Elfelejtett szavak szökőkútja

Ez a történet remélem, elnyeri a tetszésedet kis olvasóm. Kucorodj valami kényelmes helyre, s olvasd, vagy hallgasd ezt a mesét. (Hátha lesz valaki a családodban, aki ráér, és elmeséli neked ezt a történetet. Főleg, ha még nem tudsz olvasni, vagy csak épp most ismerkedsz a betűk világával.)

Valahol élt egyszer egy kislány, akit Rézinek hívtak. Szerette az állatokat. Hosszas könyörgés után kapott egy kiscicát, akit Masninak nevezett el. Masni szürke, sötétebb csíkokkal tarkított volt. Puha szőrét Rézi szerette simogatni. Ha egymáshoz bújtak, nagy boldogságot érzett. Szokott vele beszélgetni is, mert Masni mindig meghallgatta, s ilyenkor hálásan dorombolt. Nem úgy, mint apa és anya, akik folyton siettek, nem értek rá, s ezt mondták:
-Jó, Rézi, majd kicsit később elmeséled mi történt az iskolában.
Vagy ezt mondták:
-Ühüm…Igazán érdekes, aha…- de Rézi látta, hogy bizony apa és anya, oda sem figyel arra, amit mond.
-Tudod Masni, arra gondoltam, ha elmennék itthonról, senkinek sem hiányoznék. Lehet, hogy észre sem vennék!- sóhajtott szomorúan Rézi.
Magához húzta kis barátját s mély álomba merült. Különös álma volt….
Masni dorombolni kezdett, és így szólt:
-Rézi, menjünk együtt világgá!
-Te tudsz beszélni?–kiáltott fel Rézi.
-Persze, hogy tudok!
-Így igaz- szólalt meg ekkor Rézi plüss kutyája- Csitcsat- Amint látod én is tudok beszélni és menni, ugrándozni. A szüleid előtt álcázom magam, mert semmilyen állatot nem tűrnek meg a házban, ezen a szőrmókon kívül. Emlékszel, mennyire tetszett a szomszéd kislány kutyája? Mennyit nyúztad a szüleidet, hogy neked is vegyenek egy kis kutyát! Aztán megkaptál engem. Igaz, hogy ez a szőrös macskajancsi most kiszorított az ágyból…- mordult Csitcsat Masnira.
-Jaj, ne haragudj! Téged is szeretlek, de tényleg! És kérlek, ne veszekedjetek! Legalább ti ne! Elég sokszor kell hallgatni apu és anyu civódását. Legalább ti legyetek az én jó pajtásaim! Úgy is az iskolában nem igazán van barátnőm.
-Miért?- érdeklődött Masni.
– Mert én egy kicsit más vagyok, mint a többiek. Mert én beszélgetek a fákkal, virágokkal, játékokkal…A tanító néni azt mondta, nagyon élénk a fantáziám, és időnként mesevilágban élek. Ezt nem igazán tudom, hogy mit jelent…Jó, vagy rossz?
-Persze, hogy jó- mondta Csitcsat. Ha nem lennél ilyen, akkor nem tudnál velünk most beszélgetni.
Masni helyeslően bólogatott.
-Induljunk el együtt, keressük meg az „elfelejtett szavak” szökőkútját!- rikkantotta Csitcsat. A múltkor hallottam erről a kútról. Ha megtaláljuk ezt a kutat, elhozzuk, azokat a szavakat, amit a szüleid már rég nem mondtak ki, vagy elfelejtették. Lehet, hogy rájönnek arra, milyen fontos, hogy meghallgassanak téged, játszanak veled.
-De honnan tudom, hogy mely szavakat kell elhoznom?
-Ne aggódj, lesz ott segítség, meg persze mi is ott leszünk veled- dorombolt kedvesen Masni.
-Akkor induljunk!- mondta Rézi, de még visszaszaladt Micikéért, a kedves babájáért.
Elindult a kis csapat. Mentek mendegéltek. Egyszer csak egy bolthoz értek.
-Rézi, mi van kiírva erre az épületre?- érdeklődött Masni.
Ugyanis csak Rézi tudott olvasni az egész kompániából.
-Szó-vi-rá-gok bolt-ja- olvasta hangosan.
-Hát az meg mi? Mit lehet itt vajon kapni? –érdeklődött Masni.
Ekkor kinyílt a bolt ajtaja és egy borzas fej kukkantott ki.
– Sok fölösleges cifraság a beszédben a szóvirág- mondta a borzas fej tudálékosan.
-Ki vagy te? És ha felesleges dolog, akkor miért árulod? –kérdezte Rézi.
-Kócoska vagyok, és azért árulom, mert vannak, akik még használják. Igaz, lehetne egyszerűbben is bizonyos dolgokat elmondani, de vannak, akik ezekre esküsznek- vigyorgott elégedetten. Mindent a kedves vevőért! Cikornya, cifraság, túlzás, egy kis sallang….ez itt mind kapható.
-Hát…én ezt nem nagyon értem…- mondta Masni.
-Én sem vallotta be Csitcsat.
-Hát…biztos azért nem értjük, mert még kicsik vagyunk- mondta Rézi. Meg persze mi nem használunk ilyen szavakat.
-Így igaz, ez inkább a felnőttekre jellemző- bólogatott Kócoska. De ti hová mentek?
-Keressük az „elfelejtett szavak” szökőkútját- válaszolta Rézi.
