Sandy 15 éves lány volt. Boldog élete volt egészen addig a napig amíg egy éjjel furcsa dolgokat el nem kezdett álmodni. Minden este ugyanaz az álom kísértette, hogy ő egy japán kisfiú és elüti egy busz és meghal. Mikor már három hónapja folyamatosan ezt álmodta a szülei elvitték egy álomfejtőhöz aki azt mondta, hogy valószínűleg az előző élete emlékei jönnek vissza álmában és, hogy majd elmúlik. De nem múlt el. Csak egyre rosszabb lett és Sandy lassan már úgy érezte, hogy egy másik ember bújt az ő bőrébe. Egyfolytában mindenhol más emlékeit látta, a japán kisfiú emlékképei jöttek elő és már nemcsak álmaiban. Iskolában órán ülve is néha azt halucinálta, hogy ő egy japán iskolában ül és az osztálytársai is japánok, sőt már arra is volt példa, hogy japánul szólalt meg. Egyszerűen nem bírt már így élni tovább tudta, hogy ennek valahogyan a végére kell járnia csak azt nem tudta hogyan. Az egyik barátnője azt ajánlotta neki, hogy menjen el egy ördögűzőhöz az talán segíthet rajta. Sandy így is tett, 2 hónapig gyűjtögette a zsebpénzét és a szülei tudta nélkül elment egy ördögűzőhöz. Elmondta, hogy hónapok óta úgy érzi mintha valaki más is lakna a testében. Az ördögűző lefektette őt az ágyra és furcsa hangon valamiféle mondatokat kezdett el dörmögni az orra alatt. Fél óra is eltelhetett már mikor egy szellemhez hasonló lény kiszállt Sandy testéből. Ekkor Sandy felébredt. Az ördögűző is és Sandy is rémülten néztek a szellemre. Egy japán kisfiú volt az olyan 7-8 éves lehetett, áttetsző szellem teste egy méterel a föld felett lebegett. Megkérdezték tőle ki is ő és , hogy került Sandy testébe.
– A nevem Kalab, 8 éves vagyok és 1 éve egy busz elütött engem és a testem azóta kómában van, de engem visszaküldtek a másvilágról ,hogy térjek vissza a testembe,de úgy látszik rossz testbe tértem vissza és nem tudtam sehogyse kitörni belőle. Ezért látta Sandy az én emlékeimet mert félig én birtokoltam a tudatát. De meg kell találnom magamat, hogy felébredhessek. – Mondta a kisfiú.
– Jól van jól van segítünk csak mondd el hol laktál kik a szüleid és így talán könnyebb lesz megtalálni a tested. –Mondta Sandy.
A kisfiú elárulta hogy japánban egy kis falucskában laktak melynek a neve Tomiro és , hogy ő épp iskolába ment mikor elütötte egy busz, és a Tomiro közeli kórházba szálították.
Sandy és az ördögűző azonnal elindultak a kisfiúval a következő vonattal Tomiroba. Kalabot nem látta senki csak ők ketten. Egy nap utazás után odaértek a kis faluba amelyről Kalab beszélt nekik. Nagyon barátságos hely volt, tele zöld fákkal és virágokkal, kicsiny utcákkal és pici boltokkal. Egyszer csak megláttak egy táblát melyre ki volt írva, hogy a kórház 5km-re van. Sandy a kisfiú és az ördögűző elindultak tehát a táblán jelzett irány felé. Olyan 1 óra gyaloglás után végre elérkeztek a kórház bejáratához. Azonnal odarohantak a recepcióra és megkérdezték hol fekszik a kómába esett kisfiú. A recepciós értetlenül nézett rájuk és így szólt.
– Hozzánk 4 éve nem hoztak be kómába esett beteget, utoljára egy kisfiút hoztak be de ő 2 év kóma után meghalt.
Sandy és 2 új barátja szomorúan sétáltak ki és nem értették mi is történhetett. Az ördögűző így szólt:
– Valószínűleg évekig kerested a testedet és mivel nem találtad meg így sajnos meghaltál, szóval nincs már helyed köztünk, vissza kell térned a szellemvilágba.
– Igaza van. – mondta Sandy.
– Jól van ha hiábavaló volt az utam akkor visszamegyek, úgy látszik elkéstem, odaát azt mondták csak onnan tudok visszatérni ahol a baleset történt. Menjünk el oda.
Kalab, az ördögűző és Sandy elindultak hát a baleset helyszínére. Egész úton csak szomorúan sétáltak, és egy szót se szóltak. Majd megérkeztek. Kalab könnyes szemekkel átölelte barátait és elindult fölfelé az égbe. Sandy és az ördögűző sokáig integettek neki amíg csak látták majd a kisfiú eltűnt a felhők között. Miután távozott elkezdett esni az eső. Sandy szerint az angyalok síratták meg a kisfiút aki évekig kereste a testét de hiába, mert vissza kellett mennie a túlvilágra. Azóta többet nem voltak furcsa álmai és senkinek se mesélt a kisfiúról aki mostanra már az angyalok csapatát erősíti fent a mennyországban.
2 hozzászólás
Szia!
Az ötlet nagyon jó, de szerintem vannak benne apróbb hibák. Ez a történet egy kisebb regényre elegendő lenne, ez viszont szerintem nem több két oldalnál. Rengeteg esemény van benne, amiket sokkal jobban ki lehetne fejteni.
Túl direkt minden az olvasónak.
“Sandy 15 éves lány volt. Boldog élete volt egészen addig a napig amíg egy éjjel furcsa dolgokat el nem kezdett álmodni. Minden este ugyanaz az álom kísértette, hogy ő egy japán kisfiú és elüti egy busz és meghal”
Olvasd el egyszer-kétszer, biztos Te is érezni fogod, hogy kicsit tömény. Kifejthetnéd, milyen ez az álom, mit érez ekkor Sandy, stb… És így végig az íráson, néha kicsit szalad.
Remélem nem értesz félre. Szerintem ez az írásod nagyon ígéretes, várnod kellett volna feltöltés előtt néhány napod, újra elővenned, és Te is kicsit módosítottál volna rajta. Viszont nagyon jó az ötlet, és végig érdeklődve olvastam. A végkifejlet is nagyon szép, nem gondoltam volna az elején, hogy így alakul. Rengeteg fantáziád van, használd ki, és írj sokat, viszont próbálj meg kicsit játszani a mesével. Te biztosan nagyon részletesen ismered, megvan minden mozzanat a fejedben, de ezt mutasd meg nekünk is!
Mondom még egyszer, hogy nagyon tetszett. Fantáziadús történet szép zárlattal. Grat!
Köszönöm a hozzászólást:)) jól esett! és igen tudom igazad van majd legközelebb jobban odafigyelek!!!