa. 5

Alcím: Gyógyszer mellékhatása, és emberi mulasztások sorozata?*

Kérésemre az Önkormányzattól megkaptam az előzményeket, melyből világosan kitűnik, hogy érdekeimet sérti, mivel az intézet igazgatója félrevezette a hatóságot, azt állítva, hogy én, fiam gondnoka az augusztus 2012. 8-án küldött e-mailben kezdeményeztem nála a jogviszony megszüntetését.
Ezért észrevételeztem az Önkormányzatnál, s bizonyítékaimat eljuttattam hozzájuk, jelezve, hogy a testület határozatának indokolását nem fogadhatom el, kértem annak a valóságnak megfelelő kijavítását, mivel sérti az érdekeinket.
Ugyanis károkat szenvedtem az áthelyezés miatt.

1.) Fiam operációi, és a teljes fogpótlása idején (csak a fővárosi fogászati klinikán vállalták), gyakran, hosszú ideig tartózkodott távol az intézeten kívül, velük egyeztetve, de azokra az időkre velem kezdetben 20, majd 60%-os fenntartási költséget fizettettek, hogy ott biztosítva legyen a helye! A kiadások anyagi kárt jelentenek, mivel fiamat eltávolították onnan – mindazt nem én kezdeményeztem!

2.) Kórházi ápolásomat meg kellett szakítanom, további kezelésekre lett volna szükségem, de az Intézetből el kellett hoznom, mivel az igazgató a 2012. június 25-i ajánlott levelében közölte, hogy kérésemet nem teljesíti és nem hajlandó várni az áthelyezésével. Az igazságtalan döntése nem csak fiam kárára történt, hanem egész családunk életét felborította.

3.) Fiamnak szenvedést és egészségromlást okoztak azzal, hogy gyógyszerét megduplázták, más összetételű, dupla adagot adagoltak neki, mint amit eredetileg a neurológiai főorvos előírt. Fiamnál az Intézetben kapott gyógyszer túladagolása fejtette ki azokat az ijesztő hatásokat, amelyek miatt eltávolították az intézetből. Ugyanis az intézményben alkalmazott „hozzáértő, hivatástudattal rendelkező” szakembereknek észre kellett volna venniük, mi okozza a váratlanul jelentkező magatartás változást a gondozásukra bízott személynél, és annak alapján orvosi ellátásban kellett volna részesíteni őt a helyett, hogy sürgős eljárással, más intézménybe eltávolítsák onnan, és a családra hárítsák mulasztásuk miatt előállt károkat.

4.) Idős, mozgássérült vagyok, rám nézve a sok utánjárás, gond, izgalom különösen rossz hatással van. Nem ilyen gondokkal kellene foglalkoznom, éppen elég egyéb terhekkel megküzdenem.

5.) Fiam 2012. augusztus 6-án hagyta el az intézetet. Addig az intézetbe érkező családi pótlék járandóságát a mai napig nem utalták át. Az intézettől kapott címek-adatok alapján kértem, s még mindig csak „folyamatban van az ügy”, amiből nehéz megélni. A nyugdíjam kevésnek bizonyul háromtagú család ellátására; idősebb fiam is 10 éve munkanélküli, a kisebb fiam rokkant nyugdíja pedig meg sem közelíti a létminimumot, tehát egyéb szükségleteit nekem kell kielégítenem.

6.) Lányom már a kórházi kezelésem alatt kapcsolatba lépett az intézet vezetőjével, s közölte, miért nem tudok azonnal intézkedni. Azt is közölte, hogy a kijelölt intézmény helyett hozzá közelebb eső, megfelelő otthont szeretnénk keresni. Mikor hazatértem, én vele együtt továbbfolytattam telefonon, interneten, e-mailekben új otthon keresését. Már olyan is szóba jött, hogy együtt, mindkettőnk számára keresnénk olyan helyet, ahol fogadnának egy-egy kényelmes külön szobában, ahol írásbeli tevékenységemet tudnám folytatni, akkor lakásomat-garázzsal együtt eladnám, abból kiegyenlítve a felmerülő költségeket. Azonban eddig nem sikerült.

7.) Egész családom nyugalma rémálomba fulladt. A gyógyszer-mellékhatás okozta rettegést, gondot, hogy mi lesz vele ezek után, ki tudja számunkra kártalanítani???
Elhatároztam, hogy amennyiben az Intézet nem nyújt számomra erkölcsi- és anyagi kártérítést, úgy kénytelen leszek bírósághoz fordulni.
Kértem az Önkormányzat segítségét, határozatának kiigazítására, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő mások, az amúgy is nehéz körülmények között élő családok rovására.

*
Nem tudok belenyugodni a történtekbe! Azt sem tudom, mitévő legyek!
Elő kell készítenem másik helyre fiamat, ahol idegenek közt kell megint beilleszkednie, mostani állapotában és ennyi elszenvedett csalódás után… tudom, nem lesz könnyű neki, hiszen már felnőtt és több mint 30 évig volt a megszokott helyen…
Tegnap (nov.18.) kaptam egy kedves ismerősömtől az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány címét, e-mailjét, telefonját. Hasonló ügyek kivizsgálásával foglalkoznak. Röviden megírtam, milyen gondjaim vannak, s érdeklődtem, tudnának-e ügyemben segítségemre lenni. Válaszuk alapján elküldöm az anyagot… Nem tudom, szabad-e reménykedni?
Én félek legjobban attól, hogy rettegése nem szűnik meg, s hogyan (talán csak altatóval) tudom majd elérni, hogy a másik intézetbe vigyem, és oda betegye a lábát…
Már tájékozódtam személyesen is a kijelölt intézetben, ahol az alkalmazottak több bizalmat nyújtottak, mint a korábbi helyen.
Életemben éppen elég sorscsapást kellett átélnem. Erre már nem számítottam. Az viszont tény, hogy alaposan megrendült az a képességem, hogy mindig bizakodó legyek…
Most itt tartunk az üggyel, de sajnos, nincs vége, még lesz folytatása, s ha valakit majd érdekel, fölteszem azt is, hogyan végződik.
*
Végül meg kell jegyeznem: Fiam ruhaneműs csomagjait tanúk jelenlétében bontottuk ki. Bizonyos, fontos holmik hiányoznak, amik 1-2 éves használat alatt nem kophatnak el.
Többek között a rádiója sincs meg, már korábban sem tudták ideadni, s telefonon közöltem velük, amire nem reagáltak.
Egy márkás farmernadrágját is többször reklamáltam, hogy sosem abban küldték haza, s magam sem találtam a holmi között, amikor megnéztem a szekrénye tartalmát.
A csomagban csupán az átmeneti kabátja volt, de téli kabátot, de téli cipőt és csizmát sem küldtek.
Több minden hiányzik, s olyan ócska holmikat is küldtek, amilyeneket én soha nem vásároltam a fimnak, s melyek nem kopnak el egy-két év alatt!
A csomagban találtam 1 pár, két számmal nagyobb új gyógycipőt, csak azt nem tudom, mit kezdjek vele? Mivel ha a fiam fölvenné, a sarkához beférne egy ping-pong labda!
Egyébként a selejt ruhákat mindig kiválogatták, s azokat a megőrzött leltárak szerint, mindig pótoltam.

* A személyneveket, intézmény jelenlegi elnevezését érthető okok miatt megmásítottam. Főszereplők: anyát én-nek, gyermekét: fiú-, fiam jelzővel szerepeltettem.

Egyelőre vége!