Egy régi történet 14.

Mikor Gábor megtudta, hogy Gyuláék lakáshoz jutnak a párt révén, nem szólt semmit, csak hümmögött. Nagyon nem tetszett neki. Látta, hogy sokan 3-4 gyerekkel is egyetlen helyiségben nyomorognak. Ő több alkalommal visszautasította a komfortosabb lakást, amit a szocialista múltja és a Munka Érdemrend arany fokozata mellé ajánlottak neki.
– Mások vannak soron! A rászorultabbak. Én így értelmezem a szocializmust.
Az elvtársak egy idő után nem erősködtek, vállat vontak. Ha nem, hát nem.
Ahogy telt az idő, és erőszakosabbá vált az ötvenes évek hatalmi berendezkedése, Gábor egyre morózusabb lett. A gyárban csak szakmai dolgokról volt hajlandó bárkivel is beszélgetni. Hazafelé egyre gyakrabban tért be az útba eső „Nyócas”-ba egy-két korsó sörre. Volt, hogy késő estére ért haza. Zsuzska várta, de nem szólt semmit. Egyik nap a nagyfia, Jóska szóvá tette:
– Anyukám miért tűri ezt? Nem volt elég a részeges apám mellett szenvednie?
Az asszony másnap elébe ment Gábornak. Az már ott ült a kocsmában, két ivócimbora társaságában, akik össze-vissza handabandáztak valamit. Gábor hallgatott. Mikor meglátta Zsuzskát az ajtóban, intett neki, hogy jöjjön oda hozzájuk.
– Mit kérjek neked?
Az asszony odahajolt, hogy a többiek ne hallják:
– Gyere haza, Gábor!
Az úton aztán megkérdezte tőle:
– Miért csinálod ezt?
– Zsuzsikám, te ezt nem értheted meg.
– Kivel, mivel van bajod?
– Nem találom a helyem ebben a világban. Nem ilyennek akartuk… nem így akartam. Ez így nem jó…
– Sok szegény embernek jobb. Nekem is jobb. Nem kell cselédkednem, a gyerekeim tanulhatnak. Látod, Jóskám is egyetemre készül. El tudtam volna én ezt képzelni, mikor a csőszkunyhóban laktam a dinnyeföldön?
– Ez igaz, Zsuzska, de nem érzed, hogy megfojt a hatalom, hogy az embernek magának már semmi szabadsága sincsen? Hogy megint vannak kiváltságosok, akiknek minden jár? Mások meg mukkanni se merjenek! Szabadság ez, igazság ez?
– Mert régebben volt igazság? Szabad élete is csak a gazdag embernek volt, akinek nem kellett reszketnie, hogy ad enni a gyerekeinek. Gáborom, ezért kár tönkretenni a kettőnk életét. Én már egy embert elhagytam a kocsmázásáért. Édesanyádnak megígértem, hogy melletted maradok. Ha akarod, nem bánom, házasodjunk össze.
Közben a Vásártérre értek. A Kisállomásról elzakatolt egy vonat, felnyílt előttük a sorompó. A nagy, erős ember engedelmesen lépkedett a nálánál jóval alacsonyabb, vékony kis asszony mellett hazáig.