Sápadt arccal ült az íróasztal fölött. Félhomály volt, görnyedt alakja kisebbnek látszott, és talán fogyott is az elmúlt hetek reménytelen várakozásában. Először érezte, hogy talált valamit. Hogy megtalálta, amit keresett. Kábultan gondolt rá, erőtlenül nyúlt képzelt alakja felé, tökéletlenséget kutatva, de hiába. Csak a szárnyak hiányoztak róla. Kissé föleszmélve az előtte heverő tollért nyúlt, és egy üres papírra írni kezdett. Lassan, de határozottan.
Én Istenem,
arra kérlek,
add Őt nekem,
s elcserélem
büszkeségem,
pogány hitem,
visszaadom
látomásom,
két kezemről
áldomásod,
nem kérek
jövőt fényest,
de szerelmünkkel
ékest.
Mikor fölemelte a tollat a pontról, elgondolkodva szemlélte a papírt, de nem olvasta el az irományt. Egy darabig így nézett, inkább csak maga elé, aztán felállt, botorkálva elindult és magával vitte a cédulát a sötétben. Berakta egy mappába, gondosan beigazítva két másik lap közé. Aztán felkattintotta a lámpát, és kifelé igyekezve az ajtóból visszanézett az iratgyűjtőre. Ez állt rajta: Szerződések.
5 hozzászólás
Kétszer el kellett olvasnom, hogy megértsem… Asszem csekély értelmű medvebocs üzemmódban vagyok. A Jóistennel kötött ez az illető szerződést?
Kedves Mimóza!
Túl egyszerű lenne, ha Istennel ilyen szerződést lehetne kötni:) De tény, hogy az írásod ötletes!
Üdv: Borostyán
Ötletes, de nekem is furcsa. A szerződés ugyanis két fél között köttetik. Attól, hogy az egyik annak tekinti, a másik nélkül érvénytelen.
Viszont úgy gondolom, sokan vagyunk így Istennel, próbálkozunk, próbálkozunk.
Szia
Az előttem hozzászólokhoz reagálva nekem az első gondolatom az utlsó szó indította meg, a szerződés.. – mármint eddig az ember csak az ördöggel kötött szerződést, eladta a lelkét vmiért cserébe vagy ilyesmi, ez ennek pont az ellenkezője. 🙂 Nekem ez jutott eszembe és amúgy nagyon ötletes.
Üdv
Sziasztok!
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Ez egy olyan szerződés, amely csak feltételesen lett "aláírva" mindkét fél részéről. Mindenesetre van benne kölcsönösség! 🙂 Próbálkozni persze lehet.
Beliliafesz! Erre nem is gondoltam. Persze itt nem a lelkét adja el a "hős", mert az már kezdettől fogva az övé, és mégiscsak rész az egészből.
Köszi,
Mimóza