Egy jó barát segít, ha baj van!

A kocsibejárón állva Frank lelkesen integetett Vanessa után, ahogy elhajtott a gyerekekkel. Miután megbizonyosodott róla, hogy egyedül maradt, sarkon fordult és egyenesen a hátsó udvarba tartott. A kerti székeken még ott csillogott a reggeli harmat és Margaret labdája pirosan vigyorgott a ruhaszárító alatt. Frank kinyitotta a fészerajtót és izgatottan lépett a permetszereket tartalmazó kis szekrényke elé. Kivette a zsebéből a szekrény kulcsát, majd egy határozott mozdulattal kinyitotta azt.
Amikor feltárult előtte a szekrényke tartalma, megnyugodva sóhajtott egyet.
A különféle herbicidek és más mérgek mellett ott feküdt a fadobozka amit Frank egy fél évvel ezelőtt helyezett be ide. Kivette a dobozt, megsimogatta a fedelét mint egy jó barátot. A dobozkában több mint tízezer dollár lapult, amiről Vanessa mit sem sejtett.
Frank jóleső érzéssel hagyta el a fészert miután kivette a pénz egy részét. Már az aznap estén járt az esze. Vajon melyik helyre menjen el? Legyen a Blue Velvet? Vagy inkább a Surrington street? A Blue Velvet-ben csak megkoppasztják az embert. Surrington street pedig nem valami biztonságos környéken van. Frank összeráncolta a homlokát. A Folmarx-ban látott egy hirdetést, mely szerint a belvárosban nyílt egy új hely. Akkor ez lesz az!
Fütyörészve bement a házba elvégezni a megígért teendőket. Vanessa gondosan előkészített egy listát, amit hátrahagyott neki. A lista felsorolta a fűnyírást, a grillező összerakását, a csatorna kijavítását és további férfikezet igénylő munkákat. Ez jellemző volt Vanessára. Mindent pontosan összeállított és el is várta a többiektől, hogy megcsinálják azt. A gyerekeknek külön kis táblájuk volt a konyhában nevükkel a tetején. Margaret, Tom és Mitchel nevei alatt pedig mindegyikük aznapi beosztása szerepelt. – Minnél hamarabb felelőséget kell válalniuk – Vanessának ez volt a kedvenc mondata.
Frank imádta a feleségét, de olykor egy kis friss levegőre vágyott. Mint például ma este is. Vanessának a három gyerek mellett estére már nem maradt energiája Frankre, amit a férfi szíve mélyén meg is értett. Neki viszont igényei voltak, mint minden egészsége férfinak. Ha Vanessa megtudná merre jár hétvégenként…Ebbe jobb nem is belegondolni.
Frank harmincas évei végében járó férfi volt, szomorú szürkéskék szemekkel és dús, hullámos hajjal megáldva. Ellentétben a legtöbb férfival neki nem okozott gondot a kopaszodás, sőt ha nem látogatta meg minden két hónapban a fodrászát akkor már kezdte felvenni a rocksztár frizurát. A munkája miatt is gondosan ügyelt jó megjelenésére,mert hát ki akarna egy elhanyagolt fickóval üzletet kötni. Néha kapott ajánlatokat női ügyfeleitől, de ezeket sosem vette komolyan. Túl kockázatos lett volna viszonyt kezdenie valakivel.
Ingatlanügynöki állása meglehetősen rugalmas időbeosztást hagyott neki, igy nem volt olyan feltűnő ha hétvégén is doglozni hívták.
Néha észrevette, hogy Vanessa különös tekintettel néz rá, de sosem kérdezett rá semmire.
Már jócskán elmúlt hat óra mire befejezte a munkát. Jólesően nyújtózott egyet és megállapította, hogy bőven maradt még ideje összerakodni és felkészülni az estére.

