Élethalálharc

-Kitti tanulj az érettségire! Jó bizonyítványt kell szerezned! Bár igazán nem tudom, ennek is mi értelme van, hiszen csak a Zeneakadémiára mész. Lehettél volna ügyvéd, vagy közgazdász, mint apád, vagy mérnök, mint én. Réka húgod politikusnak készül, de te, a család semmirekellője nem tudtál egy tisztességes pályát választani! Én a helyedben igazán szégyellném magam, és változtatnék az elhatározásomon, ha a család úgy kívánja!

Kitti rövid életének 18 éve alatt gyakran kapott szidást azért, mert eldöntötte: operaénekes akar lenni. Ez a döntés néhány éve érlelődött meg benne, amikor a budapesti Operaházban megnézte Verdi Traviátáját. Megragadta a zene, a cselekmény, ő szerette volna Violetta szerepét énekelni. Attól a naptól komolyan dolgozott célja megvalósításáért.

Később családjának is elmondta, mi a terve. Szerette volna, ha megértik, és beszélhetne velük arról is, hogy ő művészként adni akar. Adni mindent, ami benne van, és amit el tudnak mások fogadni, és mindezt a zenével, az énekléssel. Segítséget nyújthat így a fáradt, fásult embereknek, élményt az ingerszegény környezetben élőknek, és mindenkinek, aki elmegy, hogy operát hallgasson. Három ember közül azonban egy sem tudta megérteni. Mindenki tekintetéből a semmirekellő, tisztességes pályát kerülő nő képe nézett vissza rá. Ezek az emberek nem értették, hogy nem csak az a szakma hasznos, ami azonnali gyümölcsöt hoz, hiszen a később megérő gyümölcs nemesebb, édesebb, mint az azonnal megtermett társai. Kitti viszont tudta ezt, és erős maradt. Vállalta a harcot az élettel és a családjával szemben.
Az énektanára külön foglalkozott vele, hogy meglegyen a felvételire szükséges ének- és zongoratudása. Kitti pedig szépen haladt előre a tanulmányaiban a család ellenséges hozzáállása ellenére.

Az érettségi napján Kitti feszülten várta, hogy bemehessen. Mikor eljött az idő, és meglátta bent a tanárok arcát, megnyugodott. Nyugodtan át tudta gondolni a tételeket. Minden vizsgája kitűnő lett, az ének után pedig külön gratuláltak neki.
Két nappal később, miután mindenki megkapta a bizonyítványát, az énektanár félrehívta legkedvesebb tanítványát.
-Kitti most, hogy kilépsz az életbe, komolyan kell beszélnem Veled. Most már magadnak kell szembenézned a kihívásokkal. Mivel túl tehetséges vagy, sok nehézséggel találod majd szembe magad, de mindegyiket legyőzheted, ha elég erős az akaratod.
-Köszönök mindent, amit értem tett Vilma néni. Nem fogom elfelejteni a tanácsát.
-Most menj, ünnepelj! Sok sikert a felvételihez. Isten áldjon!
-Köszönöm!
Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Kitti Vilma nénivel váltott. A tanárnő azonban ezen túl is mindig figyelemmel kísérte szeretett tanítványa további sorsát. Ő volt a egyetlen, aki igazán megértette tetteinek mozgatórúgóit.

Kitti sikeresen vette a következő akadályt is, felvették a Zeneakadémiára. Visszahúzódó volt, nem tudott a többiekkel barátkozni. Ők sem keresték a társaságát, mert mindenkit lenéztek, aki tehetségesebb vagy szorgalmasabb volt náluk.
Később, mikor kiderült, hogy Kitti tehetségesebb és szorgalmasabb is, még rosszabbá vált a helyzet. Többé senkinek nem volt hozzá egy jó szava, a társai kinézték maguk közül. A tanárok tehetségesnek tartották, de ez nem vígasztal egy fiatal lányt, akit a kortársai-akik között él- kivetnek maguk közül, mert tehetségesebbnek született náluk. Kitti egyedül állt a rosszindulat kereszttüzében, és a rá irányuló tekintetekben újra a semmirekellő nő képe tükröződött felé. Őt azonban életben tartotta az akarat, ami képessé tette arra, hogy dacoljon a családjával, most pedig segített neki a rosszindulat, és időnként fellángoló kegyetlenség ellen.

Azonban váratlanul más segítséget is kapott. Melinda, az évfolyam számkivetettjeinek egyike volt, de őt jobban elfogadták, mint Kittit, mert ő tehetséges volt ugyan, de szorgalmas már kevésbé. Ő tisztelte a szorgalmat és az elhivatottságot, bár egyiknek sem volt birtokában. Szeretett volna megbarátkozni Kittivel, ami sikerült is neki. Sokszor tanultak együtt, de keveset beszélgettek. Melinda nem tudta megérteni barátnője radikális elhivatottságát. Ő sohasem tudott volna így érezni. Nem távolodtak el egymástól emiatt, de nem alakult ki közöttük érzelmi kötődés.
Az Operaház vezetői azonban hamar felfedezték Kittit. Még egyetemre járt, de már kisebb szerepeket kapott olyan híres operákban, mint a Bohém élet, a Tosca, vagy az Aida. Az utolsó évben már a Hunyadi Lászlóban énekelte Gara Mária szerepét. A diplomaosztás után pedig azonnal szerződtették. Az első darab, amit az új szezonban elő készültek adni Verdi Traviátája volt. Kitti elfogadta a női főszerepet.
Az előadás átütő sikert aratott. A közönség az első és a második felvonás után is látni akarta Violettát, Melinda pedig végig ott volt a színpad mögött, és örömmel fogadta visszatérő barátnőjét.
A harmadik felvonásban Kitti már fáradtnak látszott, de a kollégái a sorozatos ünneplés hatásának vélték. Ő pedig az eddigiekhez hasonló, elemi erővel játszotta a szerepét, míg a végén holtan ne kellett a kedvese karjába hanyatlania. Aztán legördült a függöny.
A közönség egy csodálatos élménnyel gazdagodva tért haza, de egy kis tüske de egy kis tüske is került a katarzisba: Violettát nem látták többet, nem lépett már a függöny elé, hogy meghajoljon, és fogadja az ünneplést.
A másnapi újságban azonban mindenkinek feltűnt egy rövid hír: Budapesten, a Traviáta bemutatóján tragédia történt: a főhősnőt, Violettát alakító művésznő meghalt, az orvos szerint abban a pillanatban, amikor a szerep szerint is meg kellett halnia.
Melindát összetörte a hír. Hirtelen megértett valamit, amit eddig nem tudott, Kitti elhivatottságát: őt az akarat tartotta életben. Mikor célba ért, legyőzött minden akadályt, nem bírta tovább, a győzelem az életébe került.
Benne azonban élni fog, nem engedi meghalni. Elhatározta, hogy ezentúl keményen dolgozik, hogy megközelítse Kittit, amennyire csak tudja. Abban azonban biztos volt, hogy ezt az ígéretet egész életében megtartja.