Elvonó kúra

Tudta Ő jól, hogy az ittasság nem old meg semmit. Nem oldja meg a nyomasztó létbizonytalanság miatti anyagi gondjait. Nem jut nagyobb kenyér a család asztalára, nem jut több új cipőre, új ruhára, ne adj Isten, talán még kultúrára sem, de már nem is volt ereje tovább küzdeni, Havonta jöttek az egyre nagyobb közüzemi számlák, nőtt az áram, a fűtés, az ivóvíz ára. A fizetése meg csak maradt az eredeti szinten. Az asszony sem tudott már többet vállalni, hiszen Ő is javakorabeli már. Mindketten elmúltak ötven évesek. Az idő múlik, az erő meg csak egyre fogy. Az egészségük sem a legjobb. A sok másod, harmadállás, mellékfoglalkozás fogyasztja az erőt, az egészséget, de ez kellett ahhoz, hogy a gyerekeket taníttatni lehessen, hogy legalább nekik ne kelljen az egészségüket ,,nyuvasztóan" küzdeni a betevő falatért, hogy legalább szakmával a kézben meg tudjanak állni a saját lábukon. De sajnos ez sem jött be olyan mértékben, ahogy eltervezték. A lányuk ahogy elvégezte a középiskolát, máris munkanélkülivé vált és sajnos az lesz még jó darabig. Most átképzőbe jár. Addig sem tud keresni. Ez is költség. Ő azt hitte, hogy családapaként majd tudja a lányát segíteni, de annak ellenére ez nem megy, hogy a fia már a szakmájában dolgozik. Egyedül ker es a gyerekek közül, mert a legkisebb még tanul. Már nem is tudja, hogy Ők az asszonnyal mikor vettek maguknak valamit is, a cipője már a harmadik tavaszt nyüvi a az aszfalton, de az öltönye sem új már. Először csak egy-két sört, egy liter bort ivott meg a cimborákkal, majd egyre több, néhány feles, először csak egyszer a héten, majd lassacskán egyre többször. A felesége eleinte némán tűrte, hiszen Ő is fáradt, kimerült volt. A gyerekekkel együtt Ők is próbálták megállítani, látván a vergődését, de mivel mindannyian vergődtek, később már feladták a reményt. Addig jó volt, ameddig az ital hatott. Addig minden olyan könnyű, olyan sima, olyan gond nélküli volt, de amikor a hatás, a mámor elillant, maradt a sötét, kemény valóság. Az asszonnyal mint két idegem, feküdtek egymás mellett az ágyban. Nem volt már egymáshoz nem hogy jó, de rossz szavuk sem. Kiégtek, mert az élet égette ki Őket. A gyerekekkel is lassan, lassan hideggé vált a kapcsolat, hiszen az Ő sorsuk sem volt valami ,,rózsás". Nagyon bántotta Őt ez. Hogy elhessegesse a rossz gondolatokat, most már szinte állandóan ,,delíriumban" élt, mert félt a kemény valóságtól. Mondták neki a munkahelyén, hogy nem lelsz ez így jó, hogy csak magát teszi tönkre. Mondták neki azt is, hogy ez nem megoldás. De akkor a megoldás hol van? Amikor józan volt, mindig ezen emésztette magát, de utóbb már egyre kevesebbszer tette ezt, hiszen ritkán volt ,,alkoholmentes". Elvesztette az alkohol miatt a másod-, a harmadállását és legutóbb a főállásában is felmondtak neki. Kapja azt a kevés segélyt. Pár ezer forint az egész. Néha egy kicsit hozzá maszekol, de az sem sokat ,,hozott a konyhára". Most már nem tudja megállni, hogy ne igyon. Elment a segély nagy része is italra. A családja utolsó mentsvárként elvonóra utaltatta be. Itt valahogy rendbe hozták. Megmondták neki, hogy vigyázzon, mert ha visszaesik, akkor nagyobb lesz a baj! Az élete forog kockán! A családja most még a ,,hóna alá nyúlt", mellé állt, de ha kijön, akkor vajon mi lesz? Megoldódnak-e a gondjai, vagy az útja ismét az elvonóba vezet vissza? Kérdés kérdések hátán …