2001. január 19. Vasárnap
Végre! Tizenhat vagyok! El se hiszem, hogy megértem ezt a napot… habár azt sem, hogy naplót vezetek. Ma kaptam anyától, egyértelmű utalásként arra, hogy mostantól bepillantást akar nyerni az életembe. Milyen ügyes.
Január 20. Hétfő
Ma a suliban izgatott hangulat fogadott. A hírek szerint az évfolyamom egyik osztálya új taggal bővül. Úgysem a mienk, nincs akkora mázlink. Meg ha mégis ez az osztály lenne a befutó, akkor is édesmindegy. Huszonhét fiúra összesen két lány jut. Ezzel az új fiúval ugyanott vagyunk.
Maga az osztály a visszafordíthatatlan és totális szellemi csököttség teljes tárházát felvonultatja. Itt van rögtön Emma Brown. A külsejével semmi baj nem lenne, ha nem hordana állandóan Teletabikat ábrázoló, énkicsipónim-rózsaszín pulóvert, nem kötné fel a haját egyetlen hatalmas rasztatömbbe és nem tűzdelné tele csubakkabarna, bolyhos hajcsatokkal. Összefoglalva ő egy tizenöt éves lány, aki kábé egy tíz éves felfogásával áll egy szinten.
A másik ilyen Charlie Stevens. Kezdetek óta az osztály tagja, de hogy miként, az örök rejtély; ő sem durran szét éppen a szellemi energiától. Kicsit Danny DeVitóra emlékeztet, tizenhét éves kora ellenére kopaszodik, és csak Emma áll vele szóba. Szép szokás az osztályban, hogy az unatkozó tanulók szerelmesleveleket írnak Emmának Charlie nevében, és fordítva. Remélték, összehozhatják a „két bolondot”, ahogy ők nevezték maguk közt Emmáékat, hogy aztán együtt gúnyolhassák őket. Nem tudom, mi hasznuk ebből… én inkább kimaradok belőle.
Kíváncsi vagyok az új fiúra.
Január 21. Kedd
EZ LÁNY!!! Az új osztálytársam egy lány! Nem is akármilyen lány… alig egy fejjel alacsonyabb nálam, karcsú, szemrevaló adottságokkal megáldott… hosszú, egyenes, vörös haja van, ami a napfényben tűzviharként öleli körül ovális arcát. A mosolya megolvasztja a szíveket, az orra hegyes, de ez nem csúfítja el, inkább vonzóvá teszi őt. Halvány bőre van, és látszatra olyan selymes, hogy egy légy sikítva csúszna le a karján. A szemei pedig… az igazi istennőknek vannak ilyen szemei. Mélyzöldek, ellensúlyozzák a haja színét, és olyan csábítóak… én egyszerűen nem nézhetek a szemébe…
Január 22. Szerda
Persze, hogy Bill mellé ültették! A fene essen bele!
Bill Matterson. A megtestesült egó. Minden átkom, minden gyűlöletem, minden elfojtott lelki kitörésem első számú célpontja. Az, aki megkeseríti minden egyes percemet, és nevetve tapos a sárba. Mint ma is.
Ma ugyanis egész nap Susannel volt. Így hívják a lányt, Susan Red. Találó. Bill nagyon csúnyán lejáratott előtte. Mert ő a vagány gyerek. Épp a könyveimet vittem a szekrényemhez, mikor elgáncsolt. Hatalmasat hasaltam a hideg mozaikon, ő pedig torkaszakadtából nevetett rajtam. Elvette a naplóm, és mindenki előtt felolvasta. Az egész iskola rajtam nevetett.
Megfogadtam, hogy bosszút állok. Nem tűrhetem szó nélkül. Ha rajtam múlik, Bill a napot is megbánja, mikor megszületett.
Január 23. Csütörtök
Édes a bosszú. Susan ma odajött, és megkérdezte, nagy baj lenne-e, ha Bill mellől átülne mellém. Persze azonnal segítettem neki a költözésben.
– Örülök, hogy ideülsz, Susan – mondtam.
– Én is nagyon. Szólíts Sue-nak – felelte.
– Rendben, Sue – mosolyogtam rá.
Mikor Bill az osztályba lépett, és meglátta, hogy Sue mellettem ül, rám mutatott, és hüvelykujját elhúzta a torka előtt. Sue megrázta a fejét, majd Billre mutatva megismételte a gesztust.
Délután hazakísértem. A város túlvégén lakik, akárcsak én. Mindent elmeséltünk magunkról egymásnak. Elképesztő, micsoda hasonlóságok vannak köztünk. Ő is szereti az AC/DC-t, ő is szívesen ír vagy olvas, és ő is tahó állatnak tartja Bill Mattersont.
Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.
9 hozzászólás
Tetszik. Szórakoztató, és jó leírásokat tartalmaz.
Szia Joxi! 🙂
Gratulálok!!! Engem lenyűgöz ez a könnyed stílus a jellemábrázolásokkal. 🙂 Nem gondolod, hogy már elmúlt január 24. péntek? 😀
Várom a napló folytatását!
Szeretettel: Kankalin
Úgy látszik el vagyok átkozva…Minden íráshoz többször kell mennem, mert kidob a gép…ehhez is írtam már reggel, mégsincs!…Jó vagy prózában csak ennyit írok már! Gratulálok!
Lyza
Jox !
Írd tovább !! Tetszik.
Szeretettel:Selanne
Ó, ez nagyon jó! Hamar folytasd! 🙂
Üdv.: Hópihe
Szia!
Szerintem Susan leírása kicsit eltúlzott, főleg a haját illetően. 🙂
Elég egyszerű írás, tényleg olyan mint egy napló. Ha bár úgy érzem, túl kiszámítható, hogy összejönnek Susannel, a szerelem hirtelen szokott felbukkanni 🙂 amit előre elképzelsz, no abból sose lesz semmi. 😀
4 csillagot adok. Mert tetszik, csak néhol kissé kiszámítható volt, hogy mi következik. És a bosszút én még várattam volna.
Kedves Hozzászólók!
Köszönöm kedves szavaitokat! Sokat jelent, mert tudom, hogy helyes, amit csinálok. Kedves SaSára, a bosszú nem véletlenül jelent meg itt. A későbbiekben még szerepe lesz.
Megtisztel a véleményetek!
Jox
Joxi!!!!
Már most tetszik! Olyan jó hasonlatokat és jelzőket használsz ami megnevetetetett! Csak így tovább! Megyek a következő részhez!
Barátsággal Panka!
Mélyen tisztelt kartársam!
Meg kell, hogy mondjam önnek véleményem:
Jox! E' mán valami! 😀
FT