Életkép – mese

A nyári nap nagy melegében a növények szinte csak kókadoztak. Mindegyikük a nagy hőség miatt már egy kis esővízre vágyódott. A Nap heve egyre gyilkosabban küldte a Földre a sugarait. Csak a pipacs viselte valahogyan el a rekkenő nagy meleget. Piros szirmaival buzgón integetett a rét felett vígan repülő lepkének. Minden virág csodálkozott azon, hogy honnan is lehet ennek oly nagy energiája ebben a nagy melegben ilyen vidáman repkedni.
Még a mezőszéli fák is egyre csak a vízért sóhajtoztak. Tudjátok gyerekek, a növények ha szomjasak, akkor csak az esővíztől és attól a víztől, amit kapnak a locsolásból remélhetnek egy kis felüdülést. Van ugyan a talajban is víz. A növények kortyolgatnak is a gyökereikkel onnan is bőségesen, de ha nagy a meleg, lehet olyan helyzet is, amikor az a víz elapad. Csak a felhőkből, vagy a locsolócsőből remélhetnek ilyenkor egy kis felüdülést mindannyian,. Mint mondottam egy pillangó röpködött csak látszólag céltalanul a rét felett. Valójában nagyon is nagy célja volt. Vártak rá! Egy kis kutya is volt rajta kívül a réten. A közeli tanyáról ,,jött el egy kis kirándulásra", de a rettenetes melegben valahogy neki sem akarózott most hazatérni. Egy csendes árnyékos zugban némán leheveredett. Lihegett. Még nem volt szomjas, hiszen nemrég ivott. Éppen azt készült megszámolni nagy ügybuzgalommal, hogy mennyit is lép a füvön a légy, amikor hogy, hogy nem egyszer csak elaludt. Álmában éppen egy szép kiskutya hölggyel futott együtt. Hiszen ideje már valakivel neki is családot alapítania, benne van már abban a korban, amikor arra ébredt, hogy valaki borzolgatja a szőrét az orra körül. Hatalmasat prüsszentett, majd felnyitotta a szemeit. Ekkor vette észre a kiterjesztett szárnyú lepkét, amint az a szelek szárnyán ellibbent előtte, pont az orra előtt és leszállt éppen a neki árnyat adó hársfa egyik alsó ágára! Ott már várta egy másik lepke, akivel összetalálkozva szerelemben repültek együtt cikázva a a meleg szélben. A kutyus csak nézte, nézte Őket és egyre csak arra gondolt, hogy milyen szép dolog a szerelem. Még a szomjúságot is legyőz heti! A kis buta nem vette azt észre, hogy közben a lepkepár leszállt egy virágra és onnan együtt szívták az üdítő lédús nektárt, majd vidáman körözve a légben repültek tova. A kutyus lustán felállt, nyújtózott egyet, talán kicsit vakkantott is, majd egyre gyorsuló léptekkel elindult haza, a tanya felé. Ő viszont már igazán megszomjazott. Igazi, tiszta vízre vágyott . Mellesleg álmának kutyahölgye is ott volt a tanyán. Mintha már várna is rá …