-Valamit már hallottam erről a szökőkútról. Lehet, hogy nekem is inkább elfelejtett szavakat kéne árulnom?! Egyszerűbb lenne nálam megvenni, mint kiolvasni a szökőkút cseppjeiből- morfondírozott Kócoska. Veletek tarthatok?
-Persze, gyere velünk- válaszolta Rézi.
Elől ment Rézi Micikével a kezében, utána Masni és Csitcsat, a sorvégén pedig Kócoska.
Hamarosan egy különleges patikához értek. Ez volt ráírva:
Csodavarázs Patika
Rézi mikor felolvasta a többieknek, így szólt:
-Ide menjünk be! Vajon mit lehet itt kapni?
Az ajtó ekkor magától kitárult. Beléptek. A pult mögött egy tündérféleség állt.
-Varázslatosan szép napot!- köszönt a belépőknek.
-Őöö…varázslatosan szép napot! – mondták együtt.
-Te ki vagy és mit árulsz?- kérdezte Rézi.
-A nevem Frufru, és csupa varázslatos, csodadolgot árulok. Például: átvarázsolószert- ha átváltozni szeretnél, madárhangos fütyülőt, ha vidám hangulatra vágysz, szép szavak könyvét, hogy kedveskedj másoknak, napsugárkapszulát, ha hiányzik a nap, vagy épp szomorú vagy, kelekótyaszirupot, ha vidámságot szeretnél…és sorolhatnám.
-Ó, ezek fantasztikusan jó dolgok! Át tudnád Micikét is varázsolni az átvarázsolószerrel? Úgy szeretném, hogy ő is beszéljen és ugrabugráljon.
-Persze! Egy csepp ide, egy csepp oda…
És valóban csoda történt! Micike egy igazi tündérré változott.
-Na végre! Már én is úgy szerettem volna beszélni! Majd mozogni- s pörögni- forogni kezdett. Köszönöm Frufru!
-Ez bepörgött- mondta gúnyosan Csitcsat.
Micike rosszallóan nézett rá.
-Na de Csitcsat! Viselkedj!
-Kár volt átvarázsolni- morgott Csitcsat- majd itt okoskodik nekünk.
-Elég! – zárta le a vitát Rézi. Én nagyon örülök, hogy Micike is „igazi” lett. Hallottál már az kedves Frufru az „elfelejtettszavak” szökőkútjáról?
-Igen! Innen már nincs olyan messze. Ha megengeditek veletek tartok, mert frissítenem kell a szép szavak könyvét. Az „elfelejtett szavak” szökőkútban biztos kincsekre lelek majd. Veletek mehetek?
-Persze, tarts velünk!- rikkantotta vidáman Rézi.
Elől ment Rézi, mögötte szökdécselt Micike, utána Frufru, majd Masni és Csitcsat, a sor végén pedig Kócoska bandukolt, folyamatosan a haját igazgatta.
Micike énekelni kezdett:
Elindult a kis csapat,
Megtalálják vajon az áhított kutat?
Egy, kettő, három, négy, öt és hat,
Keresik ama szökőkutat.
-Na pont ez a habókos hiányzott nekünk!-dünnyögött Csitcsat.
Aztán egy idő után, mindenki dúdolni kezdte Micike dalát.
A kis csapat egyre jobban fáradt. Rézi a kistáskájából elemózsiát vett elő, s minden kis barátját megkínálta. A falatozás után vígan baktattak tovább. Egyszer csak valami furcsa hangot hallottak. Megálltak, fülelni kezdte. Mi lehet ez a surrogás, csippenés, cseppenés?
-Lehet, hogy a szökőkút hangját halljuk?- kérdezte Rézi.
A kút volt az- majd a surrogás, csippenés, cseppenés után csengő- bongó dalolást hallottak:
„Elfelejtett szavakat” őrzök én,
Odalent a kút mélyén.
Ha megtalálod,
van remény, van remény.
A szavakat elviheted,
Biztos jó hasznát veszed.
A csapat kikukucskált a fák rejtekéből és meglátták a kutat. Régi, de mégis pompás szökőkutat láttak. Kikövezett út vezetett oda. Körbe aprócska kőszobrok díszítették.
Időnként felspriccelte a szavakat, majd újra dalolni kezdett.
-De szép vagy!- kiáltotta Rézi.
-Köszönöm kedves Rézi!
-Honnan tudod a nevemet- érdeklődött a kislány.
-Én mindent tudok! Azt is, hogy barátaiddal látogattál meg, és hogy haza akarsz vinni néhány szót a szüleidnek. Olyanokat, amit rég nem mondtak ki, talán el is felejtették, de neked hiányoznak ezek a szavak.
-Valóban!- ámult Rézi- te tényleg mindent tudsz. Honnan tudom, hogy melyik szavakra lesz szükségem?
-Tudni fogod! Kicsit lassabban lövellem fel a szavakat, így majd el tudod olvasni. Érzed majd, melyek hiányoznak.
Lassan cseppről- cseppre jöttek a szavak. És valóban, Rézi érezte, mit kell a táskájába tennie.
„Szeretlek, kedves kislányom, ügyes vagy, remek, boldog vagyok, ez igen….”
Amikor összegyűjtötte a szavakat, elégedetten felsóhajtott. „Igen –igen! Ezekre van szükségem!”- gondolta. A többiek is gyűjtöttek néhány kedves, különleges szót.
Rézi felriadt álmából. Masni mellette szuszogott, Csitcsat is ott feküdt Micikével az ágyában.