Egy régi történet 8.

Gábor megtalálta helyét a gyógyszergyárban, pontosabban a gyár találta meg Gáborban a legjobb főgépészét. Hihetetlen elszántsággal dolgozott. Ha valami munkát elkezdett, nem evett, nem ivott, míg el nem készült vele. Zsuzska hiába vitte be minden délben a gyárba az ebédet, legtöbbször vacsora lett belőle.
Aztán egy nap szigorú parancsolat érkezett felülről, akarom mondani, onnan legfelülről: Penicillint kell gyártani, eddig meg eddig, ennyi meg ennyi mennyiségben! A mérnök uraknak, elvtársaknak világnézettől függetlenül ez jól feladta a leckét. Főtt is a fejük, mi legyen, hogy legyen. Eddig a nagy Amerika gyártotta penicillin került be az országba, de az kevés volt. A politikai fordulat után meg még ennyire sem lehetett számítani. Az idősebb vegyészek a hiányzó receptúra összetevőit próbálták kiókumlálni, kevés sikerrel. De az egyik fiatal titán /elvtárs/ zseniális ötlettel állt elő.
-Írni kell az amerikai gyártónak, hogy a szocializmus útjára lépett magyar nép bizalmatlan a kapitalista gyógyszerrel szemben. Ezért kéretik a penicillin összetételének haladéktalan megküldése.
A megkönnyebbülés sóhaja után még a vegyész urak is barátságosan megveregették találékony emberünk vállát.
Ha nem is postafordultával, de megérkezett az összetételt képező anyagok listája. Az azonban, hogy miből mennyit és hogyan kell összepacsmagolni, szigorú titok maradt. Megindult hát az arányok kikísérletezése. Volt, hogy az egész berendezés robbant. Ilyenkor a főgépész, a gépész, a segédgépész egy szemernyit sem alhattak. Reggelre el kellett készülnie az új gépezetnek az újabb próbálkozáshoz.
Egyik nap kora délután hazaállított Gábor. Pontosabban inkább támolygott. az első emeletig többször is meg kellett állnia a lépcsőházban. Ahogy belépett a lakásba, Zsuzska egyből tudta, hogy baj van.
-Zsuzsikám! Vesd meg az ágyat!…Lefekszem.
Amint a nagydarab ember ágyba került, Zsuzska a Jóska fiút orvosért szalasztotta. Mire az aprótermetű, ősz hajú, mindig jó kedélyű öreg doktor megérkezett, Gábornak már az egekbe szökött a láza. Hol a veríték verte ki, hol meg úgy reszketett, hogy remegett vele az egész ágy.
-Mi baja lehet, doktor úr? Ugye tüdőgyulladás?
-Á, dehogy! Malária ez, kedves asszonyom, malária.
Zsuzska hallotta már ezt a szót, de nem tudta hova tenni.
-Kinin kellene – folytatta tovább az orvos, – de az most égen-földön sincs. Legyen mellette egész éjjel, és borogassa. Le kell vinni a lázát. Mást nem tehetünk. Lehet, hogy három nap múlva rendbe jön, de egy hétig is eltarthat.
Két teljes napig semmi sem változott. A harmadik nap reggel Gábor megszólalt:
-Tudod, Zsuzsika, még Afrikában kaptam… matrózkoromban… Már régen nem jött elő. Azt hittem, elmúlt.
-Legyengültél, azÍrt tört ki rajtad. Tönkretett az az átkozott gyár!
Gábornak inkább csak a hangján lehetett érezni a mosolyt:
-De… de megvan…
-Mi? Mi van meg?
– Hát… a penicillin…
Nem volt ereje tovább beszélni, elaludt. Aludt, aludt a következő nap reggelig, míg újra egészségesre nem aludta magát.