Manóország közepében, egy fenyőfa közelében,éldegél egy házikóban manó-anyu, apuka és két manó-fiúcska.
A kismanók aranyosak, semmi rosszat nem tesznek,senkinek. Huncutkodnak eleget, de a manók ilyenek!
Reggel mikor felébrednek, nyújtóznak egy keveset, majd irány a fürdőszoba! Fület, nyakat, fogat mosnak, manó módra tisztálkodnak, rendesen. Aztán gyorsan öltözködnek.
Zokni, nadrág, a cipő, póló és a zsebkendő szépen előkészítve, kész is vannak ízibe’.
Indulnának, de nem lehet! Bal cipő a jobb lábon! Ilyent csak egy manó tehet…A pólónak is, mint kiderült, az eleje hátra került. Apu segít s egykettőre minden ott, ahol a helye! Késő van már ! – int az óra – indulni kell óvodába!
Manóéknál az óvoda épp olyan, mint nálatok.
Óvó néni várja ott is a sok apróságot. A kis manókat itt okítják minden szépre , jóra: mese, vers, a számok titka és sok vidám nóta.
El is telt már a délelőtt, a manók elfáradtak. Ebédelnek s az árnyékban jól elszundikálnak.
Délután rendszerint a manócskákat anyuka viszi haza. Amint megérkeznek, azonnal szaladnak a szobájukba. Őket ott sok titok várja s emeletes ágyacska.
Egyik nap furcsa dolog történt. Hiába próbálták kinyitani szobájuk ajtaját, nem sikerült. Végül addig-addig nyomták teljes erejükből, míg az ajtó annyira kinyilt, hogy be tudtak furakodni rajta. És odabent égszakadás, egy kis híján földindulás! A sok játék – szörnyű dolog – az ajtóban mind ott tolong! Szerencsére a manók az ajtót jól becsukták, majd a felső ágyon magukat meghúzták…Hasra fekve nézték végig, hogy odabent mi történik. Volt ám, amit látniuk, ámultak is a manók!(folytatása következik)
[IG_KITOLT]