Szeretek ebbe a presszóba járni, jó kávéjuk van. Mindenhol lehet kapni, de mindenhol másmilyen, nekem az övék ízlik a legjobban. Váltok pár szót a pultossal miközben kevergetem, szürcsölgetem a jó erős feketét. Mikor megiszom, akkor leszámolom az árát -szeretik, hogy mindig van nálam apró-, elköszönök, majd kilépek az ajtón.
Furcsa, ütemes hang csapja meg a fülemet az utca vége felől. Arra nézek, kisebb tömeg közelít, táblákkal, transzparensekkel a kezükben. Tüntetők. Ahogy jönnek felém, egyre tisztábban lehet érteni, hogy mi az a ritmusos hang, mit is skandálnak:
-Kávét akarunk, kávét akarunk!
Csodálkozó arccal fülelek, hogy biztosan jól értem-e amit mondanak. Már elég közel vannak, el tudom olvasni a táblákat, azokon is az szerepel, hogy kávét akarunk. Elég értetlen képet vághatok miközben az egyik mellettem elhaladó tüntetőtől megkérdezem:
-De miért nem vesztek, vagy főztök magatoknak kávét, ha ennyire hiányzik?
-Akkor miért tüntetnénk? Ez fontos ideológiai kérdés!
Erre nem gondoltam.
4 hozzászólás
Kedves István!
Az első pillanatban megmosolyogtam a képzelt történeted, a másodikban rácsodálkoztam.
Nagyon találó és jól megfogalmaztad.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel:
Anck-Su-Namun
Szia!
Örülök, hogy tetszett a történet!
Üdv: István
Szia István!
Értem a mögöttes tartalmat, ennek ellenére mint egy paródia úgy hat rám az írásod. Megkockáztatom, hogy az egyik célod ez volt. Humoros is, ami finom iróniát támogatja. Engem szórakoztatott az írásod.
Üdv
Zoli
Szia!
Igen, ez az írás az aminek látszik: viccelgetés közben megfogant történet.
Köszi a biztató szavakat: István