Fiatal volt és tele energiával. Feketére festették, mert ez jól állt neki és egy bizonyos fokú eleganciát biztosított számára. Szeretett utazni és ilyenkor kerekded popsija lágyan hullámzott együtt az úttal, ezzel mintegy biztonságot sugározva magából.
Egy hosszabb túrán volt, amikor aztán meglátta a végzetet, az elkerülhetetlent.
Amikor először látta messziről, a szembe jövő hatalmas testet, még nem gyanított semmit, hiszen sokan jöttek szembe az úton, de csak elhaladtak mellette, legföntebb összevillant égő tekintetük.
Hanem ezzel, a mellette óriásnak tűnő, szembejövő idegennel érezte, hogy gondjai lesznek, mert az egyenesen felé tartott, mintegy elkerülhetetlenné téve a találkozást.
Szeretett volna kitérni előle, de az utat az ő oldalán mély sánc kísérte, arra nem mehetett, a túloldalra nem vághatott át, hiszen akkor őt okolnák majd, ha valami netán történne közöttük.
Annyira fiatal volt, hogy még sosem csókolta meg senki úgy istenigazából, csak egy pár gyerekes puszit kapott, de ezeknek nyoma is alig maradt.
És most íme, egyből csak jön szembe egy óriás, aki úgy néz ki, nagyon csókolózhatnék, és ő nem tud elmenekülni, pedig úgy elmenekülne, hiszen utálja az ilyenfajta erőszakos csókot.
Az meg csak közeledett és nem titkolta szándékát, más arra járók is látták, de senki nem tudott ellene tenni semmit, mert félelmetes volt, robusztus testű, így aki csak tehette inkább kitért előle.
De ő nem térhetett sehova, mert az előtte haladóktól gyorsabb tempóra nem válthatott, a sánc túl mély volt ahhoz, hogy beleugorjon, tovább már gondolkodni se volt ideje, mert leállították.
A csókolózás azért így is megtörtént, minden előjáték nélkül, igaz nem volt annyira fergeteges, mintha mindketten rohantak volna, de eléggé erőszakos ahhoz, hogy a kis Ford Ka totálkáros legyen. Utasai szerencsére megúszták kisebb sérülésekkel.
A csókos kedvű idegenről meg kiderült, nem is égett annyira a vágytól, csak elaludt a sofőrje, de baja neki se lett, azon kívül, hogy meg kellett szakítsa édes déli álmát.
6 hozzászólás
Hú, de megborzongattál…
Szerencse, hogy komolyabb sérülések nélkül megúszták.
Veszélyes dolog elaludni vezetés közben. Magam is voltam szemtanúja egy ilyen borzalomnak, szerencsére emberáldozat ott sem volt.
Ezúttal nem mondom élvezetesnek az írásod, pedig jól megírtad, de a borzongás miatt levonok egy csillagot.:)
Szeretettel
Ida
Ez hátborzongató és nagyon ötletes!
Gratulálok!
Deiphobae
Kedves Ida!
Azért is írtam, hogy borzongjon aki elolvassa és el ne aludjon menet közben. Főleg a szépnem, mert nő volt a vezetője annak a kocsinak, amelyik a frontális ütközést előidézte. Két kisgyerekkel a hátsó ülésen aludt el, déli egy órakor! Köszönöm a csillagot, de valójában nem azért írtam, csak úgy jött az ötlet amikor a fiam mesélte, hogy mi minden átfutott az agyán egy pillanat alatt, amikor látta a velük szembe jövő autót és az elkerülhetetlen ütközést. Szeretettel: István
Köszönöm kedves Deiphobae! Az ötlet lehet nem is teljes egészében az enyém, de a gratulációt elfogadom, mert én olyan ember vagyok aki nem utasít el soha semmit, és mindent elfogad, amit felajánlanak neki. Természetesen csak úgy, ha ez nem jelent elkötelezettséget semmilyen irányba. Szeretettel: István. Apropó! Nem árulnád el nekem igazi keresztneved.
Kedves István!
Az írásod nagyon ötletes! Bár az útviszonyok hosszas taglalásából már rájöttem, hogy miről van szó pontosan, de ez semmit nem von le az alkotásod értékéből.
Ez az erőszakos csók lehetetlenné tett mindenféle folytatást…
/Mint általában az erőszakos csókok, amiket igen kevesen kedvelnek./
Judit
Köszönöm az értékelésed kedves Judit! Valójából, nem is akartam, nagyon titkolni, hogy miről van szó, csak gondoltam nem árt egy kis titokzatosságot is beleszőni a történetbe. Szeretettel: István