A nő aki szemben ült vele nagyjából egykorú lehetett Vanessával. Szőke haját egyszerű lófarokba kötötte, az arcára pedig túl sok smink került.
Röviddel azután, hogy belépett a bárba, a lány már rá is tapadt.
– Mint mondtam, ezer dollárt kérek egy órára.
– Khmm.., nem lesz az egy kicsit túl sok?
– Miért volna sok? – húzta el a száját. – Amit én nyújtok neked, azt nem minden lány tudja itt.
Frank belekortyolt az italába, hogy időt nyerjen. Ezer dollár egy órára? Ennek a tyúknak elment az esze! Ezer dollárért öt nőt is megkaphatna.
– Sajnálom, de nem én vagyok a maga embere – sikerült egy mosolyt is kipréselnie magából.
A nő taktikát változtatott. – Ha nem fog tetszeni amit csinálok, visszaadom a pénzed.
Frank meglepetten pislogott, ilyet sem hallott még. Alaposabban megnézte a nőt. Szép formás mellei és hosszú combja kivillant a szűkre szabott ruhájából. Elegáns ujjait pohara köré fonta, sejtelmesen cirógatva azt.
– Rendben. De remélem nem csak trükk az egész.
A lány komolyan ránézett amikor átvette a pénzt. – Én sosem tennék ilyet.
Frank kifizette az italokat és elindult a lány után.
– Azt hittem van itt valami szoba, ahol kettesben lehetünk. Az utcai lámpák fényében a lány megállt egy kocsi mellett. – A lakásomra megyünk. Sokkal kellemesebb és nem fog zavarni senki sem.
Kinyitotta az anyósülés felőli ajtót, hogy Frank be tudjon szálni.
Egy darabig csöndben ültek egymás mellett. Már teljesen kiértek a városból, a házak helyét erdős rész vette át.
– Nem tudtam, hogy ilyen messze van ahol laksz – forgolódott Frank idegesen.
– Nem itt lakok – mondta nyugodtan a lány.
– Akkor mit keresünk itt?
– Gondoltam szívhatnánk egy ki friss levegőt – kanyarodott le egy mellékútra a nő. Megállította az autót és Frankre nézett. – A feleséged hol hagytad barátom ?
A lány hangjából eltűnt minden kedvesség, metsző gúnnyal tette fel a kérdést.
– Na jó! Nekem elegem van. Kérem vissza a pénzt!
– Miért? Nem tetszik valami?
– Nem ebben állapodtunk meg.
– Valóban – nyugtázta a hallotakat a lány. Benyúlt a táskájába és előhúzta a pénzt. – Tessék itt van, vedd el.
Frank a pénzért nyúlt, de ekkor a lány a másik kezével előrelendült és hozzáérintett Frankhez egy hosszúkás tárgyat. A következő pillanatban Frank azt érezte, hogy valami iszonyatos erővel rázza és pokoli fájdalom lesz rajta úrrá. Az izmai görcsbe rándultak és kapkodva próbált levegőhöz jutni. Halványan érzékelte, hogy a lány matat a keze körül, de képtelen volt védekezni.
– Csak nyugalom barátom! Ez az elektromos sokkoló amivel megcsiklandoztalak, csak rövid ideig hat – távolról érzékelte a hangokat amint lüktetve a fejében szavakká alakulnak át. – Mindjárt jobban leszel és akkor elbeszélgetünk egy kicsit. Most ha nem bánod rágyújtanék egy cigire.
Frank száját egy artikulátlan morgásféle hagyta el, szabadulni akart volna a kezén lévő kötelektől. Öt perc elteltével már annyival jobban érezte magát, hogy megkérdezhesse mit akarhat tőle támadója.
– Csak beszélgetni szeretnék – mondta a lány ártatlan mosollyal – aztán majd meglátjuk.
– Megtarthatja a pénzt, csak engedjen el – kérlelte Frank.
A lány hátravetett fejjel kacagni kezdett. – Jaj drágám, azt hiszed a pénz miatt csinálom? Valami sokkal fontosabb dolog miatt vagyunk mi itt. Rágyújtott egy újabb cigire és letekerte az ablakot. Frank óvatosan közelebb araszolt az ajtóhoz. Ha ki tudna jutni a kocsiból..
– Tudod, amikor anyám lelécelt otthonról, egyedül maradtam a mostohaapámmal. Sajnos az öreg folyton rám akart mászni, így nem maradt más választásom, el kellett szöknöm. Keményen kellett dolgoznom minden egyes dollárért amit kaptam. Később találkoztam egy pasival aki felkarolt engem. Naiv voltam és fiatal. Lucas nem árulta el, hogy nős és esze ágában sincs felválni engem, mígnem egy szép napon magam jöttem rá .. – a lány hangja elhalkult.
– Miért mondja el ezt nekem? – kérdezte Frank.
– Benned és Lucasban is van valami közös. Mindketten csaljátok a feleségetek és tönkretesztek mindenkit magatok körül. Tudod mennyi ilyen alak mászkál a világon?! De majd én megmutatom nektek!
Most már összefüggéstelenül kezdett beszélni mindenről.
– Ez a nő megzavarodott! – villant be Frank agyába. – Ki kell jutnom az útra.
– Mit kezdjek egy ilyen tetű alakkal, mint te vagy? – tűnődött hangosan a nő. – Tudod mit? Elszívok még egy cigit és ha visszajöttem elárulom neked.
Frank figyelte amint a nő kiszáll és az öngyújtójával küszködve próbál tüzet csiholni. Ezt az alkalmat várta, hogy megszökjön. A kezeivel ügyetlenkedve lassan kinyitotta az ajtót és kihasználva a nő figyelmetlenségét rohanni kezdett az erdőben.
A nő csak pár másodperc után eszmélt fel, amikor is már Frank eltűnt a szeme elől.
– Állj meg te rohadék! – kiálltott utánna. Futni kezdett ő is, de magassarkú cipője és szűk ruhája jelentősen hátráltatta az üldözésben. Frank áldotta a belvárosi fitness szalont ahová rendszeresen járt edzeni. A kiálltozások fokozatosan elhalkultak, majd egy idő után elmaradtak mögötte.
Az erdőben friss avarillat terjengett, a talaj melege összekeveredett a levegővel és pára alakjában szállt Frank lábai körül. Olyan hirtelen ért véget az erdő mitha csak elvágták volna. Frank lába most már a betonúton csattogott. Cipője sárban úszott és a nadrágja is bepiszkolódott, de boldog volt, hogy megszabadult attól az őrült némbertől. Gyalog indult vissza a városba. Nem mert stoppolni, mert tartott tőle, hogy az a nő visszajön és esetleg tartogat még valami rosszabbat is mint az elektromos sokkoló.
Lassan tudott csak haladni, a közeledő autók elől a sűrűbe rejtőzött.
Hajnali derengés köszöntötte mire holtfáradtan hazaért. Egy konyhai késsel megszabadult a köteleitől és úgy ahogy volt ruhástól végigdőlt az ágyon ahol nyomban elaludt.
Az utolsó gondolata az volt, hogy még meg kell javítania a csatornát mire Vanessa hazajön.

Két héttel később egy külvárosi házban megszólalt egy telefon:
– Igen?! – szólt bele egy kellemes női hang.
– Angela?! Te vagy az? Képzeld, a férjem mintha kicserélték volna. Nem tudom mivel érted el ezt, de borzasztóan örülök neki! Amikor az osztálytalálkozón beszélgettünk nem hittem volna, hogy tudsz rajtam segíteni.
– Hát mire vannak a barátok drágám? Ki tudja, talán még másoknak is felajánlom a segítségem .. A nő szélesen elmosolyodott és kifújta a füstöt.