Egy részlet valamiből

– Te Zsuzsa, hova tetted a panírozott halrudakat? – nézett fel Laci a hűtőládából.

– Nem tettem sehova, elfogyott. Vigyél nudlit, az majdnem ugyanolyan – mint mindig, most is ugratta Lacit, aki törzsvásárlónak számított a boltjában.

Zsuzsa pár évvel ezelőtt gondolt arra, hogy nyit egy saját kis boltot. Fiatalos hév vezette, de volt megtakarított pénze, és főleg hite is. Kibérelte ezt a kis garázst, majd ízlése és lehetőségei szerint átalakította, berendezte. Nagy nehézségek árán beszerezte az induló árukészletet, majd megnyitotta a kis üzletet. Jó helyen volt, mindenhol, mindenféle módon hirdette, reklámozta a boltot, mégis alig akart megindulni az üzlet. Sokszor gondolt a bezárásra, de a hite mindig átsegítette a holtponton. Szép lassan megindult a forgalom, egyre többen jártak hozzá, és ennek legfőbb oka nem az áruk minősége vagy ára volt, hanem Zsuzsa személye. Szerette azt amit csinált, és szerette az embereket is. Idővel már nem bérelte, hanem meg tudta venni az épületet, és ha nem is nagy lábon, de azért tisztességesen megélt a boltból.

– Ha te mondod, akkor biztosan úgy is van – válaszolt Laci, kivette a nudlit, majd odalépett az alkoholokhoz is. – De hogy pont olyannak érezzem, akkor gondolom inni is kell hozzá valamit. Mit ajánlasz?

– Ugyanolyan íze nem lesz, de ha jó erőset viszel, akkor nem is fog érdekelni ez az apróság. Vigyél hozzá vodkát, az olyan ütős.

Laci szófogadóan leemelt egy üveg vodkát a polcról, de mielőtt még elindulhatott volna, Zsuzsa megkérdezte:

– Ma is egyedül fogyasztod el ezeket? Mert ha nem, akkor ajánlok neked valami női italt is, amitől biztos sikerre számíthatsz!

– Hova gondolsz? Nagyon jól tudod, hogy nincs az a nő akiért feladnám a kényelmes életemet.

– Te tudod Laci.

Ezek után már semmi akadálya nem volt annak, hogy Laci kifizesse a nudlit és a vodkát, de amikor kinyitotta az ajtót, még visszanézett Zsuzsára és visszaszólt a válla felett:

– Holnapra azért hozzál halrudakat is! – azzal ki akart menni, de ahogy visszafordult, majdnem beleütközött az éppen a nyitott ajtón át belépő, vele egykorú lányba.

– Óh, bocsánat – mondta zavartan Laci, miközben gyorsan rápillantott a lány arcára. Tetszett neki. Ahogy kiment, még hátranézett. Most is tettszett neki.

A lágy gyorsan odalépett a pénztárhoz:

– Ki volt ez a srác, Zsuzsa?

– Lacinak hívják – látta az előbbi jelenetet, ezért mosolyogva hozzátette:

– Ő is gyakran megfordul itt, mint te. Csodálkozom, hogy eddig még soha nem futottatok össze. De eljön annak is az ideje, Andi!